4. rész

7.3K 365 19
                                    

-Még mindig csak kicsöng!-nézte lábát, miközben fel-alá járkált a szobámban. Jöjjön össze neki! Így első látásra szimpatikus volt a lány, mármint nem az a cica-mica mint a velem egy idősek. Csak követtem a szememmel Luke-ot. Ott toporzékolt a zongora előtt, mikor idegesen elvette a füle mellől a telefont. Majdnem eldobta.

-Nem veszi fel.-jelentette ki szomorúan. Lehuppant az ágyamra és rám nézett hátha segítek neki.

-Nem azt mondtad hogy megadta a lakcímét?-húztam fel a szemöldököm.

-De. De Ő, a címet elnézve 10 km-re él innen. A kocsi nélkül nem hiszem hogy 5 perc alatt odaérünk. Gyalogolni kéne. Az megvan olyan...nem tudom mennyi idő alatt.-magyarázta. Ha jól emlékszem amerre lakik, arra van egy plázaszerűség. Ha magunkkal vinnénk a srácokat, velük bemehetnék. Aztán Luke értesít, és szépen hazamegyünk. 

-Ott van bevásárló központ, ugye?-bólintott.

-Ügy megoldva! Amíg te a csajnál csövelsz addig mi bemegyünk.-msolygot, úgyhogy tetszett neki az ötlet. Már csak a fiúk beleegyezése kellett. Leblattyogtunk a nappaliba. Ez nem lesz könnyű menet! Cal és Mikey éppen FIFA-ztak. 

-Srácok!-szólaltam meg. Mondanom sem kell, pesze, hogy nem jött rá válasz. Eléjük álltam, és dühösen rájuk néztem. Nem hatotta meg őket, csak odébbültek és folytatták. Végül feladtam és visszarohantam a szobába.

-Megy ezerrel a FIFA. Nem hiszem hogy jönni fognak. De én attól elmegyek. Megleszek egyedül is.-mondtam Luke-nak.

-Megtennéd értem?-csillantak fel szemei. Bólogattam, majd felállt és megölelt. 

-Megyek készülődni.-közölte, majd kiviharzott a szobából egyenesen a fürdőjébe. Hosszú 40 perc várakozás után késznek ítélte magát. Indulhattunk. Olyan délután 5 körül el is indultunk. Teljesen kifulladtam mire odaértünk. Oda biccentettem a fejemmel hogy menjen. Megvártam míg becsönget. Sikerrel járt, Betty örült neki hogy meglátogatta. Tovább lépkedtem a pláza felé. Bementem és céltudatosan elindultam a kedvenc helyem felé (mármint Chicagoban ez a bolt volt a kedvencem), de valaki nekem jött.

-Úristen! Ezer bocsánat!-mondtam, majd a fiú felemelte a fejét. 

-Azta mindenit! Sarah!-vigyorgott.

-Drake?-kérdeztem. Elég régóta ismerem őt. Megöleltem.

-Meghívhatlak egy kávéra, hamár így összefutottunk?-nézett nagy szemekkel rám. Ha elmegyek vele sétálni, szólnom kéne Luke-nak. Majd írok neki SMS-t.

-Persze!-válaszoltam és már meg is indultunk a Starbucks felé. Bemntünk és odamentünk a kiszolgáló hölgyhöz. Kedvesen köszöntött minket és várta hogy válasszunk. Én "málna turmixot", Drakey pedig "passió gyümölcs teát" kért. Kerestünk egy asztalt (hála a jó égnek hogy nem voltak annyian, amennyien szoktak lenni) és leültünk. Sokat meséltem. A Lukey-s sztorit, a 'Michaelre haragudtam de kibékültünk' történetet, ugyanezt Calummal is, azt is elmondtam neki, hogy Ash szimpatikus volt első látásra. Mármint hogy jó embernek tűnt. Nem úgy volt szimpi, mint Luke-nak Betty. Jah, igen, ezt is kikotyogtam. Megbízok Drake-ben. Ő nem olyan pasi aki meghall valamit és máris továbbadja a haveroknak. Megosztotta velem, hogy már 2 éve boldog párkapcsolatban él egy Phoebe nevű lánnyal. Gratuláltam neki. Megittuk az italokat.

-Dobok egy üzit Luke-nak.-szóltam oda, mikor kisétáltunk a kávézóból. Küldtem egy üzenetet Lukey telefonjára, miszerint "Taliztam Drake-el, vele megyek haza". Nem jött rá válasz szóval gondolom 'elfoglalat' lehetett. Kimentünk az utcára és azt észleltem hogy este 8-kor, még olyan 30 °C körüli lehetett a hőmérséklet. Szép lassan sétáltunk hazafele, mikor megcsörrent a telefonom. 

-Igen?-szóltam bele. Egy nagyon vidám hang beszélt vissza a vonal másik végéről.

-Hello! Majd itthon elmesélek mindent, csak érjetek haza.-ecsetelte. Tíz percre rá, már otthon voltunk. Megöleltem Drakey-t és adtam egy-egy puszit az arcára. 

-Szia!-köszönt el, majd elindult.

-Jó éjszakát!-szóltam oda neki. Megfordultam és éppen elindultam volna, mikor Michael viharzott el mellettem, ezzel a lendülettel meglökve a vállam. Nem foglalkozott vele, csak ment tovább. Megráztam a fejem és odaléptem a bejárati ajtóhoz. Beléptem, és meglepetésemre nyugalom fogadott.

-Sziasztok!-köszöntöttem őket. 

-Nem tudjátok mi baja van Mikey-nak?-kérdőn néztem rájuk.

-Nem. Fogalmunk sincs. Az előbb kinézett az ablakon az utcára, fölrohant a hátizsákjáért és elrohant az alatt a címszó alatt hogy "császtok mentem bulizni".-furcsa ez nekem. Nah mindegy! Majd csak hazajön valamikor. Legallábbis, remélem nem csinál hülyeséget. Luke felrángatott a szobájába. Körülnéztem. A fal égszínkék az ágyneműhuzat egy fokkal sötétebb. Leült és megveregette magamellett a helyet. Szót fogadtam, s 'odacsüccsentem'.

-Szóval úgy volt, hogy behívott és megittunk egy pohár colat aztán beszélgettünk és, ezt hallgasd! Megcsókolt. Csak úgy spontán.-elbeszélgettünk még egy kicsit. Egyfolytában azt mondogatta hogy Betty milyen szép, Betty milyen kedves. Örültem annak hogy örül. Holnap átjön és így én is megismerhetem. Ajtónyitódást hallottam. Luke-al összenéztünk és lementünk a lépcsőn. Michael esett be az ajtón. Egy lánnyal csókolózott. A szívem darabokra tört szét. Nem tudtam mást csinálni, felrohantam a szobámba, mert éreztem, hogy forró könnyek gyűlnek szemembe. Eddig nem hittem, hogy szerelmes lennék belé. Sőt, ez alatt a két nap alatt már utáltam is. Úgy tűnik az a kevés beszélgetés megtette hatását. Ma reggel, mikor az autóban ültünk, gondolni sem mertem volna, hogy este sueretni fogom. Létezik olyan, hogy nem érzünk a másik iránt semmit, mikor pedig mással látjuk úgy érezzük száz meg száz darabra esünk szét? Úgy tűnik igen. Berontottam a helységbe és lerogytam az ágyamra. Hevesen zokogni kezdtem. Kopogtak az ajtón, de nem foglalkoztam vele. Luke nyitott be. Leült mellém és elkezdte simogatni a hátam.

-Szereted, igaz?-bólintottam.

-Nem akart megbántani, csak kicsit sokat ivott. Nem akartuk elmondani, de teljesen összetört mikor meglátott Drake-el. Ashton előttünk ért haza. Eljött értem kocsival és hozta őket is. Reggel, míg te aludtál, elmondta hogy tetdzel neki. És mikor jöttünk haza, ott sétáltatok a járdán. Drake megfogta a kezed, és teljesen kiborult. Egy furcsa külsejű srác, furcsa érzésekkel.-sóhajtotta. Igazából Drake, Hemmingsék szomszédja volt. Onann ismerem. Egy évvel idősebb nálam. A tény az, hogy féltékennyé tettem Michaelt, aki ezért sárgaföldig leitta magát és éjszaka egy ribancot fog toszni. Az egész az én hibám.

-Minden miattam van!-tört ki belőlem.

-Ne mondj ilyet! Nem tudhattad hogy ez lesz.-nyugtatott. Úgy döntöttem lemegyek. Összeszedtem magam és lesétáltam. A srácok a kanapén ültek. A csaj már nem volt ott.

-Leszedtük róla a kurvát. Próbálj meg beszélni vele.-jött oda Cal és megölelt. Odaballagtam, leültem mellé és megfogtam a kezét.

-Michael, csak azt mond meg, miért csináltad ezt?-egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

A színeshajú [m.c.]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora