Your Eyes (JiKook) ✔

6.

Végül sikerült befejezni egymás portréját, ami kifejezetten jól sikerült. Jungkook is megmutatta és tetszett, ahogy a szemeimet színessel csinálta meg, nem pedig fekete-fehérre.

Utána már csak beszélgettünk és ettünk. A forrócsokikat is meg tudtuk csinálni, amik kivételesen finomak voltak.
- Pillecukorral istenibb. - mondom, miután leittam a felét a tejes italnak.
- Tudom, de így is finom.
- Igen. Tejszínhabbal szereted? - kérdezek rá.
- Pillecukorral és tejszínhabbal a finom. - mondja ábrándozva.
- Én nem szeretem tejszínhabbal. - mondom. - Sokkal tejesebb íze lesz és mintha kakaót innék.
- Sütin se szereted?
- Nem. - megrázom a fejem. - Értem, hogy sejmes, meg jól néz ki, de ha egy süteménynek van krémje, akkor felesleges a tejszínhab.
- Hmmm. - elgondolkozik. - És magára?
- Úgy megeszek egy keveset, de nem rajongok érte nagyon. - húzom el a számat.
- A gyümölcsökkel hogy állsz?
- Szeretem majdnem mindegyiket, kivéve az epret. Arra allergiás vagyok. - válaszolok kérdésére.
- Miért pont ez egyik legszexibb gyümire vagy allergiás? - kérdezi sóhajtva.
- Legszexibb?
- Igen, csokiba mártva és a párodat etetve, miközben az ajkait nézed, hogy egy csókot lopj tőle. Nagyon is szexi. - bólogat. Akaratlanul is elképzeltem a jelenetet elmondásai szerint. - Elpirultál.
- Még szép hogy, túl élénk a fantáziám. - takarom el arcomat kezeimmel.
- Ne takard el az arcod, annyira aranyos vagy ilyenkor. - húzza el a kezeimet. - Főleg a füled, olyan pirosak, mintha megcsípte volna a hideg.
- Áh, ne mond. - fordulok el tőle, közel is van hozzám és még bókol is. - Mindig ilyen egy randi?
- Hogy érted?
- Hogy az egyik fél, mindig pirulgat a másik mondandója miatt. - válaszolok neki.
- Az általában nem az elsőnél fordul elő, hanem már több alkalom után. - feleli kuncogva.
- Akkor miért reagálok így? - nyöszörgök.
- Mert nem mondott senki ilyet neked és mert tetszem. - válaszolja, mire rákapom a fejem. - Nincs igazam?
- Lehet. - suttogom.
Közelebb hajol hozzám.
- Ez most a legjobb visszajelzés számomra. - mélyen szemeimbe néz.
- Most meg fogsz csókolni? - suttogom, de máris olyan közel van hozzám.
- Ha engeded, igen. Megengeded?
- Meg. - bólintok egy aprót.

Légzésem felgyorsul és lehunyom a szemeimet, várva hogy ő kezdeményezzen. Pár pillanat az egész és máris megérzem ajkait az enyémeken. Egy hatalmas adag levegőt engedek ki orromon, kezeimmel azonnal átkarolom nyakát.
Jungkook lágyan becézgeti ajkaimat, miközben oldalamar is simogatni kezdi. Felszusszanok, mert annyira jól esik az érintése.
Finoman nyalja meg az alsóajkamat, bebocsájtást kér, amit meg is adok neki. Kissé hevesebb is lesz, de egyáltalán nem bánom, olyan érzéki és szenvedélyes.

Igyekszem leutánozni mozdulatait, de nehezen megy nekem tekintve, hogy ez az első ilyen csókom.
Jungkook abbahagyja, majd még egy lágy puszit nyom ajkaimra.
- Igazán édes vagy. - néz szemeimbe mosolyogva. - A csókba pedig belejösz.
- Biztos? - kérdezem félénken, zavar, hogy nem vagyok jó benne.
- Csak gyakorolni kell Jimin. - elkuncogja magát. - És nincs miért idegeskedned, ez is olyan, amit ki kell tapasztalni, ahogy sok mást is.
- Jó. - bólogatok.
- Kérdezd. - mosolyog rám.
- Akkor mi most együtt vagyunk vagy mi van? - kérdezem meg, mert ez az ami leginkább furdalja az oldalam.
- Még nem vagyunk együtt. - válaszolja, egy aprót sóhajtok. - Nem megbántani akarlak, de nem az első randin kérdezem meg, hogy velem leszel-e, addig még van időnk és jobb nem gyorsan haladni.
- Értem. - bólogatok.
- Jaj te. - átölel. - Még pár randi és megkérdezem, ebben biztos lehetsz. De előtte, van kedved jövőhéten randizni velem?
- Van kedvem. - bólogatok.
- Elhagyhatjuk a szobámat? - kérdezi sejtelmesen. Valahol el kell kezdeni.
- Igen, de ne túl zsúfolt helyre menjünk, kérlek.
- Igyekszem úgy választani, hogy megfeleljen neked. De tudod ugye, hogy ezt is le kell győzd egyszer?
- Tudom. - sóhajtok egy nagyot. - De nem érzem késznek magam.
- Megértem Jimin. - arcomra hint egy gyengéd puszit. - Lassan haladunk.

***

A következő hét napjai elég kellemesen teltek. Szerencsére sikerült időben beadni a portrékat, amiket osztályozott is a tanár. Jungkook még dícséretet is kapott és a portrém is felkerült a falra, amit egy kicsit rosszul élek meg. Még több figyelem szegeződik rám a rajz által.
És hogy még több figyelem kerüljön rám, Junkook-nak sikerült csókkal köszöntenie, amivel a fél osztály szembesült. Persze el tudtam volna süllyedni a föld alá, hogy ne láthassanak.

Egy kicsit kiakadtam Jungkook-nak, amikor kettesben maradtunk, de mivel már kiderült nem lehet semmit tenni ellene.
- Ne aggódj, már elfogadott. - ölelget meg.
- Lehet, de így is felfigyeltek rám a rajzod miatt. Félre ne érts, nagyon tetszik, de ahhhj.
- Jimin, túl sokat foglalkozol azzal, hogy mit gondol más. - lép egyet hátra.
- Ez nem igaz. - ellenkezek azonnal. - Nem is foglalkozok ezzel.
- Dehogy nem. - lehúz a székre és szembefordít magával. - Nagyon sokat foglalkozol mások gondolataival, pedig nem kellene. Te magadnak kell megfelelj és nem másoknak. Magadra gondolj és ne másokra.
- És veled mi lesz? - kérdezem.
- Velem?
- Igen, rád is kell gondoljak. - magyarázom.
- Rám is gondolhatsz. - mosolyodik el. - De először te.
- Jól van. - bólogatok.
- Mehetünk randizni? - kérdezi.
- Mehetünk. - felelem és felállok a székről.

Kellemesen telt el a randevúnk Jungkook-kal és nagyon jól döntött a kávézóval kapcsolatban, mert nem voltak sokan abban az időben, békésen tudtunk beszélgetni.
Igaz a pincér volt az, aki megbámult egy kicsikét, igyekeztem nem foglalkozni vele, mert értelmetlen, de azért még mindig nehéz nem arra gondolni, hogy mit gondolnak mások.

Épp kiléptünk a kávézóból, amikor valaki a nevemen szólított. Nem Jungkook volt, mert mellettem volt. A hang irányába kaptam a fejemet és felismertem a középiskolás osztálytársamat.
- Jimin, szia! - üdvözöl, kicsit összerezzenek.
- Szia, Jiwoo. - köszönök halkan a lánynak.
- Mi a helyzet veled? - kérdezi.
- Sulizok. - válaszolom szűkszavúan. - Te?
- Dolgozok, csak láttam, hogy kiléptél innen és gondoltam leszólítalak, rég beszéltünk.
- Sosem beszéltünk. - mondom azonnal.
- Jó, de szerettem volna...
- De sosem volt meg a rendes alkalom és ha beszéltél volna velem, akkor téged is piszkálni kezdenek, miszertint "A szörnynek barátnője van!" - mondom azonnal, kicsit sem húztam fel magam.
- De...
- Jimin, megyünk? - szólal meg Jungkook, pont jókor. Felnézek rá és bólintok. - Menjünk drágám.
- Szia Jiwoo. - köszönök el a megszeppent lánytól, átkarolom és lassan elsétálunk a kávézótól.
- Jól vagy? - kérdez rá Jungkook, mire sokkal jobban szorongatom karját. - Nem vagy. Menjünk hozzám? - kérdezi, mire bólogatni kezdek. - Tizenöt perc az egész, addig kibírod?

Tényleg igyekeztünk Jungkook-hoz, amennyire lehet, de már a bentlakás lépcsőjén elsírtam magam.
Feltámogatott a szobájáig, majd az agyra ültetett. Levette cipőimet és a dzsekimet is, majd magához húzva ölelt át és dőlt el velem együtt az ágyon.

Ki kellett sírjam magamból a történteket. Sose voltam jóban Jiwoo-val, sőt ő volt az egyike azoknak, akik csúfoltak. Erre meg jön és úgy csinál, mintha az a négy év nem is történt volna meg. Utálom az ilyet.