A színeshajú [m.c.]

9. rész

-Jézusom!-hallottam hangokat a távolból. Rémültek voltak. Éreztem, hogy valaki megfogja a karom, de nem tudtam mozdulni. Szép lassan kinyitottam a szemem. Láttam Michael rémült arcát felettem.

-Úristen! Jól vagy?-kérdezte aggódó hangon. Kicsit össze szedtem magam, visszagondoltam mi történt. 

-Öhmm...persze!-feleltem halkan, úgy hogy csak ő hallja.

-Tessék, egyél kockacukrot!-hozta oda Ash a cukros dobozt.Felültem a kanapén, kivettem egyet és a számba tettem.

-Nem ló ő, hogy kocka cukrot kelljen neki adni!-háborodott fel Calum.

-Te idióta! Az azért kell hogy normális legyen a vércukra!-förmedt rá Luke. Szerintem enyhén kiakasztották a történtek. 

-Jaaaa! Nem szóltam, bocsi!-emelte maga elé védekezően a kezét a kiwi. Bet odabújt Hemmohoz és valamit suttogott neki.

-Ash, légyszi megnéznéd neten hogy mi okozhat ájulást?-kérdezte Michael.

-Aha! -nyomkodta a telefonját.- Azt írja hogy a közönséges ájulás kiváltó okai lehetnek: a félelem, erős fájdalom, érzelmi megterheltség.-olvasta. Ashton az utolsóval a közepébe találtál! 

-Köszönjük Dr. Irwin! Megvan az ájulás oka.-mondta Bet.

-Igen, és mi az?-bámulta Cal.

-Érzelmi megterheltség. Fel tudsz állni?-kérdezte tőlem.

-Igen, azt hiszem.-és fölálltam. Kicsit bizonytalanul de fölmentünk az emeletre és bedobtam magamat az ágyba. Betty mellém ült.

-Nagyon megvisel az a mondat téged, igaz?-bólintottam.-De ne csináld ezt! Szeret!

-És te azt honnan tudod?-néztem rá.

-Elég feltűnő!

-Elmegyek fürdeni.-nem tudtam már mit mondani. Összeszedtem a cuccaimat és elmentem a fürdőbe.

~~~~~~~~

Egy óra kádban töltött idő után bementem a szobámba, és kit látnak szemeim?! Michael Clifford fekszik az ágyamba mosolyogva...alsógatyában. Tyűűűűha!  Hófehér volt a bőre. Egyáltalán nem volt izmos. Melléfeküdtem, de tartottam a távolságot. Jó nagy távolságot.

-Közelebb jöhetsz, nem harapok. Legalábbis, barátokat nem harapok.-barát. Közelebb mentem hozzá. Elvigyorodott és hirtelen elkezdett csikizni. Tudni kell rólam, hogy kibebaszott csikis vagyok és ha megcsikiznek, nem tudok mozogni. Ez most is így történt. Lefagytam és csak vergődtem meg visítva nevettem. Befejezte.

-Még hogy nem "harapsz"-rajzoltam macskakörmöket a levegőbe. Erre csak küldött egy 'bébi tudom hogy tetszett hogy hozzád nyúltam' mosolyt.  Megpöcköltem a fülét ami elkezdett vörösödni.

-Aucs!-kapott oda nevetve.-Ez fájt. -nevetett tovább.- Ezt most vissza kapod!-megfogta a csípőmet és szorosan megölelt. Így feküdtünk 10-15 másodpercig. Utána hirtelen fölkeltem és lerohantam a nappaliba, ahol a többiek  beszélgettek. Valamit nagyon susogtak. Érkezésemre felkapták a fejüket.

-Betty! Betty! Betty! Betty! -rohantam felé. Szegényt megint elrángattam. Biztos nagyon unhatja már hogy állandóan az én problémámmal kell foglalkoznia! Behúztam a fürdőbe.

-Mondjad!-szólt természetes hangon.

-Megölelt!-mosolyogtam. Lehet hogy csak egy baráti ölelés volt. Csak barát, nem akar semmit tőlem.

-Nah az nagyon jó!- lelkesedett. -Menj föl hozzá és kezdj el vele beszélgetni!-utasított. Fölmentem és visszafeküdtem mellé. 

-Van valami baj?-nézett rám riadtan.