Your Eyes (JiKook) ✔

15.

A reggel egész kellemes volt, még egy kicsit összebújtunk Jungkook-kal és beszélgettünk.
Az ajtó nyitódására odakapom fejem, Jungkook húga kukucskál be, majd ül le a bátyja oldalára.
- Mi van húgi? - öleli át fél karral HyoJung-ot.
- Anya üzeni, hogy készüljetek el. - felel bátyja kérdésére, de közben engem néz.
- Mit fogunk csinálni? - kérdezem Jungkook-ot, hátha tud rá válaszolni.
- Csak a szokásos családi program. - von vállat HyoJung, persze nem tudom, hogy miről beszél.
- Bowlingozni megyünk. - válaszol Kook kedvesen, egy aprót nyüszítek. - Tudom Chim, de anya sokkal bénább.
- Meg ne hallja, hogy ezt mondtad rá. - szól közbe HyoJung.
- Mivel vehetem meg a hallgatásod? - kérdezi húgára nézve.
- Hát van egy szoknya, amit kinéztem magamnak. - veszi elő telefonját és már pötyög is rajta.
Hitetlenkedve rázom meg a fejem és nevetem el magam. Egy kis zsarolóval van dolgunk és nem is palástolja.

Végül Jungkook megrendelte HyoJung-nak a szoknyát, ami még nekem is megtetszett. Tudom furcsa, de vannak bizonyos ruhadarabok, amik nagyon jól állnak a lányokon és a szoknya az, ami nekem nagyon tetszik.
Igyekeztem kényelmesbe öltözni a bowling miatt, bár igyekszem inkább nézni a Jeon családot, mint részt venni a játékban.

Jungkook-kal ketten hamarabb felhúztuk a cipőinket és kint vártuk meg a család többi tagját.
- Szia Villám. - simogatom meg a kutyust buksijánál. Izgatottan csóválja a farkát tovább.
- Nagyon megszerettek. - lép mellém Kook, aki Lulut üdvözölte, de a lány kutya is hozzám csapódott.
- Nagyon. - bólogatok mosolyogva és lehajolok hozzájuk. - Jól van, visszajövünk és játszok veletek.
- Én is csatlakozok. - lép mellénk HyoJung is, fekete pufi kabátot vett fel. - Rég játszottam velük.
- Ja, mikor kicsi voltál. - mondja azonnal Kook, mire elkuncogom magam. - Pihét jobban szereted.
- Ez nem igaz. - emeli fel hangját HyoJung mérgesen. - Mindhármukat nagyon szeretem.
- Azt hiszem, ha látom. - fordul el Kook.
- Naaa. - nézek rájuk felváltva. - Ne veszekedjetek, ők szeretnek titeket feltétel nélkül. Megérdemlik a szeretetet ők is tőletek.
- Chim! - szól rám Kook.
- Tudod, hogy szeretlek. - mondom mosolyogva szemeibe nézve. Egy kicsit megrökönyödik, majd vonásai ellágyulnak.
- Szeretlek Chim. - viszonozza gesztusomat.
- Édes jó ég, most mondtátok ki először? - töri meg az idilli pillanatot HyoJung, nemmel válaszolok neki. - Egyszerre volt édes és irtó nyálas, kösz hogy a szemtanúja lehettem. Várj, hogy hogy nem?
- Tegnap mondtuk ki, csak félig aludt. - mutatok bátyjára. HyoJung odasétál Kook-hoz és tarkón csapja.
- Áu, most miért? - néz kérdőn rá Kook.
- Bunkó vagy. - morrogja neki, majd mellém sétál. - Ne haragudj a bátyámra, nem tudja, hogy a fontos pillanatokban ott kell lenni fejben és szívben is.
- Nem haragszom rá. - mosolyogva rázom meg a fejem. - Boldog vagyok, hogy ő is úgy érez, mint én.

Nemsokára mind az öten az autóban ültünk és készen álltunk a bowlingra. De leginkább a Jeon család.
Középen ültem Jungkook és HyoJung között, az anyós ülésen az anyukájuk és az apukájuk vezetett.
Kicsit kényelmetlen volt így utazni, de igyekeztem minél kisebbre összehúzni magam. Összekulcsolt ujjakkal ültünk egymás mellett Jungkook-kal, hüvelykujjával kézfejem cirógatta lágyan.

Az út csendben telt, amivel nem is volt baj, bát sejtéseim szerint ezután fog jönni a nagy hangzavar, amire lélekben fel kell készülni.
És milyen igazam volt.
A Jeon család minden tagját mosolyogva fogadták és a szokásos pályát kérték, ezúttal öt főre. A szokásos pálya pont a legutolsó volt.
Lehúzva lábbelimet cserélem át a kényelmetlen cipőre, remélhetőleg, hogy nem fogok sokáig benne lenni.
- Készen állsz? - kérdezi Jungkook édesanyja, HaeNa.
- Persze. - nézek fel a nőre. - De béna vagyok, szóval le fognak alázni, már Kook beszámolt mindenről.
- Akkor tudod, hogy én vagyok a gyengébb fél? - kérdezi, mire bólintok. - A férjem az, aki nagyon a szívére veszi a versengést és HyoJung is hasonlóan veszi, bár ő rendszeres versenyző is szokott lenni.
- Akkor ő fog győzni? - kérdezem kiváncsian.
- Mindenki azt hiszi, de nem. Jungkook az, aki mindig nyer, de van egy sejtésem, hogy vissza fogja fogni magát. - tanakodik hangosan.
- A randinkon is visszafogta magát, mégis magasan elvert engem. - mondom mosolyogva.
- Az én fiam. - büszkélkedik. - De azért próbálkozott.
- Higyje el, ha nem hagyja magát, akkor is vele lennék. - mondom neki halkan, ugyanis Kook előttünk ment el.
- Ennek igazán örülök. - paskolja meg a lapockám alatt a hátam. - Rég láttam a fiam ilyen boldognak, melletted kivirult.
- Igen. - bólogatok. - Bár a ruhatára elég sötét.
- Mindig ilyen volt, mintha gyászolna, de igazán jól áll neki.
- Főleg a bőr nadrágja, szexi feneke van benne. - bólogatok elismerősen, HaeNa mellettem felnevet.
- Értékelem az őszinteséged és azt is, hogy tetszik neked a feneke. - kuncog még mindig mellettem. - De ezt az apjának ne mond.
- Úgy lesz. - ígérem meg neki.
Jungkook egy narancssárga bowling golyóval sétál oda hozzám, amit átad nekem.
- Ez a legkisebb. - mondja, majd arcomra puszil. - Könnyebb lesz vele dobni. Emlékszel a mozdulatra?
- Nagyjából. - bólintok egy aprót.
- Ha kell egy kis emlékeztető csak szólj, elintézzük úgy, hogy apa ne lássa. - összeborzolja a hajam kezével.
- Miért nem szabad lássa? - kérdezem.
- Ez az ő szemszögéből komoly verseny. - válaszolja komoran. - Nagyon komolyan veszi, még a te esetedben is.
- Oké. - nézek rá kissé furán. - De ha legyőzlek, ugye nem haragszol meg rám?
- Nem. - mosolyodik el. - Mert kiengesztelnél, ahogy én is tenném, ha kikapnál tőlem.
- Így állunk? - kérdezem halkan és közelebb lépek hozzá.
- Így. - bólint határozottan.
- Kösd fel a lábad Jeon, mert megverlek.
- Alig várom Park. - kacsint rám. Pár másodpercig tudjuk tartani magunkat, nem bírva tovább nevetni kezdünk. - Csak óvatosan Chim.
- Te is vigyázz magadra. - puszilok ajkaira. - Szükség van a kezeidre.
- Ahogy a tiédre is. - homlokon csókol. - Szeretlek Chim.
- Szeretlek Kook. - hunyom le a szemeimet egy kicsit. - De lealázlak.
Nevetve rázza meg a fejét.
- Csak hajrá! Talán visszafogom magam. - kacsint rám és hátrál pár lépést.
- Ha meg mered tenni, nem állok jót magamért. - rázom felé mutatóujjam. - Ne fogd vissza magad.
- Te meg adj bele mindent! - ül le a kanapéra, keresztbe font kezekkel.
A tévé kijelzőjére nézek, ahol már ott vannak a neveink. Elsőnek JungHan, majd HaeNa, HyoJung, Jungkook, végül én.

JungHan dobása után közém és HaeNa közé ül le. Egy kicsit arább is megyek, hogy ne legyünk olyan közel egymáshoz és véletlenül sem azért, mert tartok tőle egy kicsit.
HyoJung kezére rak egy merevítőt, igazi profi lehet.
Jungkook nyugodtan ül a kanapé szélén, kissé egyedül érzem magam, amiért odaült messze tőlem, de ha teret akar megkapja.