Your Eyes (JiKook) ✔

18.

A vizsgák nagyon hamar elérkeztek és a nagyján mindkettem túl is jutottunk, aminek örülünk. Jungkook-nak még két vizsgája lesz Januárban, ahogy nekem is, de még hátramaradt a tánc.
Ami a következő nap lesz és tiszta ideg vagyok.
Nem tudok megülni a fenekemen egész nap, amivel nemcsak a tanáraimat zavarja, hanem Jack is szóvá tette nekem.
- Ideges lenni ideges Jimin. - ül le mellém az ebédlőben. Mark is csatlakozik hozzánk.
- Mi? - kérdezek vissza, mert nem értettem rendesen.
- Azt mondja, hogy ideges attól, hogy te ideges vagy. - segít ki Mark.
- Aha. - bólogatok, lábam folyamatosan jár az asztal alatt.
- Jimin, tényleg ne csináld, nem pihened ki magad, aztán elrontasz mindent. - lop el villájával egy paradicsomdarabot.
- Hé, az az enyém! - nézek rá morcosan. Jack Mark karjába üt.
- Adni vissza neki. - mondja morcosan Jack Mark-nak. Mark egyszerűen befalja.
- Már nem tudom, későn mondtad. - rágcsálja mosolyogva a zöldséget.
- Mark. - rázza meg a fejét Jack, ezek ketten nagyon gyanúsak nekem.
- Ti véletlenül nem jártok? - kérdezek rá, biztos ami biztos alapon.
Mindketten kerek szemekkel néznek rám, majd összenéznek. Ezek járnak, tutira.
- Honnan tudni? - kérdezi Jack.
- Egyértelmű. - válaszolom. - Mark folyamatosan idegesit téged, de te vagy elengeded a füled mellett vagy adsz neki. Utána meg mosolyogsz.
- Nem is mosolyogni. - rázza meg a fejét.
- Dehogy nem. - bólogatok. - Szép pár vagytok.
- Köszi Jimin. - mosolyog rám Mark. - Hallod Jack, most már előtte is megcsókolhatlak.
- Mark! - kiált rá pirulva Jack, elnevetem magam.
- Engem nem zavar. - mondom mosolyogva.

Nagyon jól telt velük az ebédszünet, hogy csak így csevegtünk hármasban.
- Jut eszembe. - szólal meg Mark. - Amiről meséltem Jimin. Mikor lenne jó neked?
- Oh. - eszembe jut, ahogy segitséget kér tőlem, én pedig megígérem neki, hogy segiteni fogok. - A vizsgák után a legjobb. Addig tud várni?
- Szerintem tud, neki is sok tanulnivalója van. - húzza el a száját Mark.
- Elhiszem. - bólogatok. - Az ünnepek után van egy utolsó vizsgám, utána meg egyeztetünk.
- Rendben, de ne felejtsd el. - vereget hátba finoman.
- Nem fogom, ne aggódj.

Ezután szétváltunk és csak Jack-kel folytattam tovább az útat, bár csak egy óránk volt hátra.
- Jimin. - hallok meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Megfordulok és egy mosolygós Jungkook-ot pillantok meg, aki felénk sétál.
- Szia. - megvárom őt és ajkaira puszilok, kezdek hozzászokni, hogy a nyilvánosság előtt is megengedünk magunknak egy-egy puszit.
- Szia. - vállamra helyezi karját és tovább megyünk, immár hárman, bár Jack előrébb ment, hogy ne zavarjon minket. - Készen állsz a holnapra?
- Igen, de nagyon izgulok. - megborzongok azonnal. - Mark és Jack  elterelte a figyelmemet egy kicsit. Képzeld együtt vannak.
- Azt tudtam. - mondja, amitől meglepődök. - Egyértelmű volt, hogy járnak. De örülök, hogy elterelték a figyelmedet.
- Annak én is. - bólogatok. - Még van egy órám és végeztem.
- Nekem még van három. - elhúzom számat. - Menj haza és pihenj Chim.
- Nem tudok otthon pihenni. - rázom meg a fejem. - Apám folyamatosan azt kéri, hogy menjek el, míg anyu igényli, hogy törődjek vele. Két tűz között vagyok.
- Az szívás. - látom, hogy nagyon elgondolkodik. - Mondanám, hogy gyere át hozzám, de hamarabb lefárasztanálak, minthogy feltöltenélek.
Elnevetem magam, szeretem, hogy ilyen nyíltan beszél nekem mindenről.
- Tartogasd azt az energiádat holnapra. - tudja jól, hogy nem akarok még szexet a táncvizsga előtt. - Ki tudja, lehet vad leszek. - suttogom a fülébe az utolsó szavakat.
- Chim, ne izgass fel. - kezét vállamról oldalamra csúsztatja és megmarkolja derekamat. Egy kicsit felszisszenek. - Nem kíméllek holnap.
- Rendben Kook. - bólintok egy aprót, nem is sejti, hogy milyen meglepetés vár rá holnap.

***

Másnap reggel elég korán keltem fel, majdhogy nem kidobott onnan. Igazából anyu robbant be a szobámba reggel hatkor, miszerint fáj a dereka.
- Anyu még aludni akartam. - nyöszörgök, de felülök az ágyban.
- Sajnálom. - ül le az ágy szélére, nagyobb helyet hagyok neki. - Nem akartalak felkelteni.
- Megmaszírozom így. - sóhajtok egy nagyot. Anyu feltűri pólóját derekánál, amit azonnal maszírozni kezdek neki.
- Köszönöm Jimin. - mondja hálásan, tényleg eléggé feszül az izma, pedig még nincs is pocakja.
- Apát miért nem keltetted fel? - kérdezek rá.
- Későn jött haza a munkából és ha már én nem pihenhetek, őt hagyom.
- Inkább mond úgy, hogy mi ketten nem pihenhetünk. - javítom ki anyut mosolyogva. Bárhogy panaszkodok miatta, szeretem őt.
- Akkor mi ketten. - javitja ki magát. - Ha végeztél befeküdhetek?
- Persze, úgy is korábban akartam kelni. - ritka az, amikor anyu ilyet kér, de úgy látom, hogy többször lesz ilyen.
- Miért?
- Ma van a táncvizsgám. - emlékeztetem, mindent elfelejtenek. - Kilencre kell bent legyek, ellenőrizni kell mindent. Fények, zene és egy főpróba is.
- Tényleg. - jut eszébe anyunak. - Sajnálom, hogy elfelejtettem.
- Semmi baj, hozzászoktam. - megpuszilom vállát. - Nemsokára kész vagyok. Kérsz majd valamit, mielőtt elmegyek?
- Igen. - bólogat. - Éjjel láttam, hogy apád hozott süteményt.
- Felhozom neked. - mondom mosolyogva.
- Köszönöm Jimin. - elengedem derekát, majd helyet cserélünk.

Kiveszem a ruháimat a szekrényből és elmegyek tusolni.
A tusolás után visszamegyek a szobába, de halkan mozgok, hogy anyu pihenését ne zavarjam meg. Bepakolom a vizsgára szánt ruhámat, majd anyunak odaviszem a sütiket. Az éjjeliszekrényre teszem neki, majd egy puszi után elhagyom a szobámat.

Az egyetemre sétálok, hogy kiszellőztessem a fejem és relaxáljak is egy kicsit. A tömbházak között láttam a napfelkeltét is, kivételes alkalom, hogy láthattam, mert tiszta volt az égbolt.

A többi vizsgázó is már bent volt. A termünket nyilvánítottuk ki lihegőnek és minden felesleges cuccunkat ott pakoltuk le, míg egy másik teremben zajlottak le a vizsgatáncok.
Jack és Mark is bent volt, mivel ők is kellett vizsgázzanak, így ők sem kerülhették el.
- Hogy vagytok? - telepedek le melléjük, nyugodtnak kell maradnom.
- Izgulok. - válaszolja Mark. Tegnap én, ma meg ő?
- Én is. - válaszolja Jack is. - Te hogy lenni?
- Egy picit izgulok. - válaszolok. - De másképpen jól.
- Csak legyen vége és akkor hazarohanok. - tenyerét combjához dözsöli, nagyon izgul.
- Jók leszünk! - bíztatom őket.
A tánctanárunk zavar meg, egy listával jön be, amit a falra ragaszt és távozik. A sorrend, minden ezen dől el.

Megvárom míg a tömeg egy kicsit enyhül és csak az után nézem meg a listát. Szememmel végigfutom a neveket és megállapodok sajátomnál. Hatalmasat nyelek. Elsőként kezdek.
Végem van.

- Ilyen nincs. - sóhajtok egy nagyot. Kétségbeesetten megyek táskámhoz és kutatni kezdek a telefonom után.
A készülék megtalálása után gyorsan kikeresem a nevét és tárcsázom is.
- Kérlek vedd fel. - suttogom magamnak. - Szükségem van rád.
- Mondjad Chim. - veszi fel a telefont és hangjától egy kicsit megnyugszom.
- Első vagyok. - mondom, hangom remeg, mintha nem is az enyém lenne.
- Chim, tehetséges vagy. Menni fog. - bíztat. - Én bízom benned, te is bízz magadban.
- Bárcsak itt lennél.
- Ott vagyok Chim, a szívedben. - mondja rögtön, szívem azonnal meglágyul. - Szeretlek.
- Park Jimin! - szólítanak, eljött az idő, pedig mintha pár perce beszélnék Kook-kal.
- Megyek. - mondom a tanárnak. - Szeretlek Kook.
- Kéz és lábtörést!