Your Eyes (JiKook) ✔

19.

Mielőtt beléptem volna a vizsgának szánt terembe hosszan beszívtam a levegőt és sóhajtottam egy nagyot.
Köszöntem a vizsgáztató tanároknak és beálltam a kezdő pozicióba.
Mivel a dal egyből elindul, így egy másodperc késést sem engedhetek meg magamnak.
Lehunyom szemeimet és igyekszem kizárni a rám szegeződő tekinteteket.

Amint meghallom az első dallamot, már mozdulnak is az izmaim. Sikeresen kizárom a külvilágot és a saját világomba zárkózom. Átadom magam az érzéseimnek és egy be nem tervezett mozdulatot hajtok végre.
A nagyobb ugrás következtében sikerül rosszul érkeznem, de mégis úgy mutatom be, mintha az betervezett lenne. Meglepem a tanárokat a mozdulattal, de egyúttal el is nyomom magamban a fájdalmat a vizsgázás idejére.

A dallamok halkulni kezdtek, majd lassan abba is maradtak, én pedig az utolsó dallammal együtt megállok. Sűrűn lihegve maradok úgy pár másodpercig, majd izzadt homlokom megtörlöm tenyeremmel.
- Köszönjük. - mondja az egyik tanár mosolyogva. - Az eredményt az ünnepek után közzé tesszük, addig jó pihenést kívánunk!
- Köszönöm. - lihegem és meghajolok. - Viszont látásra!
Tartom magam a tanárok előtt, majd ahogy kilépek az ajtón és az becsúkódik mögöttem a falnak támaszkodok. Iszonyatosan fáj a lábfejem és lüktet is.

Elbicegek a lihegőig, majd benyitok. Kérdőn néznek rám mindannyian.
- Azt hiszem megvan. - válaszolok a fel nem tett kérdésekre, majd elbicegek az egyik padig.
- Mi történt Jimin? - kérdezi Mark aggódva.
- Elragadtak az érzelmek és egy ugrást követően szarul érkeztem. - válaszolom. Lehúzom lábamról cipőmet és zoknimat is. Már dagad.
- Ijj, ez csúnyán néz ki. - mondja el véleményét.
- Ezzel kórházba megyek. - mondom, már volt ilyen és mindig ott kötöttem ki.
- Segítsek? - teszi fel azonnal a kérdést.
- Nem. - válaszolom azonnal. - A jegyed múlik a main, ne kockáztass. Elintézem.
- Ahogy gondolod. Segitek összepakolni. - mondja azonnal és a cuccaimért megy.
Elveszem a telefonomat és ismét hívom az egyetlen embert, akiben megbízok nagyon.

- Végeztél? - kérdezi, hallom, hogy mosolyog.
- Igen. - válaszolom. - Fel tudnál jönni a 16-os terembe?
- A földről kell felkaparni? - kérdezi viccből.
- Valami olyasmi. - válaszolom halkan.
- Kapard össze magad Chim.
- Rendben. - bólintok egy aprót, majd megszakítom a hívást. A táskámba teszem a készüléket, majd felszedem a földről cipőmet és zoknimat.

Kell várjak egy keveset Jungkook-ra. Mosolyogva jön be az ajtón, de mosolya azonnal lehervad, amint meglát engem és a dagadt lábamat.
- Mi a jó ég történt veled? - kérdezi kicsit felháborodva.
- Rosszul érkeztem az egyik ugrásnál. - válaszolom felnézve rá, mérgesen is szexi. - Jól vagyok, de a kórházba kell menni.
- Menjünk is. - mondja azonnal. Vállára kapja a cuccaimat, majd felállok és megtámaszkodok rajta.

Sikeresen elhagyjuk az épületet, bár már kezd fázni a lábam.
- Szerencse, hogy az egyik haverom ideadta az autóját pár órára. - sóhajt egy nagyot Kook, majd felkap a karjaiba és elvisz az autóhoz.
- Valahova, el akartál vinni? - kérdezem szomorkásan.
- Lett volna egy autós mozi és oda szerettelek volna elvinni. - kinyitja az anyós ülést és besegit.
- Sajnálom. Nem kellett volna az az ugrás. - mondom szomorkásan. - Nagyon sajnálom Kook.
- Nem a te hibád Chim. - ad egy puszit arcomra. - Most az a lényeg, hogy jól legyél. A programot pedig meg lehet ismételni.
- Igaz. - bólintok egy aprót.
Becsapja az ajtót, majd beszáll mellém és elindítja az autót.
- Hogy ment? - vált témát azonnal, én pedig egy kicsit lelkesen kezdem el a beszámolót, mindaddig, míg el nem érünk a kórházig.

***

A kórházban egy kicsit több időt töltöttünk, mint amennyit szerettünk volna.
De szerencsére megkaptam az ellátást is és a szokásos mondókat is. Minél többet pihenni, bevenni a gyógyszereket, borogatni. Az igazolást is megkaptam, amivel nem kell majd táncolnom, de azért órán bent leszek majd.
- Utálom ezt a helyet. - morcosan nézek ki az ablakon.
- Tudom, én sem vagyok a rajongója, de szerencsédre nem tartanak bent. - Jungkook hangja pozitívan cseng, amitől jobb kedvem lesz nekem is.
- Hál istennek. - mondom megkönnyebbülve. - Kook, nem tudunk elmenni abba az autós moziba?
- Már nem. - rázza meg a fejét egy kicsit, miközben az utat figyeli. - Egykor kezdődött el az utolsó vetítés.
- Oh. Akkor majd máskor. - mondom halkan. - Ki tudlak engesztelni valamivel?
- Nem kell kiengesztelj, veled tölthetem a mai napot, az bőven elég. - válaszolja és egy biztató mosolyt küld felém.
- De ki akarlak, programot szerveztél mára és miattam nem tudunk semmit csinálni.
- Chim a fő pontja a napnak nem mondódott le. - megállítja az autót a piros lámpa jelzésére. - Megígértél nekem valamit tegnap és azt behajtom rajtad.
- Igaz is. - emlékszem vissza, a nagy jövés-menésben elfelejtettem. - Annak örülnék én is.
- Tudom Chim. - kacsint rám, majd a lámpa zöld fényére elindul. - A lábadra vigyázok, de a többi testrészed épségéért nem vállalok felelősséget.
- Jungkook! - szólok rá azonnal. - Azért csonttörés ne legyen. Nem akarok kórházban szexelni veled, miközben gipszben fekszem.
- Nyugi Chim, annyira durva nem leszek. - mondja mosolyogva.
- Annyira? - húzom fel egyik szemöldökömet.
- Jó, de annyira édes vagy és nem tehetek róla. - elmosolyodom.
- Rendben Kook.

A kolihoz vezető út sokkal jobban telt, mint ahogy az a kórházhoz vezető telhetett volna. Jungkook elterelte a figyelmem rendesen, persze a perverz megszólalásai is segítettek ebben.
- Várj egy kicsit, segítek. - száll ki az autóból, majd kinyitja az ajtót és felkap az ülésről.
- Hercegesdit játszunk? - kérdezem felnézve rá.
- Igen, te vagy a hercegnő, én meg a daliás herceg. - válaszolja mosolyogva.
- Nem szőkének kellene lenned?
- Az te vagy Chim, én maradok fekete. - nyom egy puszit arcomra. - Neked sokkal jobban áll a szőke.
- Nagyon szexi vagy. Mondtam már? - kérdezem és állára puszilok.
- Nem mondod olyan gyakran. - válaszolja. - De nálad nem szexibb.

Felsétál velem a szobájáig, ahova én nyitok be, ha már cipel, ennyi feladatom hadd legyen. Letesz az ágyára, majd ellép a mosdóba.
Én végigfekszem az ágyán és egy nagyot nyújtózkodok. Hasamra fekszem, az arcom párnájába furom és beszívom férfias illatát.
- De imádom ezt az illatot. - motyogom a párnába.
- Én is imádom a tiédet. - súgja fülembe, én meg oldalamra támaszkodok és úgy nézek fel rá.
- Szia. - mondom mosolyogva és ajkaira nyomok egy csókot.
- Szia Chim. - ajkaimra hajol és megcsókol szenvedélyesen.