Your Eyes (JiKook) ✔

13.

A hétvégéig nem nagyon beszélgettem a szüleimmel, vagyis anyuval. Apámmal egy szót sem váltottam, bár nem is találkoztam vele, de nem nagyom izgattam magam miatta.

Jungkook-kal többet beszélgettem és néha Jack-kel is szót váltottam, de látta, hogy nem vagyok nagyon beszélgetős kedvemben, így nem is erőltette.
A szünetekben láttam Mark-kal és nagyon nevetgéltek valamin, de legalább boldogok.
- Hey Jimin! - kiált nekem Mark, mikor elhagytam a termet. - Várj meg.
- Mi az Mark? - kérdezek rá, nem nagyon szoktunk mi beszélgetni.
- Képzeld az unokatesómnak is ilyen szemei vannak. - mondja mosolyogva, összeráncolom a homlokomat.
- És? - húzom fel szemöldököm.
- Vannak páran a suliban, akik csúfolják, gondoltam tanácsot tudnál adni neki. - válaszolja. Felsóhajtok.
- Sajnos nem tudok. - rázom meg a fejem. - Engem is csúfoltak miatta, de nem tudtam ellene tenni.
- De megvédted legalább magad vagy visszaszóltál nekik? - kérdezi.
- Persze. - forgatom meg a szemeimet. - Egy tíz éves kis vakarcs, akit szinte elfújt a szél, pont vissza mer szólni a többi gyereknek, meg a nagyobbaknak. - elnézek. - Bocs, de mennem kell.
- Várj, Jimin. - szólal meg újra Mark. - Ne haragudj, nem tudtam.
- Senki nem tudja. - mondom és szemeibe nézek. - Csak Jungkook, meg te. Ne kürtöld, még Jack-nek se.
- Jól van. - bólint. - De azért beszélnél vele?
- Az unokatesóddal? - kérdezem. - Hah, rendben. Majd szólj, hogy mikor.
- Szólok.

Jungkook-kal csak azután találkozok, miután összepakoltam és a vonatállomásra megyek.
- Szia. - üdvözöl egy szájrapuszival. - Megvettem a jegyeket. Vonattal hamarabb odaérünk, bár így is egy óra lesz az út.
- Szia. - motyogom. - Nem baj, legalább távol vagyok tőlük.
- Történt valami, hogy ennyire menekülsz előlük? - kérdez rá, már ki tudja hány alkalommal.
- Később elmondom. - halasztom el a válasz adást.
- Rendben, de tudd, hogy meghallgatlak. - karját rádobja vállamra. - Menjünk, az a vonatunk.

Elfoglaltuk helyeinket. Táskáinkat a lábainkhoz raktuk, hiszen nem kell solat utazni. Jungkook ül az ablaknál, én pedig a vállára hajtom a fejem. Az utóbbi napokban nem tudtam rendesen aludni.

***

- Jimin, édesem megérkeztünk. - hallom meg Jungkook édes hangját.
- Még öt percet. - kérem és jobban hozzábújok.
- Nem lehet, le kell szállnunk. - nyom egy puszit almácskámra. - Gyere édes.
- Jó. - bólintok egy aprót.

Nagy nehezen sikerült rendesen megébrednem, de már akkor rég le voltunk szállva a vonatról.
Az utcán sétáltunk kéz a kézben, csak azért, hogy kicsit kettesben is tudjunk lenni. Persze ilyenkor indult meg a szám a legjobban és elmondtam a történteket Kook-nak.
-

Szerintem apáddal nem fogok jóban lenni. - mondja a hallottak alapján. - Nem kéne elhanyagolnia téged, mert tesód lesz.
- Ne ez az. - helyeselek. - Ezt csinálja és ki tudja mikor hidegült el tőlem ennyire.
- Az elmondásaid alapján, ő nem nagyon akart közeledni feléd. - kikerülünk egy párt, akik a térképet nézik. - Te meg nem vetted észre, mert kicsi voltál és anyu pici fia.
- Ne kezd te is. - szólok rá azonnal. - Anyut is megbántottam, tudom, de nem mondja, sose mondja, ha valami bántja.
- Békitsd meg. - tanácsolja. - Egy csokor virág, vagy a kedvenc édessége, vagy esetleg vidd el magaddal, ha nem fáradt és csináljatok közös programot. Kérj tőle bocsánatot, sok féle módja van.
- És ha én haragszok meg rád, hogy engesztelsz ki? - kérdezem kiváncsiságból.
- Hmmmm. - látom, hogy elgondolkozik. - Talán elvinnélek egy kiállításra, ahol megcsodálhatod a művészetet vagy elvinnélek vacsorázni egy csodás étterembe.
- Nem vagy semmi. - mondom mosolyogva. - De nekem az is elég lenne, ha rendesen bocsánatot kérnél.
- Azt tudom, de ezek az ötletek azért vannak, ha nagyobb marhaságot csinálok amivel megbántalak téged. - közelebb húz magához, kikerülünk pár embert.
- Milyen marhaságot? - kérdezek rá, de nem válaszol. - Jungkook, válaszolnál?
- Nem tudom, olyant ami nagyon megbánt téged.
- Majd kiderül. - puszilok arcára. - Még nem bántottál meg.
- Nem is akarlak.

Elég hamar Jungkook-ék házához értünk.
Kivülről hatalmasnak tűnt, mivel eléggé nagy területet foglal el. Hatalmas kert és még külön garázs is.
- Azta. - állok meg, mikor már az kertben sétáltunk. A keritésekhez közel rózsabokrok álltak, a sarkakban hatalmas tujafákkal. A ház bejáratához szürkés kövekkel van kirakva az út, két oldalt kis lámpák, amik este szolgálják a világítást.
Ugatás üti meg a fülem és két kutya fut felénk, amiktől egy kicsit megijedek. Jungkook háta mögé bújok, a feketehajú mosolyogva fogadja a tappancsosokat és megsimogatja bundájukat.
- Sziasztok! - köszönti őket szóban is, az egyikük, a barna azonnal lábamahoz jön és szaglászni kezdi. - Ne félj Chim, nem bánt Lulu.
- Én elhiszem. - mondom bólogatva. - De attól még félek.
- Na gyere ide le. - húz le magához, azonnal szembe találom magam a kutyakkal. Lulu közelebb tipeg hozzám és azonnal szaglászni kezd.
- Most mit csinál? - kérdezem halkan Jungkook-tól.
- Ismerkedik. - válaszolja mosolyogva, Lulu meg megnyalja arcomat többször is. - Tetszel neki.
- Jól van kislány. - húzódok hátrább, de Lulu követ engem és sikeresen fel is lök. A fekete kutya is Lulu után jön és ő is elkezd nyalogatni. - Jól van, hagyjatok. - mondom a kutyáknak, de nem húzódnak el tőlem.
- Látod, hogy nem bántanak? - kérdezi Jungkook hallom, hogy jól szórakozik rajzam.
- Szedd le őket rólam! - kérem azonnal, tiszta kutyanyál vagyok.
- Lulu, Villám, le Jimin-ről! - szól rá a kutyákra, akik azonnal hátrálnak pár lépést. Meghunyászkodva bújnak Jungkook-hoz, miközben felülök.
- Köszönöm a kedves fogadtatást. - mondom a kutyáknak, Villám ugat egy nagyot, amitől összerezzenek.
- Na gyere. - lép hozzám Kook és felhúz. - Annyit tudnod kell, hogy van egy húgom, nagyon kotnyeles, de jófej tud lenni, ha akar. Ne vedd magadra a szavait, ha megbántana, ami a szívén az a száján.
- Oké, igyekszem. - bólogatok. - Még valami meglepetés? Esetleg egy oroszlán?
- Van cica is, ha az kárpótol. - mondja vigyorogva, nekem felcsillannak szemeim.
- Van cicátok? - kérdezek rá döbbenten. - Mond, hogy szereti az embereket.
- Nem szereti. - rázza meg a fejét Kook, majd a bejárati ajtóhoz sétálunk. Kinyitja és beenged mindkettőnket. - Fél az idegenektől.
- Oh, nagy kár. - bólogatok. - Imádom a cicákat.
- Tudom Chim, nem lehet nem észrevenni. - mondja mosolyogva. - Megjöttünk!

Lehúzom cipőmet, Kook-tól kapok egy pár fekete papucsot, amikbe azonnal bele is bújok.
Egy árnyékot észlelek meg mögöttem és azonnal felegyenesedek. Megfordulva, szembe találom magam Kook édesapjával, aki szemérmetlenül mér végig tetőtől-talpig. Nyelek egy hatalmasat, mintha kő lenne a torkomban.
- Jó napot! - köszönök illedelmesen és meghajolok előtte. - Park Jimin vagyok! - mutatkozok be azonnal.
- Szerbusz. - üdvözöl, sokkalta mélyebb hangja van, mint azt kinézné belőle az ember. - Jeon JungHan vagyok. Egyenesedj fel, mert nem a lábammal beszélgetsz a hétvégén.
- Elnézést. - egyenesedek fel azonnal.
- Apa, ő itt Jimin, a barátom. - mutat be Jungkook is, mintha nem nézte volna végig a bemutatkozásomat.
- Hamarabb nem tudtad volna mondani. - mosolyodik el JungHan. - Üdv a Jeon családnál.