Your Eyes (JiKook) ✔

2.

Jungkook hamarabb kiismert engem alig fél óra alatt, mint bárki más egész életemben.
És igaza van, kivonom magam a társaságból, mert úgy érzem piszkálnának a szemeim miatt és nem szeretnék újra célpont lenni.
Ezt pedig nem szeretném újra átélni.

A dupla óra szünetében többen is odajöttek Jungkook-hoz, hogy egy kicsit cseveghessenek vele, én pedig szokás szerint visszahúzódtam a burkomba.
- Nem, nagyon jó társaság. - hallom meg egy kérdésére a választ. - Élvezet vele beszélgetni.
Hárman felém fordultak és érdeklődve mértek végig. Jobban összehúzom magam és a kapucnimat is a fejembe húzom.

Gondolom tovább beszélgetett a három osztálytársammal, én fejemet a padra hajtottam. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?

Valaki megpaskolta a vállamat, mire felegyenesedek a székemben és az illetőre nézek. Jack az, az év elején helyezték át ide, mert Koreába költöztek a szüleivel.
- Igen? - nézek rá kérdőn.
- Ma jöttél a táncra? - kérdezi, mire kell egy kis idő, hogy rájöjjek mit is szeretne.
- Hogy jövök-e? - kérdezem egy picit hunyorítva, Jack bólint egy aprót. - Mindig megyek. Miért?
- Jönni velem és Mark-kal? - kérdezi, egy kicsit megdöbbenek a kérdése miatt. - Rosszul mondani?
- Nem, csak meglepett. - válaszolok neki és elmosolyodok. - Megyek veletek.
- Óra előtt!
- Óra után. - javítom ki, mire elismétli utánam, biztatóan bólintok neki.
Ez furcsa volt, de legalább Jack nyitott felém, aminek örvendek. És nem tett megjegyzést a szemeimre.

A csengő után visszatérünk a rajzoláshoz, én pedig igyekszem Jungkook haját szépen megrajzolni.
- Ne túrj bele! - szólok rá, mielőtt a hajába túrna. - Most rajzolom.
- Oh, bocsánat. - hallom, hogy mosolyog. - Milyen volt a szünet?
- Érdekes. - válaszolom. - Hallottam felőled egy választ. Gobdolom rólam kérdeztek és arra válaszoltál. Köszi, hogy jó azt mondtad.
- Szívesen. - megköszörüli a torkát. - Szerintem jófej vagy.
- Te küldted Jack-et is? - kérdezek rá, mert ez az ami nagyon érdekel.
- Nem. - válaszolja. - Elnézést kért és ment is oda hozzád. Úgy vettem ki a szavaiból, mintha bánatos lennél és azért megy oda hozzád, hogy felvidítson.
- Oh. - lepődök meg. - Jack az év elején jött Koreába, szóval töri a nyelvet. - magyarázom. - Meg lehet érteni, de kell gondolkozni is. Nem akar angolul beszélni itt, hogy hamarabb menjen neki a nyelv, de hátrány neki. Én tudok angolul.
- Én is tudok, mondtam neki, hogy nyugodtan mondja angolul, de ragaszkodik a koreaihoz. - mondja kuncogva.
- Na igen, de az akcentusa édes. - mondom mosolyogva.
- Édes? - kérdez rá Jungkook felvont szemöldökkel.
- Persze. - bólogatok. - Egy pasinak jól áll az akcentus, meg a tetkó és a piercing is.
- Egy pillanat. - áll meg és lerakja a ceruzáját. - Te nem a lányokra buksz?
- Miért buknék rájuk? - kérdezem.
- Akkor meleg vagy?
- Igen. - bólogatok. - Nézz végig rajtam és azonnal rájössz. A testalkatom nőies és alacsony is vagyok. Na meg gyerekkoromban sokat babáztam. Bajod van vele?
- Nem, nincs. - rázza meg a fejét. - Én biszex vagyok, szóval tudom mi a helyzet.
- Na ezt épp nem néztem volna ki belőled. - mondom. - Inkább nézel ki egy vagány heteró pasinak, bár az a piercing egy kicsit árulkodó nekem.
Jungkook elneveti magát hangosan, gyorsan körbepillantok, mindenki minket néz.
- Ne nevess, mindenki minket néz. - suttogom neki, ceruzámat is megszorongatom.
- Bocsánat, de eddig senki nem mondott nekem ilyet. - nevet még mindig. Lassan lennebb csúszok a székemen, hogy ne nézzenek annyira.
- Köszi a kínos pillanatot. - motyogom magamnak, miután abbahagyta a nevetést.
- Bocsi, de tényleg nem mondtak nekem még ilyet. - ceruzáját kezébe veszi és újra rajzolni kezd.
- Akkor most mondtak neked. - mondom kissé morcosan. Utálom, ha rám figyelnek ennyien.
- Ne duzzogj. - mondja. - Aranyos vagy ilyenkor, de nem áll jól neked. Inkább a mosoly, az csodás rajtad.

Lassan érzem, hogy kimelegedek és azonnal az arcomat kezdem el takargatni. Kezem pont elég hideg, ami nagyon jól esik a forró bőrömnek.
- Figyelem osztály! - csapja össze tenyerét Choi tanárúr. - A portrék nem lesznek kész az óra végére, szóval kérem a jövőhétig befejezni őket. Osztályozva lesz mindegyik, szóval tegyétek oda magatokat és várom mindenki munkájat.
- Neee. - nyöszörgöm tenyereimbe.
- Nyugi, gyorsan megleszünk. - paskolja meg a térdem Jungkook, elhúzom lábam keze alól.
- Utálom. - mormogom az orrom alatt.
- Naaa, megsértesz. - elhúzódik tőlem Jungkook. - Mindegy. Nálad vagy nálam fejezzük be?
- Egyedül élsz? - kérdezek rá.
- Bentlakó vagyok. - válaszolja. - Túl messze van a házunk és ezért.
- Van szobatársad?
- Nincs. - válaszolja. - És jók a fények is, ha azt is tudni akarod.
- Rendben. Nálad megrajzoljuk. - jelentem ki ellentmondast nem tűrve. Még az hiányozna, hogy a szüleimmel találkozzon.
- Jó. - bólogat. A füzetéből kitép egy kis papírt és ráír valamit. - Ez itt a telefonszámom és a szobám száma. A másodikon vagyok, könnyen megtalálsz. A lépcső mellett balra, de előtte hívj, hogy tudjam.
- Rendben. - bólogatok és elveszem a fecnit. Majd otthon beírom a telefonomba.
- De ha baj van, akkor is kereshetsz. - mondja. - Már barátok vagyunk.

Csak bólogatok egy kicsikét, majd lassan összeszedem a cuccaimat.
A csengő is megszólalt. Felkapom a táskámat, majd elköszönöm Jungkook-tól.
Jack, már az ajtóban várt engem, hogy együtt mehessünk táncra.
- Mark-ot útközben várjuk meg? - kérdezem tőle. Összeráncolja a homlokát és kicsit lassabban ismételem el mondandómat.
- Oh, igen. - bólogat nagyon sűrűn. - Jól lenni?
- Jól vagyok. - bólogatok. - Köszönöm, hogy odajöttél hozzám.
- Szívesen. - mosolyodik el. - Láttam, szomorú lenni és felviditani.
- Igazán jól esett. Boldoggá tett. - helyeselek neki.
- Jimin, jönni velem táncolni? - kérdezi.
- Úgy érted, hogy mindig veled órára menni? - kérdezek rá, hogy azért biztosra értsem.
- Igen, úgy.
- Miért is ne? - kérdezem. - Veled tartok.

Kicsit nehezen indult a beszélgetés, de igyekeztem megérteni őt. Nem volt nagy baj, mikor nem értettem meg, mert rákérdeztem angolul és ő válaszolt. Közben Mark is hozzánk csapódott. Bemutatkoztam neki, hiszen ő nem nagyon ismer, csak a tánc közös.
- De érdekes a szemed. - jelenti ki. Azt hittem, hogy ő se tud olyan jól koreaiul. - Olyan, mint egy huskynak.
- Mark! - csapja tarkón Jack. - Bocsánat Jimin.
- Semmi baj Jack. - mondom, egy kicsit azért rosszul esett, de lepleztem ezt előttük. - Igazából ugyan az, mint egy huskynak. - mondom.
- De hogy? - kérdezi Mark.
- Ez egyfajta betegség, de nem tekintek úgy rá. - csak az életem megkeserítőjére. - A neve heterokrómia, több féle van, majd keress rá.
- De szép is. - teszi hozzá Mark. - Olyan, mintha az egyik szemedben tél lenne, míg a másikban nyár.
Elnevetem magam.
- Köszönöm. - mondom hálásan. Kompenzálta a hibáját. - Eredetileg mindkét szemem kék lenne.
- Barna, hogy? - kérdezi Jack.
- Egy kisebb baleset miatt, föld került a szemembe, ami megsértett. - válaszolom. Elég, ha ennyit tudnak. - Műtöttek is vele. Gyerek voltam még.
- Oh. - bólogatnak mindketten.
- De mindezek ellenére nagyon szép.