Your Eyes (JiKook) ✔

12.

A következő napokban sikerült felvennünk a dalt, így Jungkook le tudta adni időben szerzeményét. Nem aggódok, hogy rossz minősítést kap, azért mert ügyes és gyönyörű számot írt és komponált.
Én is nekikezdtem a koreóm begyakorlásának és a leadandó maradék feladataimnak, hogy időben meglegyek mindennel.

Anyuék is időközben hazajöttek. Kérdőre is vontam őket, hogy miért mentek el egy szó nélkül.
- Nagy vagy fiam, nem kell neked magyarázkodnunk. - intéz el ennyivel apa, menne is tovább a dolgára, de megállítom.
- Mióta van ennyire rideg velem? - vonom kérdőre, nagyon zavar mostanában és egyre bunkóbb.
- Mindig az voltam. - válaszolja. - Csak felnőtt létedre veszed észre az egészet. Naiv vagy fiam, mindig az voltál, ezért fognak átverni téged.
- Siwon, fogd vissza magad! - szól rá anyu is. - A fiaddal beszélsz.
- Hagyd anyu. - nézek rá szülőmre. - Ha így neki jobb, akkor nem tudok mit tenni. - apámra nézek, aki időközben böröndjével indul meg a szobájuk felé. Nagyot csalódtam benne, de az ő döntése, ahogy nekem is van.
- Jimin, szeret apád, csak nem tudja kifejezni. - magyarázkodik anyu, de hiába.
- Anyu láttalak vele sokszor kettesben, ne add be nekem, hogy nem tudja kifejezni. Egyszerűen utál engem. - megijedek saját magamtól is, rideg vagyok, még anyuhoz is. - És eltűr, ameddig el nem költözök innen.

Nem várom meg anyu mondandóját és a szobámba zárkózok. Belefáradtam, hogy apámmal azt a látszatot tartsam fent, hogy igen is jóban vagyunk és megvan közöttünk az apa-fia kötelék. Sose volt meg.
Mindig anyás fiú voltam és ez nem változott most sem. Anyuhoz futtam, ha valami bajom volt és neki panaszkodtam a suliról is. Apa sose volt a képben, mintha nem lenne számomra.

Az ágyra ülök le, de azzal a hevességgel fel is állok. Most nem tudnék nyugton ülni. Felkapom táskámat és telefonomat. Fülhallgatómat a fülembre rakom, de még nem indítom el a zenét.
- Elmentem táncolni. - szólok anyunak a konyhába.
Felveszem kabátomat és bakancsomat, majd egyenesen az egyik táncstudióhoz megyek, ahol kibérlek magamnak egy termet.

Átveszem gyorsan ruhámat, minden testrészemet megfelelően bemelegítem. Elindítom a zenét, ami hangosan szólal meg a hangfalakból. Saját tükörképemet nézem pár másodpercig és megszűn körülöttem minden zavaró tényező.

A régi tánctanárom, - mikor még a tánc volt a legnagyobb szenvedélyem - mindig azt mondta, hogy a szívünkkel és érzelmeinkkel táncoljunk.
- Nincs is jobb, mint kiadd magadból az érzelmeidet kreatív módon. - csilingel hangja fejemben.
Abban az időben még nem voltam az a visszahúzódó kisgyerek és normális életet éltem. Voltak barátaim és szeretve éreztem magam. Akkor kitáncoltam minden örömömet, bánatomat, haragomat, a magány szóba sem jöhetett. Régen minden más volt, vagy én voltam más. 

Egy alkalommal voltam kedvetlen és úgy áltam be a sorba, hogy táncoljak. Őszintén untam az egészet és csak az járt a fejemben, hogy hazamehessek.
- Jimin hiányzik belőled a lélek! - szól ram tanárom. - Ne feledjétek, hogy nemcsak az érzéseiteket kell beleadnotok. A legfontosabb, hogy a lelketek is benne legyen, mert akkor váltok igazán jó táncosokká.
Gyerekként nem értettem ezt a sok zagyvaságot, de ahogy nőttem és a rajz került előtérben, megértettem minden szavát. Igaz, nem a tánc a fő irányzatom, de minden erőmmel igyekszem beleadni lelkemet is a mozdulataimba.

***

Csak akkor hagytam abba a táncot, mikor már éreztem, hogy a tüdőm kiszakad a helyéről. Ruháim izzadtan tapadtak rám, szinte csavarni lehetett belőlük a nedvességet, de egyáltalán nem foglalkoztam vele. Lehuppantam a földre és elfeküdtem. Kezeim és lábaim ólomsúlyúak lettek hirtelen és szemem is le kellett hunyjam egy ideig. Telefonom zenét váltott, egy sokkal nyugtatóbbra, amit akkor hallgatok, ha zaklatott vagyok.

A szám végéig a padlón vagyok, majd kissé nyöszörögve kelek fel onnan. Kikapcsolom a zenét, kitáncoltam magam.
Gyorsan megszáritkozok a törölközőmmel, majd ruhát váltok. Kifizetem a terem bérlését, majd békésen sétálok haza.
Már be van sötétedve és a levegő is sokkal hűvösebb. Összébb húzom a kabátomat magamon és a kapucnimat is felrakom. Hajam rendesen vizes lett és nem akarok megfázni, most nem lenne a legjobb.

Hazaérve azonnal lehúzom a cipőmet és felakasztom a kabátomat, miután levettem.
- Megjöttem. - mondom leginkább anyunak.
- Konyha. - hallom meg a hangját. Hol máshol lenne?
- Mit csinálsz? - sétálok oda hozzá.
- Spagettit. - válaszolja. - Menj tusolj le, aztán egyél.
- Először eszek és utána tusolok. - mondom felváltva. - Táncoltam.
- Ezt örömmel hallom. Hogy ment? - kérdezi.
- Őszintén, nem tudom. - rázom meg a fejem. - Nem a mozdulataimat figyeltem.
- Értem. - bólogat. Érzem, hogy valamit akar. - Jimin, terhes vagyok.
Kissé sokkolt a hír.
- Hány hetes? - kérdezek rá azonnal.
- Öt hetes. - válaszolja anyu. - Apád az elejétől kezdve tudja és várni akartam, hogy neked elmondhassam.
- Ezért rideg apa?
- Azt hiszem igen. - bólogat. Szóval lesz egy testvérem és az apám ezért kezel ennyire idegenként. - Többször beszéltem a fejével, de nem hallgat rám és tudod milyen makacs. - sóhajt egy nagyot.
- Hát...gratulálok. - erőltetek egy mosolyt magamra. - Azt hiszem nem fogok enni, megyek és letusolok. A hétvégén nem leszek itthon.
- Jimin várj...

Nem vártam. A szobámba siettem és felkaptam pár tiszta ruhát, majd a fürdőbe zárkóztam.
Apám sose fog szeretni és ez a születendő testvérem be is bizonyitotta.

Hamar végeztem a tusolással és a hajszárítással is. A fürdő után a szobámba zárkózom. Nem kell most senki, a legszívesebben eltűnnék innen és nem is jönnék vissza.

Chim, mi van veled? Nem érlek el....

El is feledkeztem a sok értesítésről. Jobb, ha visszaírok Kook-nak.

Bocsánat, táncoltam és anyámék is ma jöttek haza.

Elküldöm neki a válaszomat, nem telik bele fél perc és máris hív.
- Nyuszi. - hívom becenevén. - Valami baj van?
- Nincs baj, csak aggódtam érted. - válaszolja és egy hosszú sóhajt ad ki magából. - Ma nem is beszéltünk.
- Sajnálom. - mondom azonnal. - De örülj, mert megkapsz egész hétvégére.
- Valami történt? - megint aggódó a hangja.
- Csak nem akarok a szüleimmel lenni. - válaszolok kelletlenül. - El akarok menni hozzád.
- Hát, a hétvégén hazamegyek. - felszisszenek.
- Menj csak, nem tartalak fel. - mondom azonnal. Előbb kellett volna megkérdeznem őt erről.
- Chim, tudom mikor van szükség rám. - hallom, hogy mosolyog. - Velem szeretnél jönni?
- Mármint hozzád?
- Persze. Gyere velem, bemutatlak a szüleimnek. - válaszolja. - Mit szólsz?
- Rendben. - mondom kicsit hezitálva. - Veled megyek.
- Nem fogod megbánni.