Your Eyes (JiKook) ✔

5.

A hét többi tanítási napja jobban telt. Nem éreztem feszültnek magam, mint akkor és megkönnyebbültem is a sírás miatt.
Persze Jungkook a nyakamra kötötte, hogy ha hazaértem írjak neki egy üzenetet, hogy ne aggódjon értem. Írtam neki, de az lett belőle, hogy még egy órát a telefonon lógtam és vele beszélgettem.
Ahogy a többi tanítási napon is beszéltünk írás formájában, persze ezt az óra lazaságától függött. Szünetekben is beszélgettünk egymással és boldognak éreztem magam.

A hétvége hamar megérkezett és egyúttal Jungkook-kal való randim is. Azért egy kicsit kicsíptem magam, mégis csak egy randi, de nem vittem túlzásba, mert úgy is rajzolni fogunk. A rajzfelszerelésem egy részét a hátizsákomba rakom a félkész portréval együtt. Jungkook nem tud róla, de van egy másolatom is, igaz másképpen van megrajzolva az és kész is van.
Pénztárcámat is bepakolom, mert odafele szeretnék beugrani az egyik üzletbe, hogy vehessek valami rágcsát kettőnknek.

- Merre mész? - kérdezi anyu, mikor a pulton levő gyümölcsöstálból kiveszek egy almát.
- Jungkook-hoz. - válaszolom. - Még nem fejeztük be a rajzot és ma mindenképpen be szeretnénk.
- Áh, értem. - bólogat anyu. - Nem öltöztél ki egy kicsit a rajzoláshoz? - mér végig tekintetével.
- Lehet, de így jobban érzem magam. - válaszolok neki.
- Mikor jösz? - kérdezi azonnal.
- Nem tudom. - vonok vállat. - Lehet este jövök.
- És a gyakorlás?
- Szeretnék pihenni is anyu. - sóhajtok egy nagyot. - Néha sokat vártok el tőlem és feszült vagyok miatta. Nekem is kijár a pihenés és Jungkook társaságában ezt meg tudom tenni.
- Menj csak Jimin. - int kezével, kérdőn nézek rá. - Van köztetek valami? - anyu tudta az elejétől fogva, hogy a fiúkhoz vonzódok.
- Nincs. - válaszolok neki. - Még. A héten randira hívott és ma tartjuk meg.
- És rajzolni fogtok. - teszi hozzá anyu.
- Igen, Jungkook akarta, nem én. - fogom rá a fekete hajúra, hogy egyszer ne én legyek a lúdas.
- Rendben. - mosolyodik el. - Érezd jól magad Jimin és szólj, ha esetleg nem jösz haza.
- Anyu! - szólok rá, biztos vörös fejem van. - Elmentem.
- Vigyázz magadra! - kiált utánam. Gyorsan felveszem cipőmet, majd már el is hagyom a lakást. Egy dzsekit viszek a kezemben, mert este már hűvös van és kelleni fog.

Nem szoktam zenét hallgatni, mikor az úton vagyok, mert veszélyes, bár nem szeretem annyira a város zaját sem ilyenkor.
Persze egy kevés idegesség volt bennem, mert nem tudom mit kell csinálni egy randin vagy hogyan kell viselkedni. Na meg az is ott van, hogy fog-e intimebb dolog történni közöttünk vagy sem.
Bizonytalan vagyok ebből a szempontból.

***

Az ismerős épületben már tudtam az utat Jungkook szobájáig. Hátizsákom egy kicsit húzta a hátamat és reménykedtem, hogy szereti azokat a rágcsákat, amiket vettem, mert ha nem csalódott leszek. Na meg forrócsokit is hoztam, hátha meg tudjuk majd csinálni kettőnknek és egy kicsit kuckózunk.

Az ismerős ajtóhoz érve kopogtam párat és vártam egy keveset, ameddig ki nem nyitotta Jungkook a falapot.
- Szia! - tárja ki az ajtót nekem, én meg besétálok hozzá. Lehúzom a cipőmet és dzsekimet is felakasztom.
- Szia. - üdvözlöm. - Hoztam rágcsálnivalót és forrócsokit is.
- Nahát, felkészültél rendesen. - mondja mosolyogva.
Az ágyához sétálunk, ahova mindketten leülünk. Kiürítem a táskámat, majd a földre rakom, hogy nekikezdhessünk a rajznak.
- Wow, kicsit sok, de elpusztítjuk. - elveszi a forrócsokit és az asztalra rakja. - Ezt későbbre, miután végeztünk.

Nekiláttunk a rajzolásnak. Inkább az ágyon maradtunk mindketten, jobban láttuk egymás arcvonásait is. Közben Jungkook berakott zenét is, ami kellemes volt. Pont elég halk volt ahhoz, hogy tudjunk közben beszélgetni.
- Mi az első randi lényege? - teszem fel neki a kérdést.
- A két randizó fél, ekkor alapozzák meg az ismerkedést és a randi végeztével derül ki az, hogy lesz-e több. - válaszolja. - És hogy jól működnének-e együtt.
- Ezt pedig honnan tudják?
- A közös érdeklődési kör vagy az egymás iránti vonzódás, amiből később szerelem lesz. - magyarázza.
- De ezeknek kell legyen előzménye is, nem?
- Persze. - bólint egy aprót. - Sok minden közre játszik a randizás alatt.
- És tényleg klisések a mozi meg azok, amiket felsoroltál?
- Hogyne lenne. - válaszolja. - A legtöbb első randim egy kávézóban volt, utána a moziban. Mondjuk úgy, hogy nem nagyon szerettem egyiket sem. Na meg nem is választottak jó filmeket a partnerek.
- Eddig hányszor randiztál?
- Nem tudom megmondani, annyira sokszor. - válaszolja. - De sok sikertelen volt.
- És hány kapcsolatod volt?
- Öt, ha jól számolom. - válaszolja. - Tetszik, hogy ennyit kérdezel.
- Mert kezdek megnyílni feléd. - mondom és ránézek. - És valamiért benned bízok.
- Ez megtisztelő. - mondja mosolyogva és egy aprót kacsint is.
- Ezt ne csináld. - szentelem újra figyelmemet a rajznak.
- Zavarba hoz? - kérdezi.
- Igen. - válaszolok neki szűkszavúan. - Na de visszakanyarodok. Szerinted miért nem működött jól?
- Az első nagyon akaratos volt és én még nem álltam lelkiekben készen a szexre. - válaszolja kertelés nélkül. - A második türelmesebb volt, de nem vonzódtam hozzá annyira, hogy sikáig vele legyek. A harmadik megcsalt egy csajjal, a negyedik elnyomott és csak róla szólt minden. Az ötödik pedig lapos volt és nem tudtuk kihozni egymásból a maximumot.
- Aha. - bólogatok. - Hány éves voltál, mikor megvolt az első?
- Az első szexre gondolsz? - kérdez rá, félénken bólintok. - Tizenhét lehettem kábé. A szülei nem voltak otthon és megtörtént.
- A megcsalást nem értem. - lerakom a rajzot, magam mellé és ránézek. - Miért teszi meg valaki?
- Mert úgy érzi, hogy kevés a másik fél. - sóhajtva válaszol és sikerült elrontanom a kedvét.
- Ne haragudj. - kérek bocsánatot. - Tapasztaltabb vagy, mint én és ezért kérdezgetlek.
- Semmi baj. Élvezem a kérdéseidet és nem lapos a beszélgetés sem. - egy apró mosolyt enged meg felém. - Jó beszélgetőpartner vagy.
- Köszönöm. - mosolyodom el. - Honnan tudtad, hogy bántottak? Meg úgy az egészet?
- Egyszerű. - ő is lerakja a rajzát. - A szemeidből.
- A szemeimből?
- Igen. - erősiti meg a válaszát. - Nem hiába mondják azt, hogy a szem a lélek tükre. De a te szemeid konkrétan kiabálták, hogy segítsek neked.
- És miért voltál olyan durva?
- Nem szándékoztam az lenni, csak túl nyersen fogalmaztam meg a dolgokat és ez rosszul esik mindenkinek. - magyarázza. - Nagyon sajnálom.
- Kiengeszteltél azzal, hogy kisírhattam magam és öleltél. - mondom mosolyogva.
- Törékeny és erős is vagy Jimin, de szeretnélek megvédeni és megmutatni neked, hogy igenis különleges vagy!
- Nem érzem magam annak. - hajtom le a fejem.
- Mert nem éreztette veled senki. - lágy hangjától megborzongok.