Szeretném, ha szeretnél - Larry Stylinson ff

Tizenkettedik rész

A meccseket követően volt egy 10 perces pihenőnk, majd kezdetét vette a játék est. Csocsóztunk, billiárdoztunk, fifáztunk és újabb focimeccsek kezdeményezésére is volt lehetőség, amit természetesen szintén kihasználtunk. A tanárok és felügyelők is csatlakoztak a programhoz, ebből következett az, hogy billiárdban legyőztem Mr. Hamilt, Maggie-vel csocsóztam egy csapatban és tanárok vs diákok meccseket játszottunk egészen este nyolcig. Akkor már a többség elvonult vacsorázni, a mi társaságunk viszont tudatában annak, hogy mihelyst kezdődik a takarodó szalonnát fogunk sütni, maradtunk  amíg csak lehetett. Fél tíz körül hagytuk csak el az ebédlő épületét. Jó éjszakát kívántunk mindenkinek, majd a faházunkba indultunk, hogy elkezdjük előkészíteni a szalonnasütéshez szükséges hozzávalókat. Útközben azonban megpillantottam Harryt, így rögtön utána mentem.
- Haz! - szólítottam le. - Maradsz akkor a szalonnasütésre? - kérdeztem.
- Én nagyon fáradt vagyok, de Noah megy a srácokkal, úgyhogy majd elmeséli mi volt - válaszolta.
- Ne rinyálj már, gyere! - borzoltam össze a haját, mire egy halvány mosoly megjelent ugyan az arcán, végül azonban megrázta a fejét, és jó szórakozást kívánva elment.
Nem tehettem mást, csatlakoztam a srácokhoz, és 10 óra után együtt cuccoltunk ki a szalonnasütéshez kialakított kis helyre az udvaron. Mr. Winston lehozta nekünk a szalonnát amit egészen eddig az ebédlőben eldugva tárolt nekünk, majd visszalopakodott a szobájába, mi pedig nekiláttunk a sütkérezésnek. Tüzet gyújtottunk, majd a négy rendelkezésünkre álló nyársat Zayn, Isaac, Calum és én vettük kezünkbe, mialatt a többiek vagy a kenyereket csinálták, vagy halkan beszélgettek.
- Te Louis! - szólt Noah.
- Na? - fordultam felé féloldalasan.
- Hogy kéred a kenyered?
- Minden mehet rá! - feleltem, mire Noah bólintott egyet én pedig tovább sütöttem a szalonnát és csöpögtettem a zsírt a már elkészült kenyerekre.
A többiekét követően a sajátjainkat is megzsíroztuk, majd csatlakoztunk a már étkező társasághoz. Az egész tök hangulatos volt, jókat beszélgettünk, néha, mikor valaki elfelejtkezett magáról és hangosan felröhögött riadtan kaptuk a fejünket az ebédlő épülete felé, attól tartva, talán valamelyik felügyelő meghallott minket. Valami mégis hiányzott. Az a kis bolond, aki éppen sértetten üldögélt a szobájában ahelyett, hogy csatlakozott volna hozzánk.
A tálcámon maradt utolsó kenyeremet a kezemben tartva Harryék faháza felé sandítottam, ahol még mindig égett a villany. Nem lepődtem meg, hogy még fent van, egy pillanatra sem hittem el, hogy inkább lefekszik minthogy velünk töltsön egy estét.
- Nem haragszotok, ha én most lelépek, srácok? - kérdeztem. Zayn sokatmondóan rámmosolygott és óvatosan Harryék háza felé biccentett, mire alig láthatóan bólintottam egyet. Ezzel meg is beszéltünk mindent.
- Menj csak! - válaszolt Luke.
- Csak hajrá - intett mosolyogva Dam, aki látszólag szintén képben volt a helyzettel.
- Jó éjt! - köszöntek el sorban a srácok, majd feltápászkodtam és a faház felé vettem az irányt. Az ajtó előtt megállva kifújtam magam, majd végül bekopogtam.
- Gyere - szólt ki Harry.
- Szia - nyitottam be a szobába, mire az ajtóval szembeni ágyon ülő Harry meglepetten nézett fel rám. - Ha nem jössz szalonnát sütni, majd én idehozom azt. - jelentettem be, mire halkan elnevette magát.
- Nem lett volna szükség rá - mondta, mialatt átadtam neki a kenyeret, majd leültem mellé az ágyra. - De tudom, hogy nem csak ezért jöttél.
- Miből sikerült leszűrnöd durcikám? - kérdeztem szórakozottan, mire hangosan felröhögött.
- Eleanor kirántotta a faházunk ajtaját és azzal fenyegetett, hogy ne viselkedjek hülyén, mert kinyír, ha tönkreteszem a kapcsolatunkat. És nem, nem viccelek, Mr. Hamil rakta vissza az ajtót - felelte, mire kikerekedett szemmel néztem vissza rá, majd realizálva, hogy nem viccel, hitetlenül elröhögtem magam.
- Őrült egy tyúk az biztos - ráztam a fejem nevetve - Nagyon megkedveltem a mai nap folyamán - vallottam be - Szerencsés vagy vele, látszik, mennyit törődik a barátaival. De tudod kit bírok még ennél is jobban? - kérdeztem.
- Na? - nézett rám mosolyogva.
- Nemrégiben megismertem egy zöld szemű, göndörhajú srácot. Nagyon fontossá vált számomra, otthon érzem magam mellette. És mit ne mondjak tagadhatatlanul imponáló volt, ahogy ma indokolatlanul féltékeny lett a legjobb barátnőjére - fejeztem be nevetve, mire röhögve ellökött az ágyon.
- Mocsok - nevetett.
- Mégis bejön neked az a mocsok- néztem rá magabiztos mosollyal, mire nevetve a kezébe temette az arcát.