Your Eyes (JiKook) ✔

21.

Két hétig tartott a lábadozásom, amit elég nehezen viseltem. Jungkook igyekezett segiten, ahogy Mark és Jack is és a szüleim se hátráltattak.
Szerencsére minden vizsgámon átmentem vagy jobb jegyet értem el, aminek őszintén örülök.
Jungkook többször volt nálunk és a szüleim nagyon megkedvelték őt, vagyis meglett a megfelelő kapcsolat közöttük.
Anyu pocakja is már kezdett nőni és velük együtt én is elkezdtem várni a tesómat. Már csak azt kéne tudni, hogy lány vagy fiú lesz, de anyuék nem akarják elmondani a megszületéséig.

Közben a vizsgatancok is kikerültek a suli oldalára, aminek az eredményét a mai nap fogják elmondani.
- Elmentem! - köszönök el anyutól, apa korábban ment el a munkába.
- Vigyázz magadra! - kiált anyu utánnam.
- Te vigyázz magatokra! - kiáltom vissza majd rohanok a suliba, mert késésben vagyok. Sikerült elaludni rajzolás közben és a telefonomat nem raktam fel tölteni.

Tíz perc futásnak hála, sikeresen beértem a suliba pár perccel korábban, így nem is tudtam megnézni a listát az aulában. Mondjuk később lesz egy rendezvény, ami keretein belül az ösztöndíjasok megkapják az elismerésüket, így nem maradok le semmiről.

***

Egészen tizenkettőig voltak órák a rendezvény miatt, amit az udvaron tartanak meg. Jack-kel az oldalamon követtem a többi diákot.
- Te sem láttad a listát? - tudakolom, hiszen azért ő is vizsgázott.
- Nem, nagy emberek. - válaszolja. Nagy volt a tömeg akkor. - Mark sem nézni, sietett órát.
- Értem. - bólogatok.

Jack-kel még egy keveset beszélgettünk, majd az osztályhoz csatlakoztunk. A tanár külön kérése volt, hogy az eseményen legyünk egy helyen, hogy ne a tömegből szotyogjanak ki a nyertesek.
- Üdvözlök minden diákot! - sípol egyet a mikrofon, egyik fülem befogom. - Mint tudjátok a tánc szakosok vizsgatáncait feltöltöttük az iskolánk honlapjára, ahol szavazhattatok a legjobb három táncra illetve a különdíjra. Az első három diák egy éves ösztöndíjat kap, míg a különdíjasunk az itt töltendő tanéveket teljesen ingyen végezheti el. Persze, ez alatt az idő alatt kötelező teljesítenie.
Én egy kicsit megdöbbenek, nem is tudtam, hogy változtattak a különdíjazáson.
- Nem is húzom tovább a szót. - egy borítékból húzza elő a neveket, mintha egy tehetségkutató show-ban lennénk. - Choi Hangyul, Han Sora és Lee Minho. Kérem jöjjenek és vegyék át az ösztöndíjaikat.
Kezdtem ideges lenni és egyben egy kicsit csalódott is, mivel nem vagyok benne a háromban. Ezek szerint nem voltam elég jó.
Jack rázogatására figyelek fel, annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nem is vettem észre, hogy tovább ment a hirdetés.
- Mi van? - kérdezem csalódottan.
- Menj, hív az elnők. - mondja, amiből nem értek semmit.
- Kérem Park Jimin-t, hogy jöjjön és vegye át a küldöndíjat. - hallom meg saját nevem, majd elindulok.
Én kaptam?
Dehát a különdíj csakis a tánc szakosoknak szól.

Félve sétálok oda a dékánhoz és veszem át tőle a díjat.
- Az irodában még egyeztetni kell. - teszi hozzá és átnyújtja a boritékot. - Gratulálok!
- Köszönöm. - mondom vékony hangon, rá se ismerek a hangomra.
Visszasétálok a helyemre, de érzem mindenki tekintetét. A legnagyobb problémám az, hogy nem tudom, hogy rosszat akaró vagy kedves tekintetek azok. A táncosoktól biztosra veszem, hogy rosszaló tekintet.

Annyira kizártam a külvilágot, hogy nem érzékeltem le is járt a rendezvény. Gondolom most kell az irodába menjek.

Bekopogtam a faajtón, majd egy "szabad" után be is léptem a helységbe.
- Jó napot! - köszönök és meghajolok.
- Szerbusz Jimin. - mosolyog rám a dékán. - Akkor kezdjünk is neki a hivatalos dolgoknak.
- Rendben. - bólintok egy aprót, majd elkezdek egy nyomtatványt tölteni, míg a dékán kérdezget pár dologról.

Nagyon sok helyen kell aláíram a papírokat, így azzal elszórakozgatok egy ideig.
- A tánctanárod tanácsolta, hogy ajánljam fel neked a táncszak teljes felvételét, persze a plusz éveket is ingyen vinnéd végig az különdíjnak hála. - magyarázza a dékán.
- Köszönöm, de nem szeretném. - válaszolom.
- Miért nem? - teszi fel a jogos kérdést.
- Mert a tánc számomra egy hobbi és nem az, amit szeretnék életem végéig csinálni. - válaszolom kimérten. - Tudja a táncban nagyon sok buktató van, míg a képzőművészetben nem annyira. Táncnál egy rossz lépés és hónapokra, évekre vagy talán örökre elválik az ember tőle és a megélhetése is a kukába megy. Én nem szeretném ezt, az mellékes, hogy a vizsgán sérültem le.
- Ezt nem is tudtam. - mondja a dékán.
- Mert nem látszik. - mondom. - Javitottam a mozdulaton, hogy ne vevődjön észre. De azzal a mozdulattal el is szakadhatott volna a szalag a lábamba. Nem egyszer csináltam és sérültem le miatta, szóval nem kockáztatok.
- Értem Jimin. - bólint egyet. - De ha meggondolod magad, akkor szólj és következő félév vagy év elején elkezdődhetnek az óráid.
- Rendben. - bólitnok. Jól esik, hogy nem hátrál meg, de én nem szeretnék csak a tánccal foglalkozni. - Van egy kérdésem.
- Tedd fel nyugodtan.
- Ezzel a táncórákkal, amiket látogatok akár munkába is állhatnék? - kérdezem.
- Természetesen. - válaszolja. - Az olyan személyek, mint te inkább tanárok vagy koreográfusok lesznek. A magasabb óraszám profi klasszikus táncosokat eredményezett és visszatérő tanárok is lesznek a diákokból.
- Értem. - bólintok egy aprót. - Persze a pedagógusi vizsgát le kell tenni, igaz?
- Igen, de az iskolában lehetőség van rá. - válaszolja. - Szeretnél pedagógus lenni?
- Igen. - válaszolok határozottan.
- Akkor van itt még egy nyomtatvány, ezt töltsd ki és a félév kezdetén elkezdődnek az órák rá. - elveszem és megköszönöm. - Milyen tanár lennél szívesebben?
- Tudja a tánc és a rajz közel áll hozzám. - mondom. - Így ez a kettő közül valamelyik vagy mindkettő.
- Érthető. - bólogat. - Sok sikert hozzá.
- Köszönöm.

Az iratok kitöltése után végeztünk, így elköszönök a dékántól és hívom Jungkook-ot.
- Merre vagy? - kérdezi, hangjában izgatottság van.
- Most fogok leérni az aulába. - válaszolom. - Te?
- Az épület előtt. - válaszolja mosolyogva. - Megvárlak.
- Sietek. - nyomok ki, majd kifutok az épületből.
Jungkook a lépcsőn állva vár engem, aminek nagyon örülök.

- Szia. - üdvözlöm vidáman. - Mi van a hátad mögött?
- Szia. - nyom egy puszit arcomra. - Ez. - húz elő egy csokor virágot. - Gratulálok!
- Köszönöm. - veszem el mosolyogva tőle. - De még mindig nem fogtam fel. Voltam a dékán irodájába és beadtam egy kérvényt a pedagógusi órák miatt. Félévtől azt tanulok és majd vizsgázok is belőle.
- Oh, Mr. Park Jimin, mint tanár. - mondja mosolyogva Kook. - Jól hangzik. És ad házit is a tanár úr?
- Neked nem. - mondom mosolyogva. - De lehet bűntetés lesz, mert rosszul viselkedett Jeon.
- Igazán? - kérdezi szomorúságot tettetve Kook.
- Igen. - bólogatok. - Siessünk is, hogy alaposan megbűntethessem Jeon úrfi.

***

Jungkook-nál töltöttük a délutánt és az estét is. Mindketten jól éreztük magunkat és kellett már ez nekünk.