A színeshajú [m.c.]

11. rész

Egy óra múlva csörgött a telefonom.

-Mondd, Ash!-szóltam bele.

-Szia Sasa! Megtaláltam Michaelt, és már vagy fél órája beszélek neki-nem is gondoltam volna hogy Ashton tud ennyit beszélni...irónia, Ashnek be nem akar állni a pofája egész nap. Nem értem hogy tud ennyit beszélni. -de nem szól hozzám. Beszélj vele, légyszi!

-Én nem szeretnék.-adtam egyszerű választ.

-De mással úgy sem fog.-megszakította a vonalat.

-Nah, megtalálta?-kérdezte Bet.

-Igen. Nem akar hozzá szólni.

-Akkor?

-Ash szerint nekem kéne beszélni vele.-mondtam. 10 perc néma csöndben ültem. Beszéljek vele? Most vérig kéne lennem sértődve mert 'nem akar tőlem semmit', de nem tudok rá haragudni. Luke és Cal homokvárat építettek. Sosem fognak felnőni, max ha gyerekük lesz, de szerintem még akkor is velük fognak fogócskázni. Csak bámultam a homokot egy jó ideig.

-Sarah!-hallottam Ashton hangját mögülem. Megfordultam, fölkeltem és odamentem hozzá. Elindultunk. A kerítésen kívülre sétáltunk. A végtelen homok mögött egy kisebb szikla volt. A nap sugarai sütötték a szürkés barna kőzet tetejét. Ahogy közeledtünk, kirajzolódott egy alak. Michael ücsörgött egymagában. Ash segített felmászni. Mióta tudnak ezek sziklát mászni? Igaz nem nagy, de akkor is mászni kell. Michael, az alig izmos emberke, konkrétan a bandából a legkevésbbé edzett tag, hogy tudott fölmászni két méter magasra? 

-Hello!-ültem le mellé.

-Figyelj, nem akartalak megbántani.-fordult felém bánatosan.-Tényleg, nagyon jó barát vagy, hogy nem sértődtél meg.-már megint ez a 'barát' szó. Utálom. 

-Semmi gond, tudom, hogy nem vagyok egy világszépe, és hogy semmi esélyem sincs egy olyan srácnál, mint te vagy.-mondtam.

-Mi?-döbbent le.-Ilyen gyönyörű lánnyal még nem találkoztam. Olyan csodálatos szemeid vannak. Luke szerencsés, hogy ilyen unokahúga van. A gyönyörű barna hajad, elbűvölő. Ha mosolyogsz, jobb lesz a napom.-mondta mélyen a szemembe nézve. Mosoly húzódott ajkaimra. Éreztem, ahogy az arcom vörösödik. Hirtelen felkelt, majd megölelt. Várta a reakciómat. Egy kis időbe beletelt, mire feldolgoztam hogy mi a helyzet. Visszaöleltem. Kicsit jobban megszorított, majd nagyot sóhajtott. Elváltunk egymás karjai közül. 

-Menjünk szerintem.-törtem meg a csendet.

-Szerintem is.-indultunk Ashton felé, aki éppen telefonált.

-Nem...nem volt semmi...azt hittem hogy bevallja neki, de semmi nem történt...én is azt hi....hoppá sziasztok!-vigyorgott a tipikus 'jó kisfiú voltam, nem csináltam semmi rosszat' vigyorral, mikor észre vett minket.-Figyelj Hemmo le kell tennem szia!-rakta zsebre a telefonját. Visszamentünk.

-Sikerült megbeszélni?-nézett föl a telefonjából Bet.

-Aha.-ült le mellé Michael. Éppen helyet foglaltam volna, amikor megszólalt.-Sasa, beszélhetnénk négy szem közt Bettyvel?-kérdezte. Nem tudom hogy mi lehet ennyire fontos, de tőlem! Átmentem a többiekhez.

-Figyelj Sasa, szeretünk meg minden, de most olyanról beszélünk, amiről neked nem szabadna tudni semmit, szóval kérlek ülj le a ti helyetekre.-mondta Luke. Nagyszerű! Ki lettem közösítve, vagy mi. Nincs is ennél jobb érzés. Az összes barátom elküld. Kurva jó mondhatom! Leültem magányosan a napernyőnk alá. Zizgett a telefonom.

From: Betty
To:Sarah

Sajnálom, csak van egy dolog, amiről nem szabad tudnod, de tényleg ne haragudj!