Misztikus történetek (18+)

Día de Muertos - Remény a halálban 🌼

A Día de (los) Muertos a Halottak Napja spanyol neve, amit Mexikóban szomorú gyász vagy cukorkakéregetős ijesztgetés helyett vidám megemlékezéssel ünnepelnek. Engem nagyon megérintett ez a hagyomány, így halloweeni könyvem utolsó, idei részét ennek szentelem. Ami nekem lejött az egészből, hogy nem kell, hogy a gyász csak szomorú, nehéz érzésekből álljon, vagy a halálra horrorfilmek és sötét fantasyk elemeként gondoljunk. Koncentrálhatunk arra is, ami szép, a szeretetre, ami túléli a halált és a síron túl is összeköt - és ez az örök szeretet, ami reményt ad az élők számára.

❤️❤️❤️

Illatos virágok, főleg azték körömvirág árasztják el a mexikói falu főutcáját, közöttük színes cukorkoponyák, calaverák lógnak. A helyiek ritmusos zenét játszanak, tarka, hímzett ruhákba öltöztek, arcukat a cukorkoponyák stílusához hasonlóan festették ki.

Luna ellép az ablaktól s nappalijukban épített oltárukhoz, ofrendájukhoz sétál. Élénk virágok és színes függönyök elhunytjaik képét ölelik körbe, eléjük friss gyümölcsök, édes bor és fűszeres sütemények kerültek felajánlásként. A fiatal lány az oltár elé helyezett párnára térdel, hímzett, lila, fehér és ciklámen árnyalataiban játszó ruhája kissé meggyűrődik. Szomorúan tekint halott szülei képére, vidám mosolyuk ezúttal nem tükröződik arcán.

Pár perc múlva nyikorogva kinyílik a szomszédos ebédlő ajtaja.

– Luníta, gyere át, egyél egy kicsit! – lép hozzá nagymamája. Frissen sült halottak napi kenyér, a pan de muerto édeskés illata szivárog át a nyitott ajtón keresztül a nappaliba, nagycsaládjuk vidám lakomázásának hangjaival egybefonódva.

– Nem is értem, hogy képesek ilyenkor nevetni! – csattan fel Luna. – Fél éve sincs, hogy a szüleim meghaltak! Más kultúrák rendesen gyászolnak...

– Más kultúrák kitalált szellemekkel szórakoznak, ahelyett, hogy a létezőkre gondolnának! – oktatja ki nagymamája, majd az unokája szemébe gyűlő könnyeket látva megenyhülve folytatja. – A mi kultúránk az ősi aztékokig nyúlik vissza, akik már évezredekkel korábban felfedezték az igazságot.

– Milyen igazságot, nagymama?

– Egyedül a remény erősebb a félelemnél! Egyedül a szeretet űzi el a gyászos hideget! Ezért mulatunk mi Halottak Napjának környékén siránkozás helyett. A reményt ünnepeljük, amit eltávozottjaink szeretete ad nekünk, a hozzájuk fűződő kötelékeket, melyeket a halál sem vághat el, mert azok örökké tartanak. Hidd el nekem, lányom, itt vannak most is, ebben a szobában, és minden bizonnyal szívesebben látnának egy nagy mosolyt az arcodon, mint ezeket a kajmánkönnyeket!

Luna picit megvigasztalódva tápászkodik fel, s indul nagymamája után. Az ajtóból visszafordulva utoljára az ofrendára pillant, s akkor halványan derengve észreveszi mellette szülei szellemalakját. Hozzá hasonlóan hagyományos halottak napi öltözetet viselnek, egymást átkarolva bíztatóan mosolyognak rá. Luna szíve nagyot dobban abban a pillanatban, nemsokkal később széles mosollyal csatlakozik családja életben lévő, ünneplő tagjaihoz.

❤️❤️❤️

Nem titok az sem, hogy a részt a mexikói kultúra mellett a Soy Luna c. zenei sorozat egy száma ihlette, így a nevet innen vettem, illetve beszúrom még a videót is ;) Sajnos, a szöveget nem igazán értem, nem tudom, mennyire kapcsolódik magához, az ünnephez, de hangzásban és kinézetben szerintem fantasztikus ❤️