A színeshajú [m.c.]

Prológus

A nevem Sarah Roberts, 18 éves vagyok. Chicagoban éltem le az életemet. Mióta az eszemet tudom, máshol nem tudtam elképzelni magam. Egy apró kis lakásban élünk hárman. Apám, anyám, és én. Mikor gyerek voltam, nagyon jó kapcsolatot ápoltam velük. Minden nyáron elutaztunk Ausztráliába, Sydney külvárosába. Ott éltek a rokonaink-anyai ágról, mert apának nem voltak testvérei- Hemmingsék. Általában 3 hónapot töltöttem náluk. Luke szinte a legjobb barátom volt. Mindketten 1996-ban születtünk ezért a barátságunk megromlását nem kenhettük a korkülömbségre. Ő jóval érettebb volt nálam, mindig ép ésszel gondolkodott. Amikor 14 évesek voltunk, ugyanúgy, mint az előző esztendőkben, elrepültünk hozzájuk, de Lukey már nem foglalkozott velem. Egyszerűen nem érdekeltem, nem voltam olyan jó társaság, mint az a 2 fiú, akiket az iskolában ismert meg. Az akkori nyarat teljesen egyedül töltöttem. Azóta nem láttam őt. A szüleim szerint azon a nyáron megváltoztam, és biztosak benne hogy Luke miatt volt, azért mert más emberek társaságát kereste. Azt mondták hogy "vállalhatatlan a viselkedésem". Mivelhogy az iskolát kijártam, arra köteleztek, és ezt meg is beszélték a sráccal, hogy költözzek a drágalátós unokabáttyámhoz. Ő híres lett. Szoktam látni őket itt-ott a televízióban, és azt kell hogy mondjam, nagyon irritálnak. És most anyámnak köszönhetően ott tölthetek náluk minimum fél évet, maximum kettőt. Itt állok a repülőtéren és várom hogy megérkezzen a járat, amin egy csomó időt eltölthetek. Az összes csomagom körülöttem hever. A repülőgép csomagterének 50%-ára biztos szükségem lesz, ha az összes bőröndömet vinni akarom amit elhoztam. A hangosbemondó megszólalt. Innentől kezve nincs visszaút -márha eddig lett volna-. Viszlát Chicago! Viszlát barmok akik megkeserítették gimis éveimet! Viszlát régi élet! Vigyázz Sydney, mert jön Sarah Roberts!