A színeshajú [m.c.]

14. rész

Michael és Calum ölelték egymást.

-Sajnálom, haver.-hangzott Michael szájából. 

-Semmi gond, a helyedben én is ezt csináltam volna.-ütögette meg a hátát Cal. Külön váltak és Hood rám mutatott. Mike megfordult. Odajött hozzám és lenézett rám (egy fej magasságkülönbség). A szemében megbánás tükröződött.

-Kérlek bocsálts meg nekem Sarah.-mondta bűnbánóan. Nem tudok rá haragudni. Egyszerűen nem megy.

-Megbocsáltok.-mosolyogtam. A szája széle fölfelé görbült mondatom hatására. Luke és Bet is bejöttek.

-Khmm... forduljatok az Ablak felé és sétáljatok szépen oda.-mondta Bet. Mikeyval egymásra néztünk, majd megrántottuk a vállunkat és odamentünk. Kinéztünk és már értettük, hogy Betty miért parancsolt ránk. Napfelkelte volt. 

-Tudtátok hogy Japán a felkelő nap országa?-mondta Luke a köztudott tényt, mi pedig csak néztük a gyönyörű égitest felkelését. 

-Csönd már Lucas, tudjuk hogy okos vagy nem kell a fejünkhöz vágni.-suttogott neki Ash.

-Tudod hogy utálom ha Lucasnak szólitanak.-motyogott idegesen Hemmo.

-Maradjatok már csöndben, hátha lesz valami.-parancsolt rájuk Calum. Innentől síri csend volt. Tokiót aranysárga fénysugarak lepték el, amelyek a felhőkarcolók ablakairól 'visszacsattanva' ragyogtak. Éreztem ahogy egy kéz csúszik a kézfejemre. 

-Megfoghatom a kezed?-kérdezte félénken Mike. Bólintottam. Kezeink összefonódtak, és úgy néztük tovább a jelenséget.-Ez gyönyörű.-szólalt meg. Rámnézett. Smaragzöld szemei mélyen bámultak bele az én kékjeimbe. Szóra nyitotta a száját.-Úgy érzem, ez a megfelelő pillanat, hogy elmondjam neked azt, amit már régen el akartam mondani. Nagyon sokat beszélek, de ilyen téren nem vagyok a szavak embere, szóval nem tudom hogy kezdjem. Én csak el szeretném neked mondani, hogy szeretlek. Te vagy életem szerelme. Még senki iránt nem éreztem ilyen erős vonzalmat. Szerelmes vagyok beléd Sarah Roberts. El sem tudom mondani, mennyire.-bukott ki belőle. Nem jutottam szóhoz. Teljesen lebénítottak a szavai. Alig kaptam levegőt. Éreztem, ahogy az arcom lángba borul. Elöntött a pír. 

-Én is szeretlek Michael.-ugrottam nyakába. Szorosan megöleltem. Mélyen beszívtam finom, férfias illatát. Ezt nem hiszem el. Azt hittem, nem vagyok neki elég jó. Erre most kiderül hogy halálosan szerelmes belém. Bettynek igaza volt. A többiek mosolyogva néztek minket.

-Szeretném megkérdezni, hogy eljönnél-e velem egy randira.-mosolygott rám vidáman Clifford. 

-Természetesen.-öleltem meg mégegyszer. Szorosan karjai közé zárt. 

-Hihetetlen hogy elmondtam és hogy az enyém vagy. Végre kiadtam magamból az érzésemet.-mondta, majd hosszan beszívta a hajam illatát.-Imádom a kókusz illatát.-közölte.

-Én meg a Michael illatot.-motyogtam vállába.

-Hey, gyerekek! Mi is itt vagyunk!-mondta Ash.

-Kuss már, paraszt!-szólt rá Luke.

-Auch! Az oldalam!-nyafogott a göndör. Szétváltunk Michaellel. Betty csak vigyorgott rám. 

-El kell mennünk vásárolni a randira!-kacsintott. Nevetve megforgattam a szemem. 

-Bet vegyetek valami dögös, fekete koktél ruhát. Imádom a feketét és neki gyönyörűen áll.-magyarázott Michael.

-Mi úgyis el akartunk menni abba a macskakávézóba.-mondta Calum.

-Igen Cal, csak nem ma. Ma interjúnk lesz.-emlékeztette Luke. Hood egy picit elszomorodott. Csak tudnám, hogy mi az a macskakávézó.

-Sarah látom az arcodon, hogy nem érted a dolgot. A macskakávézó egy olyan hely, ahol macskának vannak öltözve a pincérek és rózsaszín mamuszban kell bent lenni.-erre még furábban néztem, mint eddig. Ezt a helyet ennek a bandának találták ki. Épp annyira őrült lehet, mint ők. 

-Mikor kezdi az interjút?-kérdezte Michael.

-Tízkor.-vágta rá Ash.-De fél tízre kell ott lennünk, ami azt jelenti hogy el kell indulnunk kilenckor, hogy ne késsünk el.

-Fél órás az út?-ámultam el. Általában interjút nem szoktak egyik banda szállójától ennyire messze tartani. Akkor ezt hogy? 

-Dehogy is. Ott lesz abban az épületben.-mutatott a szembe lévőre a dobos.-Csak mi mindig elkésünk mindenhonnan, hacsak nem indulunk fél órával előbb el. 

-Oh, így már értem. Még csak fél hat van, máris elkezdetek készülődni?-kérdezősködtem tovább.

-Igen.-vágta rá.

-Sarah nem akarsz velem jönni?-mosolygott Mike.-Amég készülődök beszélgethetnénk.-Bettyre néztem, aki hevesen bólogatott azt tátogva hogy 'igen, igen, igen, igen'.

-De, szeretnék.-mondtam. Felém nyújtotta a kezét, én pedig megfogtam. Elindultunk a szobájába.

-Be kell hogy mutassalak valakinek, akivel még nem találkoztál, mert nem ugyan azzal a repülővel jött, mint mi.-sétáltunk a folyosón. Beléptünk a szobájába. Ugyan úgy nézett ki mint az enyém. Letisztult berendezés mahagóniból, vajszínű falak. Bent ült egy fiatal, mályvalila hajú lány.-Hey Lou! Ő itt Sarah, a...-habozott. Hallottam a hangjából hogy azt akarja mondani, hogy 'a barátnőm', de nem biztos abban, hogy ez nekem megfelel.

-A barátnője, azaz még nem vagyunk együtt.-fejeztem be Mike megkezdett mondatát. Michael zavarodottsága eltűnt.

-Igen, a barátnőm, Sarah. Sarah, ő Lou a fodrászom.-mutatott be minket egymásnak. Húha, jó sok mindent tudhat Michaelről ha ő a fodrásza. Szerintem egy amolyan legjobb barát féle lehet. 

-Szia, szépség! Lou vagyok és én szoktam ezeket művelni Michael hajával. Caluméba is én csempésztem bele azt a pár szőke tincset.-mosolygott.-Ha szeretnéd a tiéddel is tudok csinálni valamit, bár így is gyönyörű. 

-Oh, köszönöm. Gondoltam már rá, hogy befestetem valamilyen színűre, mondjuk olyasmire mint a tiéd. Lehet megbeszélem Lukekal, meg persze Mikeynak is bele kell egyeznie a dologba.-mondtam. Michaelnek felcsillant a szeme. 

-Nekem nagyon tetszene a dolog. Olyan jól állna neked.-lelkesedett.-Luke tuti belemegy. 

-Nah, ha belemegy akkor megcsinálhatnám. Gyönyörűen kiemelné a szemedet egy pasztel lilás árnyalat. 

-És visszatehetném a piercingemet.-közöltem.

-Piercing?-döbbent le Michael.-Mióta van piercinged.

-Nem tudom. November óta. De lehet hogy azóta már benőtt a helye. Ugyan olyan, mint Lukenak. 

-Azta. Mik ki nem derülnek!-nézett. Hát igen, ezt elfelejtettem említeni. Hupsz. De úgy tűnik tetszik neki a dolog. 

-Az nem gond ha vissza nőtt, mert ki tudom szúrni.-mondta Lou.-Persze, csak ha szeretnéd.-mosolygott kedvesen. 

-Természetesen. Imádtam, csak az anyám-sóhajtottam.-az anyám nehéz eset és ki kellett vennem, mert három hétig ha meglátta ordibált velem.-mondtam.

-Jajj, szerelmem.-ölelt meg Michael. Elengedett és leült a fodrásszékbe (amit valószínű hogy Lou hozott magával). Lou elkezdte kifésülni Michael hajából a csomókat, amiket a zselé okozott.-Auu, ez fáj!

-Mondtam már édesem, hogy hajhabot használj, mert a te hajad nem igazán szereti a zselét.

-Tudom, de a hajhab nem tartja meg.-nyafogott. Mint egy ötéves komolyan mondom. Az én ötévesem. Lou nagynehezen végzett vele, aztán kezelésbe vette. Volt ott olló, hajlakk, hajhab, minden. Michael közben beszélt valamit, meg azt is elmondta, hogy hogyan vallotta be hogy szerelmes belém. Végül elkészült a haja.

~~~~~~~~

Sziasztok! Itt van az a rész, amit már vártatok. Remélem tetszett. Majd jelentkezek a kövivel. 

Puszi: Csengi! ♥