Magyar vidék ⛪🍂

133 37 15
                                    

Lemenő Nap utolsó sugarai simogatják a sárgás domboldalt. Tetején keresztény templom áll, megkopott, fehér falaival, tornyának kifakult vörös cserepeivel évszázados rendíthetetlenségéről ad tanúbizonyságot. Szegényes temető épült kertjébe, szikár fák lehulló levelei színes szőnyegként ölelik körbe a viseltes síremlékeket.

Sára elmerengve szívja be az ősz illatát, a völgyben füst szivárog a házak kéményeiből, ám idáig nem ér el, megül odalenn. Szürkületkor a falusiak feljönnek megemlékezni eltávozottjaikról, ő is ezért érkezett. Vérvörös gyertyát vesz elő, egy kőből faragott hollószoborral díszített emléktáblához sétál és gondosan ráhelyezi, gyufára azonban nincs szüksége. Lehunyja szemeit, koncentrál. A felerősödő szél felkavarja a leveleket, s mikor újra a sírra néz, a vörös gyertya már élénk lánggal lobog.

Ébenfekete holló száll le a kőperemre élettelen képmása mellé, sürgetően károg a lányra. Sára a közeledők zajait meghallva sietve fordul sarkon. A templom takarásába érve elővarázsolja seprűjét, majd hollója kíséretében a magasba emelkedik. Odafentről csodálja az alkonyi fényárban úszó, hullámzó magyar dombvidéket, végül a lenyugvó Nappal együtt eltűnik a vidéki éjszakában.



Misztikus történetek (18+)Where stories live. Discover now