A színeshajú [m.c.]

1. rész

A repülőút nem volt annyira borzalmas, mint azt vártam. Leszállás előtt keltett fel a "szomszédom" hogy kapcsoljam be az övet. Miután bementem az épületbe leszedtem a szalagról a cuccaimat. A szememmel kerestem Luke-ot. Nagyjából tudtam hogy hogy néz ki, de sehol nem találtam. Éreztem ahogy egy hatalmas kéz elkapja a vállamat, hátraránt, majd karjai közé zár. Felnéztem és láttam a kisfiúsan mosolygó unokatesómat, aki úgy gondolta hogy megölelgeti rég nem látott rokonát.

-A frászt hoztad rám te barom!-szidtam le, majd viszonoztam gesztusát. Jól esett a karjai között lenni, miután 4 teljes éve nem láttuk egymást.

-Neked is szia, Sarah!-vigyorgott. Nem tudom hogy azért, mert újra láthat, vagy azért, mert titkon szemezget egy csajjal, amit én nem látok. De van egy olyan érzésem hogy az előbbi ok.-Gyere, segítek a cuccokkal.-mondta, majd fölkapott egyszerre három bőröndöt. Hármat! Elindult én pedig a maradék kettő csomaggal küszködtem. Mondanom sem kell, hogy mindenki engem nézett, amolyan "ez meg mi a fenét csinál"  fejük volt. Miután sikerült megmozdítani őket Lukey után rohantam. Minimum 3 embert fellöktem, 8 poggyászban elestem, és még vagy 15 személy elgáncsolt megérkeztem a fiúhoz. Míg Ő a térdét verve röhögött, addig én kifújtam magamat.

-Mondhatom, kedves vagy hogy így kiröhögsz!-kapott el engem is a nevetés. Próbálta összeszedni magát. Kiegyenesedett (ekkor éreztem igazán azt a 22 centi szintkülömbséget közöttünk, rohadt magas) és letörölte könnyeit amiket a 3 percnyi intenzív vihogás eredményezett.

-Mi annyira nevetséges?-háborodtam föl.

-Egy 70 év körüli nénike, mikor meglökted, megfurdult és bemutatott neked.-próbálkozott nem nevetni, de ez nem sikerült. Újabb röhögőgörcsöt kapott, aztán rájött, hogy talán mennünk kéne. 

-És hogy jutunk el a házadig?-néztem rá furán, merthogy ennyi cucc nem igazán fért volna el egy átlagos taxiban. Rámnézett, és elmosolyodott. A zsebéből kihúzott egy kocsikulcsot és fölmutatta.

-Nemrég szereztem meg a jogsim.-büszkélkedett, mire én megtapsoltam és egy "ügyes kisfiú"  kijelentéssel összeborzoltam a haját. Természetesen a 'sérója' szent, és sérthetetlen ezért megsértődött. Beültünk a kocsiba és az első dolga az volt, hogy előszedte a kesztyűtartóból a hajzselét, majd belőtte a szőke tincseit.

-Nah...így mindjárt más! Indulhatunk!-nyúlt a kulcshoz. Bekötöttem magam, majd beindította a motort. A 15 perces út csendben telt, csupán a rádióból szólt halkan a Green Day. Luke az ujjaival dobolt a kormányon, és amikor megszólalt a Jesus of Suburbia hangosan énekelni kezdte. Befordultunk egy utcába, a kertvárosi résznél. Egy háznál megálltunk.

-Itt vagyunk!-mondta majd kipattant a kocsiból. Kikerekedett szemekkel néztem a hatalmas házat.

-Dehát ez nem is a ti házatok!-csodálkoztam.

-De! Ez az enyém, Cal-é, Mikey-é, és Ash-é.-erre mégfurcsábban néztem rá. Nem értettem miről beszél. És hogy kik azok akiket most mondott, valamint azt sem hogy hogy lehet egy 18 éves srácnak ekkora háza.

-És azok kik?-kérdeztem kapásból. Fogalmam sem volt arról, hogy éppen mit hablatyol.

-Ohh...majd megismered őket ne aggódj!-és akkor leesett. Valószínű azok akikkel a bandában játszik. Nem akarom őket megismerni, de muszáj lesz, mivelhogy anyám el is magyarázta, hogy folyamatosan turnéznak és ezért nekem is velük kell majd tartani. Én ezt nagyon nem akarom, de az én véleményemet nem kéri ki senki. Kiszálltam a kocsiból, és hátrabattyogtam a csomagtartóhoz. 

-Azt majd én elintézem, hagyd! Menj be addig!-utasított. Így tettem. Óvatosan nyitottam be a lakásba, ahol mindenütt különböző tárgyak hevertek, és egy srác szedegette őket össze, a másik kettő pedig újból szétdobálta az összeset.

-Nemár!-nyafogott a szemüveges.

-Most pakoltam össze...mindjárt hozza a lányt Luke, és mit fog szólni ha meglátja ezt a kupit!-ordibált, majd megfordul és szembe találtam magam vele. Megdöbbenést láttam arcán, majd az ordibáló srácokra nézett és elüvöltötte magát.

-Kuss!-mindenki csöndben maradt, közben Lukey is megérkezett.

-Itt meg mi a franc történt már megint?-nevette el magát.

-Calum legyőzött FIFA-ban!-mondta hisztisen egy piros hajú alak.

-Még mindig nem értem a szétdobált cuccokat.-világosította fel őket Hemmings. Én csak külső szemlélőként álltam ott.

-Mikey elkezdett kergetni!-lihegett a fiú, akit valószínű Calumnak hívnak.

-Azért mert csaltál!-ordított a piros, aki csak Mikey lehetett. Erre a kijelentésre mindenki elnevette magát.

-FIFA-ban hogy lehet csalni?-érdeklődtem vihogva.

-Nem tudom, de csalt!-indokolta Michael.

-De bunkók vagytok! Mutatkozzatok már be!-szólt rájuk Luke. A szélesorrú jött oda hozzám. Ahogy megláttam arcvonásait rögtön rám törtek az emlékek. Ez az a fiú, akivel 4 évvel ezelőtt egész nyáron lógott Luke. Ezért kissé elkomorodtam, amit valószínű Ő is észrevett ezért csak óvatosan nyújtotta kezét.

-Szia! Calum Hood vagyok!-mondta nagyon csendben.

-Szia! Sarah Roberts.-ráztam meg jobbját. A színeshajú lépett oda következőnek. Az Ő hófehér bőrét, és kerekebb arcformáját is felismertem. Ez a férfiú volt a másik, aki miatt a majdnem legjobb barátom nem foglalkozott velem többé.

-Hello! Michael Clifford.-tette fel öklét, mire én csak megráztam a fejem, ezzel jelezve azt, hogy nem ökölpacsizok. Maradt a hagyományos kézfogásnál.

-Szia! Ashton Irwin, de neked csak Ash!-ölelt meg a srác. Viszonoztam és elmosolyodtam tőle. Sikerült felvidítania. Legalább vele jóba leszek.

-Milyen volt az út?-erdeklődött. 

-Öhm...végig aludtam, szóval nem nagyon emlékszem.-mosolyogtam szerényen.

-Sajnálom! Nem szokott ennyire közvetlen lenni.-súgta a fülembe Luke, mire én elnevettem magam.

-Komolyan?-kérdeztem. Erre csak bólintott.

-Akkor úgy tűnik kedvel.-vigyorogtam.

-Aha.-mutatta fel hüvelykujját. A többiek csak értetlenül néztek ránk.

-Ööö...én most azthiszem kipakolom a cuccaimat.-néztem Lukey-ra aki fölkapta a bőröndjeimet.

-Megmutatom hol a szobád.-ment előre. Felsétált az emeletre, ahol libasorba sorakoztak a sötétberna, arany kilincses ajtók.

-Ez lesz az.-állt meg, majd a kulccsal kinyitotta azt.

-Itt a kulcs. Nem akartam hogy a többiek bejöjjenek és felforgassanak mindent, mert képesek rá.-beléptem és elöntött a tömör gyönyör. Fehér falak, padlizsánlila hangjegyekkel ráfestve. Az ágy tipikus lányos, szintén fehér, padlizsánlila ágyneművel és élénkzöld díszpárnákkal. Én sosem hittem a lila-zöld párosításban, de lenyűgöző látvány nyújtott. A szobában ezeken kívül volt még egy gardrób (beépítve) egy íróasztal (lila mappákkal és zöld székkel) és egy hófehér zongora (persze nem az a klasszikus, amit a filmekbe látni). Nyílt még egy ajtó a szobából. Benyitottam és a szobám színeiben pompázó fürdőszobát láttam.

-Na! Tetszik?-nézett rám.

-Próbáltuk lányossá varázsolni, és négy évvel ezelőtti stílusodra emlékezve, ez jutott eszembe.

-Ez gyönyörű!-öleltem meg.

-És a zongora! Honnan tudtátok hogy tudok rajta játszani?-néztem rá.

-Anyukád mondta, van gitár is.-a gitár szó hallatára felcsillantak a szemeim. És a sarokba megtámasztva egy Gibson akusztikus gitárt. A leggyönyörűbbet amit valaha láttam. Világos alapszínén sötét részek, szintén világos virágmintával.