A színeshajú [m.c.]

28.rész

-A...Ash?-dadogott a lány. Rémült arcáról le lehetett olvasni, mennyire meglepődött.

-Bry, mi a francot keresel itt és ki ez a faszi?-rohant át az úton a srác. Mi úgy döntöttünk, jobb, ha elhúzunk innen, szóval meg is tettük.

~~~~~

A csajos nap kicseszett fárasztó volt. Bettyn semmi céltudatosság nem látszott, ezért csak bolyongtunk az üzletekben. Végül sikerült beszerezni pár nagyon jó cuccot. Hazafelé sétáltunk, közben beszélgetve (természetesen), fülig fölpakolva. Vittük a szerintem rengetegnek mondható ruhát. A blokkokat ügyesen elrejtettük a pénztárcáinkba, hogy a fiúk meg ne lássák, ugyanis bevállalták előző nap, hogy finanszírozzák a vásárlásunkat. Hát, lehet rossz döntés volt a részükről, mert egy kisebb vagyont elköltöttünk. 

-Istenem, imádom ezt a pulcsit.-célzott ájuldozva a beszerzett ruhadarabra Bet.

-Ha elájulsz tőle nem kaparlak össze.-mondtam neki kedvesen.-Szerintetek tetszeni fog Michaelnek az a póló rajtam?

-Az tuti! Bár vehettél volna valami színeset is. A táskáid túl fekete-fehér tartalmúak. Ha belenézek nem téged látlak, hanem valami emo punk-rock izé csajszit.-keveredett bele mondandójába Betty.-Nah mindegy. Gondolom érted. 

-Persze, de mégis mennyi az idő?-próbáltam meg elterelni a témát arról, mennyire megváltoztam azóta a nap óta, mikor Sydneybe költöztem. Tény, hogy ahogy megváltozott a környezetem, más lett a stílusom is. Természetesen ebben Michael keze is benne van, ugyanis ha Cliffy nem lenne, akkor én sem lennék ilyen egyedi és legfőképpen nem lennék ilyen boldog. Igaz, hogy egy borzalmas baleset miatt elveszítettem a szüleimet, de van egy csodálatos barátom, aki mindenben segít, amiben csak tud és mindig mellettem van. A világ legjobb és legkedvesebb embere. Imádom, de nagyon sajnálom, hogy én nem igazán tudom olyan intenzíven kifejezni iránta az érzelmeim. 

-Öhmm...egy pillanat.-kotorászott a táskájába Agnes, majd rémült fejet vágott.-Baszki! Hol a telóm? Nem tudom hova tettem.

-Mert mi tudjuk, nem?-forgatta meg a szemét Betty, miközben segített Anek keresni a telefonját.-Megtaláltam!-kiáltotta el magát, miközben kiszedte a készüléket az egyik szatyorból.-Legközelebb a táskádba dobd ne a Mango zacsiba, oké?

-Huh, kezdtem megijedni.-kapta ki a kezéből.-Amúgy negyed hat van.

-Jesszus! Hatkor kell találkoznom Mikeyval és nézzetek rám, hogy nézek már ki?-mutattam magamra. Visszaértünk a 5SOS lakáshoz és míg én a zárral bajlódtam megjelent mögöttünk Ashton. Már megint. Odébb lökött, majd egy egyszerű mozdulattal kinyitotta az ajtót. Bunkó paraszt, gondoltam magamban. Bár, ha én ilyet láttam volna Michaeltől, ami valószínű soha nem fog bekövetkezni, nem csak ennyire lennék ideges, így hát érthető. Bevonultunk és ledobtuk a táskákat a nappali közepére. Szép kis halom gyűlt össze. Szerintem ennyi ruhája a királynőnek sincs, mint amennyi most itt hevert. Fölrohantam a szobába és neki kezdtem készülődni.

~~~~~

Mire kész lettem már igencsak késében voltam, és mivel Ash volt az egyetlen vezetésképes ember a lakásban, aki nem aludt, mint például Agnes, muszáj volt megkérnem, hogy az amúgy gyalog negyed órás utat megrövidítse minimum 13 perccel. 

-Ash, kérhetek valamit?-szóltam hozzá halkan.

-Ja.-mondta egyáltalán nem barátságosan a göndör dobos. Nem foglalkoztam hangnemével, mert tudtam, nem könnyű most neki.

-Elvinnél a Starbucksba?

-Persze.-próbálta kedvesen mondani, de nem igazán sikerült neki. Fölkapta a kulcsokat, majd kimentünk a kocsihoz, beszálltunk és elindultunk. Néma csendben telt az a kemény 3 perc. Mikor odaértünk kiszálltam, szépen megköszöntem a fuvart, majd besétáltam. Rögtön kiszúrtam Michael, aki az egyik kanapén ült és türelmesen várt. Odalépkedtem hozzá, majd szorosan mellé ültem. 

-Szia, Méhecském!-köszöntött, majd nyomott egy puszit a számra.

-Szia, baby! Bocsi, hogy késtem, csak egy kicsit elhúzódott a vásárlás a csajokkal.-mondtam megbánóan. 

-Semmi baj. Jössz rendelni?-kérdezte. Fölálltunk, majd odasétáltunk a pulthoz és kikértük az italainkat. Mindketten jegeskávét ittunk, ebből is látszik mennyire egyezik az ízlésünk.-Milyen volt a napod?-kérdezte, miközben leültünk.

-Nagyon jó. Elvoltunk a lányokkal.-mosolyogtam.-De hiányoztál.

-Te is nekem, édesem. Hallottad mi történt?

-Öhmm...nem. Mi történt?-vontam föl szemöldököm.

-Ash és Bry szakítottak. Szegény Ashton! Most láttam életemben először igazán szerelmesnek erre ez a...-tartott hatásszünetet, hogy elgondolkozzon rajta, mit mond rá.-ez  a lány ilyen csúnyán kihasználja és összetöri a szívét.-rázta meg a fejét. A következő pillanatban kinyílt az ajtó, és két nagyon ismerős alak sétált be rajta. Calum és Luke voltak azok. Odajöttek hozzánk és leültek. 

-Hello! Hát ti?-kérdeztem.

-Csak beültünk meginni valamit. Zavarunk?-nézett rám Cal.

-Nem, dehogy is.-vágtuk rá szinte egyszerre Mikekal.

-Akkor oké. A?

-Otthon van kidőlve a kanapén. Kissé kifáradt.-válaszoltam.

 ~~~~~

Egy óra elteltével hazaértünk. Beléptünk a házba és halkan próbáltuk lepakolni a kulcsainkat, ugyanis mikor arra került a sor, hogy bejöjjünk be volt zárva az ajtó, és valamiért egyszerre mindenki kirántotta a zsebéből a lakáskulcsát. Calum odasétált alvó barátnőjéhez, és csókot nyomott arcára. Mivel a lány nem reagált semmit fölkapta menyasszony pózba és bevitte a szobájukba. Ugyan még alig volt este nyolc, mindenkinek fárasztó napja volt és próbáltak pihenni. Nesztelenül sétáltam fel a lépcsőn a Michaellel közös szobánkba, majd benyitottam és láttam, hogy szanaszét vannak dobálva a vásárolt cuccaim a földön. Összeszedtem őket, leszedtem az árcímkéket, majd behajtogattam őket a bőröndömbe. Hirtelen két kezet éreztem derekam köré fonódni. Michael ölelt át hátulról, majd a nyakamba puszilt. 

-Látom fehérneműt is vettél.-mormolta.-Szeretném rajtad látni, aztán pedig szépen lassan levenni rólad.-nem láttam az arcát, mégis tudtam, hogy vigyorog. Felé fordultam. Majd megcsókoltam. Az egyszerű csók kezdett egyre szenvedélyesebbé válni. Fölkapott én pedig dereka köré fontam lábaimat. Lefektetett az ágyra, levette felsőmet, majd nyakamat kezdte el édes csókjaival behinteni. Megszívta bőröm legérzékenyebb pontját, mire egy aprót nyögtem. Édes puszijaival haladt egyre lentebb, miközben kikapcsolta melltartómat.