Your Eyes (JiKook) ✔

22.

Évekkel később

Jungkook és én az egyetem végeztével saját lakásba költöztünk. Nem messze egyikünk családjától se, hogy azért mégis haza tudjunk menni, ha szeretnénk.
Persze Kook már a második évben megkérte a kezem és külföldön össze is házasodtunk.
Én az egyik általános iskolában tanítok rajzot és táncot a nagyobbaknak. Jungkook producer lett az egyik kiadónál és mindig elhavazzák munkával, de egymásra mindig jut időnk. Bármennyire hazahordjuk a munkánkat, egymásra mindig keritünk pár percet, órát, hogy együtt is legyünk.

Anyuék annyira buzgók voltak, hogy nem egy tesóm lett, hanem kettő. Ezt egész végig a szülésig titkolták előlem, így nem kicsit lepődtem meg, amikor apa a hátam mögött belépett az öcsémmel, miközben a húgomat fogtam. Szinte le is ejtettem őket.
Persze besegítek nekik is, mert nem könnyű az ikrekkel és nekik is kijár a pihenés.

Épp négyen vacsorázunk nálunk, mivel ma is kimenőt kaptak a szülők.
- Bátyó! - szólal meg kisöcsém Jungseo. - Jihyo nem hagy békén.
- Jihyo, hagyd és egyetek, még fürdeni is kell és nyomás aludni. - mondom anyáskodva.
- Gyere ide Jungseo. - hívja magához öcsémet Kook, megférfiasodott az évek alatt.
Öcsém odamegy szerelmemhez. Kook az ölébe veszi Jungseo-t és úgy esznek tovább. Aranyosak így együtt.

Vacsora után az ikrek megfürödnek és egy mese után már húzzák is a lóbőrt.
Jungkook-kal ketten az asztalt szedjük le és együtt mosogatunk.
- Mond csak Kook, nem gondolkoztál azon, hogy többen legyünk? - kérdezem sejtelmesen férjemtől.
- De, amióta Jihyo és Jungseo hozzánk járnak, elgondolkoztam. - válaszolja.
- És miért nem mondtad? - kérdezem.
- Mert azt akartam, hogy te mond. - megpuszilja az arcom és mögém áll. - Örülnék, ha hárman lennénk.
- És hogy oldanánk meg?
- Örökbefogadás vagy béranya által. - válaszolja.
- Utána néztél mindennek? - kérdezem.
- Igen, biztosra akartam menni. - bólogat. - Csak dönteni kell.
- Rendben. - bólintok én is. - Akkor hárman leszünk, de senkinek egy szót se, ameddig nem biztos és meg akarok lepni vele mindenkit.
- Úgy lesz, ahogy akarod Chim. - ölel magához szorosabban.
- Sietek. - mondom játékosan.

Ezután persze, hogy intézkedtünk és azon voltunk, hogy hárman lehessünk. Nem volt könnyű dolgunk, mert egy csomó hivatalos papírt kellett beszerezni, ellátogattak hozzánk. Több helyen ítélkeztek is, amiért egy meleg pár szeretne örökbe fogadni, de találtunk kiskaput és olyan helyet, ahol tárt karokkal vártak.

Több árvaházban is voltunk, hogy körülnézzün és megtaláljuk azt a kis csöppséget, aki elfogad minket és velünk akar jönni. Egy évbe telt mindez a procedúra, de sikerült és az elhelyezés is megvolt.
Egy aranyos kis négy éves kislány jött velünk haza, aki szinte azonnal megszeretett bennünket.
Hyorin barna haja göndören lóg az arcába, ezért mindig felkötjük neki. Mindent meg akarunk neki adni és nem leplezzük azt sem, hogy el akarjuk őt kényeztetni. Igazi tündérmanó.

Hyorin és a családjaink találkozását pont karácsonyra terveztük. Szerencsére együtt ünneplünk, így lesz nekik nagy meglepetés.
Épp a piros kabátját adja rá Jungkook, mikor visszatérek kedvenc lovacska plüssévvel.
- Itt is van Hyorin, máskor ne hagyd el. - mondom kislányunknak.
- Nem fogyom. - veszi át a lovat és magához öleli. - Köszönöm.
- Szívesen pici. - puszilok homlokára. - Mehetünk?
- Igen. - válaszolja Kook és nyaka köré veszi a kislányt, amit mosolyogva nézek. Kocsival fogunkk menni, így csak addig kell a kicsi lányt a nyaka körül tudnia. - Szándékosan késünk, háromszor hívott anya és négyszer anyud.
- Tudom, de megéri Kook. - mondom mosolyogva.

Egy mosollyal megyek be a házba és üdvözlök mindenkit a két családból.
- Jungkook hol van? - kérdezi Jungseo.
- Hozza az ajándékot mindenkinek. - válaszolom mosolyogva. - De addig üljünk le.
- Furcsák vagytok. - jegyzi meg anya, amitől egy aprót nyelek. - Fél éve nem voltunk nálatok és Jungseo és Jihyo is veletek akar már lenni. Mi jött közbe?
- Volt pár elintézendő dolgunk és arra koncentráltunk. Nem volt könnyű, sőt nehéz volt.
- Itt vagyok! - hallom meg Kook hangját. - Várjatok itt kérlek!.
- Rendben. - vonakodva maradnak a helyükön.

Kook és Hyorin elé megyek és leveszem a kislány kabátját.
- Figyelj kicsim. - nézek a picúr szemeibe. - Most megismerkedsz a nyagiékkal. Nagyon fognak örülni neked, így ne sírj, jó?
- Jó. - bólint egyet. - Pacsi is velem jöhet?
- Persze. - bólogatok mosolyogva. - Na gyere szépen. - kapom fel a kezembe. - Menj előre Kook.
- Szeretlek titeket. - nyom egy-egy puszit arcunkra Jungkook, majd előttünk megy be a nappaliba.
- Sziasztok! - köszön mindenkinek, majd belépek utána a kislánnyal a kezemben.

Az egész család lefagy a szó szoros értelmében, amikor meglátják a kicsi Hyorin-t.
- Család, ő itt Hyorin. - mutatom be a kicsi lányt. - Köszönés.
- Csókolom. - mondja aranyosan és a lovacskát magához öleli. - Jó volt apu?
- Igen kicsi. - puszilok arcára mosolyogva. Most hívott először apunak. Megölelgetem őt és szipogok párat.
- Apa, apu sír. - árul be Kook-nak Hyorin, mire Kook a kislányra kapja a fejét.
- Hogy hívtál? - kérdezi a kislányt.
- Apa. - válaszolja Hyorin, majg Kook olyan szorosan ölel meg minket.
- Így van kislányom. - suttogja.

A családi kis idillünket a család töri meg és egymás kezéből kapják ki Hyorin-t, hogy beszélhessenek vele. Még a két testvérem is örül a kislánynak.
- Most már család vagyunk. - mondja Kook és megfogja kezemet.
- Mindig az voltunk. - teszem hozzá. - A kezdetektől fogva.
Hyorin valahogy hozzán fut és szorosan öleli át lábunkat. Mosolyogva néz fel ránk. Van egy szép családunk és ennél több nem kell.

Vége