A színeshajú [m.c.]

37.rész

Sétáltam tovább a kávézótól, és úgy gondoltam, ha már itt vagyok, megnézem a város múzeumát. 

Nos, nem egy olyan hely, amit a korombeliek csak úgy, önszántukból látogathatnak, de engem érdekel és amúgy is el kell valahogy ütni az időt. Jobb mintha a buszban unatkoznék. 

~~~~~

Mire kiértem már sötét volt és a telefonom is kikapcsolt. Fogalmam sem volt, hogy mennyi lehet az idő.

Csak sétáltam a kivilágított utcán, mely már kevésbé volt forgalmas, mint világosban. Csak nagyjából emlékeztem arra, hogy merről jöttem, és az alapján próbáltam visszajutni az eredeti kiindulási pontig.  

Na ja, ez akkor jó, hogyha ismered is a környéket. Most nem igazán jött be. Csak sétáltam össze vissza, és igencsak meglepődtem, amikor ugyan azon a helyen kötöttem ki, ahonnan hazafelé indultam. 

Sóhajtottam egy nagyot, majd úgy gondoltam, most már mindegy és elkezdtem egy random irányba menni. 

Legnagyobb meglepődésemre, vissza találtam a buszhoz. 

Halkan bementem és ledobtam a táskámat. Michael észrevett, és megindult felém.

-Tudod mennyire aggódtunk?-kezdett bele idegesen.-És a telefont bekapcsolni luxus? Hogy csinálhattál ilyet, már rég itt kellett volna lenned! Hogy lehettél ilyen felelőtlen?-emelte fel a hangját.

Én mindössze fáradtan leültem és hallgattam, hogy lassan ordibál. Miután befejezte, megszólaltam. 

-Michael,-kezdtem a mondandómba.-arra nem gondolsz, hogy rég itt lennék, ha nem merült volna le a telefonom és nem tévedtem volna el? Menj a koncertedre, úgy is mindjárt kezdődik, és ne ordibálj velem jó?-dugtam be a telefontöltőm és raktam föl a telefonom tölteni. 

Ő még magyarázott tovább, de nem figyeltem rá. Lemostam a sminkem, átvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba. 

-Te figyelsz rám egyáltalán?-kiabált.-Kurvára neked pofázok.-idegeskedett. 

Őszintén, kicsit meg ijedtem tőle. Még soha nem láttam ilyen idegesnek. Az arca már szinte rákvörös volt az idegességtől. 

Mégis mit gondoltam? Hogy csinálhattam, hogy nem szóltam, hova megyek és mit csinálok. 

Mike pár perc múlva elhallgatott, majd megbánó arccal elszégyellte magát. 

-Sajnálom.-mondta.-Csak annyira aggódtam érted. Senki nem tudta merre vagy.-hajtotta le a fejét halkan. 

-Rendben.-bólintottam.-Akkor most húzz el a koncertre. Szia!-fordultam át a fal felé.-És ma este aludj másik ágyon.-közöltem vele.

-Hát jó.-mondta, majd elment. 

Csak feküdtem és néztem a plafont. Elővettem a zenelejátszóm és a fülhallgatóm fülembe tettem. Elindítottam egy újabb Bring Me The Horizon számot és csak dudorásztam. Éppen a kedvenc számom ment, mire elkezdtem hangosan énekelni, mivel egyedül voltam a buszon.

-Who will fix me now?
 Dive in when I'm down?-daloltam, közben pedig meghallottam egy másik hangot mögülem, mivel nem volt max hangerőn a zene.

-Save me from myself, don't let me drown.
 Who will make me fight?
 Drag me out alive?
 Save me from myself, don't let me drown.-énekelte valaki a busz elejében. Kikaptam a fülemből a fülesem és gyorsan arra fordítottam a fejem. Calum állt ott és közben keresett valamit. 

-Megijesztettél.-mondtam halkan.

-Bocsi, nem akartam. Mi ez a depi? Miért nem vagy velünk?-ült le.-Mike kicsit ki van készülve. -Nem érdekel.-közöltem.-És ez nem depi. Csak zenét hallgatok.-rántottam meg a vállam.