A színeshajú [m.c.]

30. rész

~~másnap reggel~~

Reggel Michael mellett ébredtem az ágyunkban. Rettenetesen fájt a fejem. Fölültem, majd óvatosan megsimítottam a fiú arcát, mire mosolyogva kinyitotta smaragdzöld szemeit, és álmos tekintettel rám pillantott. Hófehér bőre még hamvasabbnak tűnt, mint általában. Haja kósza tincsekben hullott homlokára, feje oldalán megpihenve a párnán. Az időjárás Angliához méltó volt. A szokásos, borongós, nyálkás idő köszöntött vissza az ablak túl oldaláról. Mike kézfejét enyémre tette, ami még mindig az arcán pihent. Lassan visszahúztam végtagom magam mellé, majd én is elmosolyodtam.

-Jó reggelt, Méhecském!-köszöntött reggeli mély, csábító hangján. Csípőmnél fogva óvatosan magához húzott, majd maga mellé döntött és átölelt. Lágy puszit leheltem piros, telt ajkaira és még közelebb húzódtam hozzá. 

-A többiek már biztosan reggeliznek. -suttogtam, miután ránéztem a faliórára. Nagy nehezen kibújtam Michael öleléséből, majd öltözni kezdtem. Miközben pólóm vettem éreztem barátom tekintetét a hátamon. Bementem a fürdőbe, megfésülködtem, majd megmostam az arcom. Mikor föl emelkedtem a csaptól két kezet éreztem meg a csípőmön. Megugrottam, majd megláttam hogy csak Mikey az.

-Nyugi, nem foglak megenni ne ijedezz.-kuncogott.

-Jól van, na. A szívbajt tudod rám hozni.-fordultam meg karjai közt és megcsókoltam.

-Menjünk enni.-suttogott fülembe, majd nyakamba puszilt, amitől kirázott a hideg, s enyhén megborzongtam. Bőröm égett, ahol Michael ajkai érintették. Ajkamba haraptam, és az ajtóra néztem, de csak a fa erezetet láttam, hiszen Mike már eltűnt. Lementem a konyhába. Mindenki az asztalnál ült és evett. Leültem az egyik székre, Cliffyvel szemben, aki épp teljes átéléssel sutyorgó Calumot hallgatta. A kiwi teljesen bele volt merülve a történetébe, amit perverz vigyorral az arcán mesélt legjobb barátjának. Eközben csináltam magamnak egy szendvicset, bár egyáltalán nem voltam éhes, és némán eszegetni kezdtem, miközben körülöttem mindenki különböző témáról beszélt, de nem igazán volt a társaság a megszokott, hiszen ilyenkor mindenki túlbuzgó szokott lenni. Bár, ezt a tegnapi éjszaka után megértem. Végig tekintve a társaságon a másnaposság jeleit véltem felfedezni. Luke például szeme alatt sötét, még a megszokottnál is sötétebb karikákat viselt, s arca nyúzott volt, haja szerte-szana állt. Betty sem volt a helyzet magaslatán, épp egy gyógyszert próbált bevenni, de nagyon lefoglalta, hogy Agnes érthetetlen motyogását megfejtse, és nem volt elhanyagolható tényező Luke keze sem, ami éppen a "tiltott területet" kezdte bebarangolni. Igen, Lucas keze Bet combja belsején egyre följebb somfordált. Tisztán láttam, hiszen a lány mellettem ült. A nappali felől a telefonom jelzését hallottam meg, miszerint SMS-t kaptam. Letettem reggelimet, majd kisétáltam, és keresni kezdtem a készüléket. Az persze csak természetes, hogy a kanapé párnái között találtam meg, mikor már átkutattam az egész helyiséget. Megnyitottam az üzenetet.

From: Liz
To: Sarah

A temetés holnap lesz. Luke már lefoglalta neked a repülőjegyet, este indulsz haza.

Ledobtam a telefont, majd visszamentem a konyhába. 

-Hemmo, elfelejtetted megemlíteni, hogy holnap lesz a temetés.-jegyeztem meg halkan, mire mindenki elhallgatott.

-Oh, bassza meg! Sajnálom, akartam mondani, tényleg sajnálom!-húzta el a száját a szőke srác. Válaszképp csak megráztam a fejem, hogy semmiség a dolog.

-Ugye tudod, hogy mi nem tudunk veled menni?-kérdezte halkan Ash. Hirtelen beugrott, hogy el kell utazniuk, hisz másnap lesz a turné első koncertje. Kissé elszomorodtam, mert őszintén reméltem, hogy Michael ott lesz mellettem, de úgy tűnik, egyedül leszek. A maradék ennivalómat néztem. Valahogy most még kevésbé kívántam az ételt, mint ezelőtt. Két kezet éreztem meg a vállamon, mire magam mögé néztem. Ashton tornyosult fölém, megbánó tekintettel. 

-Ne haragudj ránk! Szívesen mennénk, és lennénk ott veled, de ez a kötelességünk. Nem hagyhatjuk cserben a rajongókat.-beszélt halkan. 

-Semmiség.-feleltem szomorúan.-Most szeretnék fölmenni összeszedni pár cuccot, ha megbocsájtotok.-álltam föl az asztaltól. Fölmentem a szobába, majd előszedtem egy kisebb sporttáskát, amibe néhány dolgomat bele tudom tenni. Elővettem a fekete magassarkúm, egy fekete hosszú nadrágot, valamint egy ugyan olyan színű trikót, és blézert, amit majd a temetésre veszek fel. Beledobtam a táskába még két farmert és két fölsőt. Az egyik oldalzsebbe belehelyeztem a fogkrémem és a fogkefém, a fésűm és a sminkcuccaim, a másikba fehérneműt, és már készen is voltam a pakolással. Ledobtam a táskám az ágyra, és rá dobtam az utazáshoz fontos dolgokat. Pont mire végeztem Michael lépett be az ajtón.

-Jó gyorsan végeztél, Méhecském.-ölelt át, mire csak bólintottam. -Ne haragudj rám, kérlek.

-Nem haragszom, csak rossz lesz egyedül ott lenni.-haraptam arcom belső felébe. Mike végigsimított az arcomon, majd lágy csókot nyomott ajkaimra.

-Sajnálom, szerelmem, de el kell mennem egy helyre. Portugáliában találkozunk.-köszönt el, majd fölvette a kabátját és elment.

~~~~~

Nos, ennyi lett volna ez a rész. Sajnálom, hogy majdnem két hónapig nem jelentkeztem új résszel és ez is ilyen kis rövid gagyi lett, nem is fogok kifogásokat gyártani, hiszen csak lusta voltam. :/ Próbálom behozni a lemaradást és megírni a maradék 20 részt, ami az epilógusig van. Igen, 50 részesre tervezem a történetet.  A másik dolog pedig, hogy a történet átlépte a 20 000 megtekintést, amit nagyon-nagyon köszönök és imádlak titeket! Köszönöm, hogy olvassátok és hogy tetszik! Próbálkozom sietni a következő résszel.

Imádlak titeket! ♥♥♥