Misztikus történetek (18+)

A zombi és a múmia 🧟‍♀️👳🏜

A "Vegetáriánus zombi" világában játszódó one shot.

Nehéz manapság zombiként párt keresni. Mi nem járhatunk el csak úgy randizgatni a szabadidőnkben, mint az átlagos népek. Egyrészt, ahogy kitesszük a lábunkat az utcára, máris letámad minket az emberek egy felhergelt csoportja, akik vagy autogrammot és fényképet követelnek, vagy nindzsakardokkal és DIY fáklyákkal próbálnak kicsinálni minket. Ha mégis képesek vagyunk észrevétlenül eljutni egy szórakozóhelyre, mondjuk a halloweeni időszakban vagy bármilyen jelmezesbuli címen, akkor jön a második akadály... Ugyan ki akarna egy ronda, morgolódó, ízületi- és bőrproblémás, görbe hátú, konkrétan félholt hölgyet hazavinni az ágyába? Esetleg egy másik zombi, de fajtám hímtagjait már rég kisajátították a zombifilmek rajongó lányai. Valamiért a zombihölgyek kevésbé kelendőek, tőlünk csak múlandó social media hírnevet várnak a rajongók, nem túlvilági estéket.

Na, így esett, hogy egy újabb halloweeni bulin iszogattam magamban a gumicukor szemekkel díszített zöld löttyöt, lemondva egy romantikus kapcsolat minden lehetőségéről, amikor... belép a bárba Ő. Görnyedt testét foszladozó fásli fedi, illata, mint a több évszázada bomló húsnak, szemei gúvadtak, mint egy fejbecsapott csivavának. Kezeit mereven előre tartva, túlvilági hörgéssel csoszog felém. Igazi álompasi! A múmia végül nekidől a pultnak mellettem, mert felülni a bárszékre biológiai adottságainak hála képtelen, majd rendel két ugyanolyan szemes italt, mint az enyém, s az egyiket egy morgás kíséretében felém löki. Feltámadt úriember! Most, hogy ilyen testközelből látom, észreveszem, kissé alacsonyabb nálam, de cukisága kárpótol mindezért.

Szempilla rebegtetve beleiszom az undorítóan édes zöld löttybe, majd kézfejemet bűzös szájához nyomom.
– Titanilla – mutatkozom be neki illedelmesen.
– Tutanhamon – hörgi, miközben száraz csókjával szinte beszippantja kézfejemet. Még a nevünk is ugyanazzal a betűvel kedődik!

Szerelem volt első látásra, mintha a sors is egymásnak teremtett volna minket. Tutti pár hét után elvitt hazájába, Egyiptomba vakációzni, s még sírjának kamráit is megmutatta nekem minden kincsével együtt. Persze, ezeknek megtekintéséhez már egy kairói múzeumba kellett belépőt vennünk, de nem zavartattuk magunkat. A kulturálódni vágyó tömegek szeme láttára szeretkeztünk szemkápráztató szarkofágjának tetején.