Your Eyes (JiKook) ✔

11.

A studióban nem győzöm figyelni a különböző eszközöket. Igaz semmihely se értek, de attól függeltenül szeretném elsőre jól csinálni a dal felvevését.
- Én innen irányítalak. - ül le a székébe Kook, sok gomb van előtte, amiben én el tudnék veszni. - Az alap már megvan és a szöveg is. - ad át három oldalt, ami a szöveg található. - Lejátszom párszor az alapot, hogy ismerkedj a dallammal, ha kérdésed van mond nyugodtan.
- Az baj, ha hibázok? - kérdezem azonnal, hiszen ettől tartok a legjobban.
- Nem baj édes, ha kell többször felvesszük ugyanazt a részt. - mondja mosolyogva. - Oh és nem egyszerre kell elénekelned. Fontos, hogy pihentesd a hangod is.
- És hogy énekeljem? - kérdezem. - Magas vagy mély?
- Ahogy jön édes. - válaszolja. - Egy keveset hallottam a hanghordozásodból, de szerintem a magasabb hangokkal is próbálkozhatsz. A hajlításokat majd később vesszük fel. - magyarázza, közben bekapcsolja valamit.
- Biztos jó leszek én? - teszem fel az utolsó kérdést, nagyon izgulok.
- Édesem, nagyon jó leszel. - bíztat mosolyogva. - Tehetséges vagy és gyönyörű.
- Ilyet nem mondunk egy srácra. - nézek el pironkodva.
- Ez az igazság édes. - kuncogja el magát. - Nem hazudok.
- Még egy kérdés. - terelem el másra a témát. - Miért japánul van az egész?
- Mert sokkal jobban hangzik. - válaszolja mosolyogva Kook.

Jó párszor átolvastam a dalszöveget, hogy memorizáljam is és azért szépen fel tudjam énekelni. Mikor megvoltam Jungkook a mikrofonhoz kísért.
- Ide énekelsz. - mutat a mikrofonra. - Ezt felrakom neked. - a fejhallgatót füleimre helyezi. - Itt hallod majd a dallamot. Egy rész fel van énekelve, hogy tudd ellezdeni a dalt, azt később vesszük fel.
- Miért ilyen szoros? - kérdezem utalva a fejhallgatóra.
Egy kicsit állít rajta, amit meg is köszönök neki, majd kimegy egyedül hagyva engem. Bemelegítem hangomat, majd bólintok Jungkook-nak és elkezdjük a dalfelvételt.

***

Sikerült felvenni a dal első felét. Kissé nehézkesen indult, mivel többször elrontottam ugyan azt a sort. Kissé ki is akadtam, de Jungkook-nak sikerült megnyugtatnia. Aztán túl halkan énekeltem, amiért rámszólt és igyekeztem rendesen énekelni tovább.
Szünetet tartottunk. Jungkook a székben ült, én pedig egy másikon, amivel ide-oda gurulhattam.
- Eddig hogy tetszik? - kérdezi felém fordulva.
- Érdekes. - válaszolom. - De el sem hiszem, hogy ennyire fárasztó tud lenni csak az éneklés.
- Igyál egy kis vizet. - nyújtja felém a félliteres palackot, amit gondolom dierkt ezért hozott. - Kifárasztja a hangot.
- Abban a pár másodpercben a te hangod van? - kérdezek rá, mert ez érdekel a legjobban.
- Aham. - bólogat. - Párszor én is énekelek dalokat, de nem tartom olyan sokra a hangom.
- Pedig szép, kicsit olyan nyávogós, de szép. - dícsérem meg, mire elneveti magát. - Most mi az? Teljesen más, mikor énekelsz. Ilyenkor olyan férfias, mikor énekelsz, kicsit olyan nyávogóssá alakul, mintha a töködre léptek volna.
- Na, Chim, azért ennyire ne fikázz. - néz rám, de látom, hogy a mosolyát alig tudja visszatartani.
- Nem fikázlak. - mondom azonnal. - De majd mutass egy jó számot, ahol énekelsz.
- Mutatni is fogok. - bólogat mosolyogva. - Még egy kicsit pihenj és folytassuk. Nemsokára menni kell és szeretném, ha valamennyire kész lenne a dal.
- Mikor kell bemutasd? - kérdezek rá.
- Jövőhéten. - válaszolja, elhúzom számat. - De ha ma fel tudjuk venni egy részét, az már fél siker nekem.
- Iszok és folytathatjuk. - mondom biztatóan.

Végül a dal háromnegyedéig jutottunk, de ez is több volt, mint a semmi. Jungkook-nak még finomítania kell a hangzáson is és ellesz egész héten a dallal. Remélhetőleg időben be tudja adni, majd a számot és remélhetőleg megengedi, hogy táncoljak rá, mert éneklés közben sikerült azonnal összeraknom egy koreót.

Kézenfogva sétálunk fel a szobájába, közben elpanaszolom neki a táncvizsgát, ami kivételesen az ünnepek előtt lesz.
- Akkor van majdnem két hónapod felkészülni rá. - pontosít és kinyítja nekem a szoba ajtaját.
- Köszönöm. - elmosolyodok és besétálok előtte. - Nagyjából. De ha pontosítunk, akkor másfél hónap.
- Be leszel táblázva? - kérdez rá azonnal, miközben leveszi a cipőjét.
- Sajnos igen. - válaszolom. - Átraktam pár vizsgát még Decemberre. Bár azok nem vészesek, mert azokon rajzolni kell, de négy órán át.
- Chim. - megcsapja fenekemet, mérgesen nézek rá. - Nekem is akkor van a legtöbb vizsgám, de azért ne hanyagolj el.
- Nem foglak Kook. - adok egy puszit ajkaira. - De te se engem és ha kell együtt tanulunk.
- Abból nem tanulás lesz. - húz közelebb magához. - De megpróbálhatjuk, lehet tudok pár új dolgot is tanítani neked.
- Mégis mit? - felhúzom szemöldököm.
- Az emberre festést. - suttogja ajkaimra, végigfut a hideg a gerincemen.
- Direkt csinálod, ugye?
- Baj?
- Nem. - válaszolom, majd közelebb hajolok hozzá. Átkarolom nyakát és megcsókolom puha párnácskáit.

***

Jungkook-ot figyelem, ahogy alszik. Karjait összefonta maga előtt, ajkai elnyílnak, tincsei szemeibe lóg. Ilyenkor olyan, mint egy gyerek. Jobban megfigyelem békés arcvonásait. Az anyajegyét alsó ajka alatt, hosszabb szempilláját, szemöldökében levő piercingjét is.
Meztelen vállán kirajzolódnak jobban az izmai, fennebb húzom rá a takarót.
Kimerítette az együttlét, bár én is fáradt vagyok, de nem tudok aludni.

Hasamra fordulok, kezeimet a párna alá csúsztatom, a párna anyagán támasztom meg az állam. Nincs messze az ablak, hogy ki tudjak nézni rajta. Már sötétedik kint, az emberek is keveset vannak kint az utcán ilyenkor.

Fülemet Jungkook édes hümmögése üti meg és motyogása is. Felé fordulok, még mindig alszik. Édes, nem is tudtam, hogy beszél álmában.
Fejem a párnára fektetem és lágy mosollyal nézem továbbra is arcát.
Egy lágy puszit nyomok orrára.
-

Aludj jól Nyuszi. - suttogom mosolyogva.