Másnap délután indultunk ki a vonatállomásra, mindenki kikisért.
Igaz aznap bem volt semmi program, csak lustálkodtunk, illetve tanultunk a másnapra Kook-kal és HyoJung-gal. A lány nagyon le van maradva az anyaggal a versenyei miatt.Táskámat párszor megrángattam a vallamon, rosszul pakoltam be a holmimat. Jungkook egy kicsit több dologgal tér vissza a koliba, mint amivel eljött.
- Minden megvan fiúk? - kérdezi tőlünk sokadjára JungHan, még én is elkezdek kételkedni magamban, így gyorsan megnézem, hogy a telefonom és a töltőm megvan-e és a pénztárcám.
- Igen, meg. - bólintok nyugodtan. - Ha mást itthagyok az nem baj, majd megkapom.
- Meg meg, főleg, ha visszajössz még hozzánk. - mosolyog kedvesen HaeNa.
- Csak, ha nem vagyok láb alatt. - mondom kedvesen.
- Dehogy vagy Jimin. - legyint kezével és jól megölelget. - Vigyázzatok egymásra, rendben?
- Rendben. - ölelem vissza az asszonyt, Jungkook-on kívül ő az első Jeon, aki megölel és igazán jól esik.
- Na jó, kérem vissza az barátomat. - húz el Jungkook az anyukájától. Elnevetem magam, míg ő anyukájától köszön el, addig én HyoJung-tól és HanJung-tól is elköszönöm. Örülök, hogy ilyen jó kapcsolatot sikerült kialakítanom velük és hogy örömmel várnak vissza.Jungkook mögött sétáltam, míg a helyünkhöz értünk, majd egymás mellé ülve nézünk ki az ablakon és integetünk a családnak.
- Jól érezted magad? Őszintén. - kérdezi, miután elindult a vonat.
- Nagyon jól. - bólogatok mosolyodva. - Annyira kedvesek és befogadóak, mint te. Igaz HyoJung egy kicsit szabadszájú, de vele is jó beszélgetni, anyukád pedig, egyszerűen egy angyal és istenien főz. Apukáddal hosszan nem beszélgettem, egy kicsit félek tőle, de remélem sikerül vele is jó kapcsolatot kialakítani.
- Nem semmi. - bólogat. - De köszönöm a nevűkben is.
- Túl jók vagytok mindenben. - kuncogom el magam. - Tényleg, van olyan dolog, amiben nem vagy jó?
- Nem hinném. - válaszol, felemelem jobb karját és oldalának dőlök. - Általában mindenben jó vagyok.
- Oké. - bólintok. - Valamikor kiderül, hogy miben nem vagy a legjobb.***
Mindkettőnknek sikerűlt elbóbiskolnia az út alatt, de mindketten felkeltünk, ahogy megállt az állomáson a vonat. Nagyokat nyújtozva lépkezünk hazafele.
- Kook, azt a számot felhasználhatom, amit felvettünk? - kérdezek rá, hiszen már lassan zenére kell gyakoroljak. - Tényleg, mi lett végül a címe?
- Your eyes tell. - válaszolja és egy puszit nyom a hajamba. - Mire akarod használni?
- Szeretném a táncvizsgán használni. - válaszolom félve. - Már leadtad és csak osztályozásra vár. Gyönyörű szám és szeretnék rá táncolni. Szabad?
- Persze, hogy szabad. - válaszolja. - A te munkád is benne van. A táncot videóra veszik?
- Azt hiszem igen és a suli honlapjára ki is rakják. - válaszolom. - Ha jól tudom a vizsga jegyek értékelése után és lesz egy közönségszavazás féle. Az alapján pedig az első három ösztöndíjat kap, míg lesz egy valaki, aki különdíjat. Nem mintha pályáznél egyikre, de szeretném a maximumot kihozni és ez a dal, most kihozza belőlem.
- Úgy szeretem, mikor érvelsz. - mondja mosolyogva. - Használd nyugodtan, én pedig szurkolok neked és szavazok rád, mert megérdemled Chim.
- Köszönöm Kook. - arcára puszilok.
-Megleszel otthon? - kérdezi azonnal aggódva.
- Megleszek. - válaszolom kelletlenül. - Ha nem tanulok, akkor táncolok, ha nem táncolok, akkor rajzolok. Anyuék nem fognak zavarni, ilyenkor nem.
- Ha mégis, akkor jöhetsz hozzám. - húz magához közelebb. - Ott is nyugodtan lehetsz és együtt is vagyunk egy kicsit.
- Sajnálom Kook. - mondom azonnal, bele se gondoltam, hogy a tanulás miatt elhanyagolom őt, pedig megígértük egymásnak, hogy ilyen nem lesz.
- Semmi baj Chim.Elgondolkodok egy kicsit, hogy hogy is csináljuk. Suliban nem tudunk együtt lenni, mert külön szakon vagyunk, csak az az egy óra, ami közös. Neki is vizsga időszak van, nekem is és mindig tanulunk, meg sok a beadandó is.
- Mikor lesz a következő vizsgád? - kérdezek rá.
- Csütörtökön. - válaszolja. - De a héten van egy beadandóm.
- Az nekem is van. - sóhajtok egy nagyot. - Mi lenne, ha beugranék és együtt tanulnánk?
- Biztos vagy benne? - kérdezi.
- Persze. - válaszolok. - Jobban telik az idő és ha megpihenünk közben, akkor nem vagyunk külön.
- Tetszik az ötlet. - bólogat mosolyogva. - De a táncot nálam nem űzheted. Egy zsémbes srác lakik alattam és így is panaszkodik a lábdobogásomra.
- De nem is dobogsz. - nézek rá értetlenül.
- Nem há, de ezt nem fogja fel az alsó szomszéd. - duzzog egy keveset, elnevetem magam.
- Lehet rám panaszkodik, én dobogok a talpammal. - ez igaz.
- Lehet. - bólogat és elneveti magát. - Olyanok a lépteid, mint egy csibének, de imádom.
- Te vagy a csibe. - mondom azonnal neki. - Én is imádom, amikor totyogsz. Olyan nagypapis hatásod van.
- Én nagypapi? - kérdezi nevetve. - Jó gyorsan megöregedtem melletted. De jó életem volt.
- Igazán? Milyen?
- Benne van a szerelmem és egy közös lakás, meg egy kutya is. - mondja mosolyogva.
- Nem cica? - kérdezek rá.
- Egy cica is, csak az a sarokba bújt el. - teszi hozzá mosolyogva.
- Na azért. - bólogatok mosolyogva. - Szeretlek Kook.
- Szeretlek Chim. - áll meg egy pillanatra, majd egy csókot nyomok ajkaimra.Nemsokára el kell válljunk egymástól a kolijánál, onnan nekem még fél óra hazáig.
Egy szenvedélyes csókkal köszönünk el egymástól, majd még egyszer megdícséri a hajamat.
Jól esik a kicsi csönd hazáig, kicsit kiszellőztetem a fejemet. Tele vagyok gondolatokkal, amik csak úgy szárnyalnak.
Amint hazaérek, leveszem cipőmet és hangosan köszönök. Anyu a kanapén pihen, lábait betakarta.
- Szia. - köszönök neki és egy puszit nyomok arcára. - Hogy vagy?
- Egy kicsit hányingerem van. - válaszolja. - Milyen volt Jungkook-nál?
- Jól éreztem magam. - válaszolom mosolyogva. - Apu hol van?
- El kellett mennie nagyapádhoz. - forditja tekintetét a tévéhez. - De hamarosan jön.
- Éhes vagy? Vagy kérsz valamit?
- Uborkát kérek. - sóhajt egy nagyot. - Egy egész üvegnyit hozz.
- Rendben. - bólogatok. - Egyéb kívánság?
- Csend. - mondja azonnal, becsukom számat, majd el is megyek neki az uborkáért.
Régen elmondta, hogy velem is kívánós volt, csak inkább az édeset ette olyankor.
Kibontom neki az üveget, majd átadom. Magára hagyom, mert csendet kért, de rákötöttem, ha kell valami kiáltson.Nyitva hagyom a szobám ajtaját és elkezdek pakolászni. Rendet is teszek egyúttal, mert zavar, hogy semmi nincs a helyén, majd elmegyek letusolni.
Lefekvés előtt még egyszer anyura nézek, aki szintén lefekvéshez készülődik, majd jó éjt kívánva elköszönünk egymástól.
YOU ARE READING
Your Eyes (JiKook) ✔
FanfictionPark Jimin heterokrómiával rendelkezik. Gyerekkorában csúfolták szegényt és e miatt nincs nagy önbizalma. Kivonja magát a társasági életből, mert fél, hogy újra célkeresztbe kerül. Jeon Jungkook megismerésével lehet több élete lesz és kilép a komfor...