Your Eyes (JiKook) ✔

20.

Jungkook egész végig gyengéd volt, de egyúttal szenvedélyes is. Vigyázott rám, mint mindig, de most sokkal jobban. A lábam miatt is vigyázott rám.

Hosszan szívom be az alvó Kook illatát. Még akkor is olyan jó illatú, mikor leizzad, bár ez nekem köszönhető.
Lágyan cirógatom karját, amit hasamnál pihentet. Ilyenkor mindig ő szokott hozzám bújni és nem forditva.
- Tessék? - kérdezi motyogva Kook, a cirógatásomra ébredhetett meg.
- Aludj nyugodtan. - mondom mosolyogva és egy puszit nyomok homlokára.
- Jó. - bólint, majd nyakamhoz bújva alszik vissza. Aranyos, mint mindig.

Két órát sikerült pihennünk, még nekem is sikerült egy kicsit elaludni. A telefonom csengőhangja ébresztett fel, ami nem kifejezetten esett jól.
Kihámozom magam Kook öleléséből, majd a táskamhoz bicegek és kihalászom a telefonomat. Anya hív.
- Szia, mondjad mi a baj? - kérdezem azonnal.
- Szia, hogy ment a vizsga? - kérdezi, egy aprót sóhajtok, már azt hittem vele történt valami.
- Egész jól, leszámitva a sérülést. Az egyik ugrásnál rosszul érkeztem, de sikerült mentenem a helyzetet. - mondom azonnal.
- Voltál kórházba? - kérdezi aggódva.
- Voltam. - válaszolom. - Csak a szokásos, hogy pihentessem és borogassam. Nem kellett gipszelni.
- Az a fő, hogy jól vagy. - hallom, hogy sóhajt egy nagyot.
- Egyedül vagy? - kérdezek rá.
- Igen. - válaszolja, elemelem a fülemről a készüléket és megnézem az időt.
- Apának rég otthon kellene lennie. - mondom magamnak leginkább. - Nemsokára otthon leszek anyu.
- Nem kell siess. - mondja azonnal, sietnem kell.
- Jól van. - bólintok egyet. - Kell valami?
- Hoznál légyszives három tábla málnás csokit?
- Persze. - mondom mosolyogva. - Otthon találkozunk.

Visszalépdelek Kook-hoz és hajába túrok. Arcát kezdem el lágy puszikkal belepni, hogy felébreszthessem őt.
- Kook - suttogom. - ideje felkelni édesem.
- Még egy kicsit hagyj Chim. - bújik jobban a párnához.
- Haza kell mennem. - mondom csalódottan. - Anyu egyedül van otthon.
- Nem mehetnél este? - kérdezi és vegre kinyitja szemeit.
- Sajnos nem. - rázom meg a fejem. - Szeretnél nálam aludni? Bemutathatnám anyut neked, ha már apa nincs otthon.
- Megismerhetem őket?
- Persze, itt az ideje. - bólintok mosolyogva, tényleg itt van az ideje. Szeretném, ha megismernék a szerelmem.
- Akkor letusolok, felöltözök és mehetünk. - ül föl az ágyban és végignéz rahtam.
- Megyek veled. - csatlakozom hozzá azonnal.

***

Jungkook-kal és a csokikkal a kezünkben érkezünk meg hozzánk. Az ajtó kivételesen nyitva van, nem úgy mit múltkor.
- Hazajöttem! - kiáltom el magam és Jungkook segitségével leülök az előszobai szekrényre. - Köszönöm.
- Jimin! - hallom meg anya örvendő hangját, majd egy kis idő elteltével meg is érkezik. - Oh, egy vendég.
- Anyu, ő itt Jungkook, a barátom. - mutatom be anyukámnak. - Jungkook, ő az édesanyukám Jihyo.
- Örvendek a találkozásnak. - hajol meg Kook anyukám előtt, aki biccent felé egy aprót.
- Részemről az öröm. - válaszolja anyukám mosolyogva. - Gyertek be.
- Meghoztuk a csokit is. - adom át anyunak a csokit, aki azonnal ki is bontja.
- Ne haragudjatok, de már órák óta ezért folyik a nyálam. - harap bele az édességbe.
- Csak nyugodtan, várandós ne zavartassa magát. - mosolyog kedvesen anyura Kook.
- Apa még nem jött meg, igaz? - kérdezem anyutól.
- Nem. - válaszolja anyu kissé csalódottan. Valami itt nem stimmel.
- Mi jó társaság vagyunk Jimin-nel. - mondja azonnal Kook. - Na és hogy tetszik lenni asszonyom?
- Hívj nyugodtan Jihyo-nak. - húzza maga mellé anyu Kook-ot és társalogva elsétálnak a nappaliig.
- Na szépen vagyunk. - forgatom meg a szemeimet. - Az anyukám és a barátom is egyedül hagyott.

Anyu és Kook meglepően jól kijöttek egymással, amivel nincs is gond. Örülök, hogy jó kapcsolat alakul ki közöttük.
- Itthon vagyok. - hallom meg apa hangját is, fáradt.
- A nappaliban vagyunk! - kiáltja oda apának anyu.
- Van itt valaki? - kérdezi apa, gondolom meglátta Kook cipőjét, szemfüles. Pár lépés és apa a nappali küszöbén áll meg, egy kicsit sikerült ledöbbenteni őt.
- Szia apa. - intek neki kezemmel és ez a jóindulatomnak köszönhetően van.
- Jó estét! - köszön Kook is apámnak.
- Szerbusztok. - mondja kicsit kérdőn. - Mi folyik itt?
- Apa, szeretném bemutatni Jungkook-ot, a barátomat. - mutatom be hivatalosan is barátomat, ezúttal apámnak. Jungkook feláll és meghajol apu előtt is, hogy tiszteletét adja.
- Örvendek. - mondja apa hidegen.
- Szint úgy. - mosolyog rá Kook apára. - És köszönöm.
- Úgyan mit? - néz értetlenül apa Kook-re.
- Két nagyszerű ember kellett, akik összehozták csodás fiúkat. Jimin igazán tehetséges és aranyszívű, de legelsősorban gyémánt lelkű. - dícsér Kook azonnal.
- Ugyan. - motyogom. - Ne hízelegj.
- Így van Chim. - mondja mosolyogva Kook és apára néz. - Ha nincs ellenére és a jövő is úgy alakul, akkor egy család leszünk.
- Nocsak! - kiált fel anyu, én pedig ledöbbenek. Kook hosszútávon tervez, nagyon hosszútávon.
- Hát ez...meglepő. - mondja apa hosszas hallgatás után. - Nem hittem volna, hogy Jimin tud jól is választani, de ezek szerint igen.
- Kösz apa. - motyogom.
- Az önök érdeme. - kontráz rá azonnal Jungkook.
- Apa ül le, hozok inni. - adom át a helyem apának és elbicegek mellettük.
- Jövök segítek neked. - utasítja vissza és velem együtt kimegy a konyhába. - Mi folyik itt?
- Semmi. Jungkook-ot csak bemutatni hoztam el. Ennyire zavar?
- Nem az, hanem ez a nyalizás. - válaszolja apa. - Igaz az, amit ő mondott?
- Apa, Jungkook sose hazudik. - mondom kicsit hangosabban. - Amit gondol azt, ki is mondja. És bármennyire is utálatos vagy néha.
- Hát jó. - mondja vonakodva és segit elővenni a poharakat. - Mi történt veled?
- Ma volt a táncvizsgám. - válaszolom. - Tánc közben rosszul érkeztem, de nem vették észre a tanárok.
- Voltál kórházba vele?
- Igen. Kook vitt el. - válaszolom. - Végig velem volt a vizsgálatok alatt. Bár ráment a randink.
- Randitok lett volna ma? - csodálkozik apa.
- Igen, Kook szervezte le, csak elrontottam a sérüléssel. - válaszolom. Nem tudom miért tálalok ki neki.
- Helyrehozod, ahogy mindent. - paskolja meg a vállam apa.
- És ha már helyrehozás. Miért vagy el olyan sokat itthonról? - kérdezem, nem akarok cseppet sem számonkérő lenni.
- A testvérednek akarok jót. - válaszolja sóhajtva. - Ez túlórával jár. Tudod, a sulit is fizetjük és még egy gyerek, egy kicsit költséges de megéri.
- Remélem nyerek és akkor nem kell fizetni egy évig a sulit. - suttogom magamnak. - Tudod van az ösztöndíj, az most kapóra jönne.
- Oh, az tényleg. - bólogat. - Nehéz volt anyáddal?
- Nem, egészen jól bírja, csak hiányol téged. - válaszolok. - Haragszol még rám? - váltok témát azonnal.
- Nem haragudtam rád Jimin, de indulatos voltam és olyanokat mondtam, amit nem kellett volna. - magyarázza. - Szeretlek, de abba a kóra léptél, amikor nehéz veled is élni, meg velünk is.
- Én is szeretlek apa. - paskolom meg a hátát mosolyogva. Nevetés hallok meg a nappaliban. - Itt aludhat Kook?
- Ha nem lesztek éjszaka hangosak. - mondja azonnal apa és a tálcát felkapva a konyhába viszi. Sikerült kibékülni.