Szeretném, ha szeretnél - Larry Stylinson ff

Tizennegyedik rész

Valamikor 7 óra tájékán arra keltem, hogy miközben Harry ringat és próbál minél finomabban ébresztgetni, valaki lekever nekem egy óriási sallert. Igen, Zayn volt az a kedves.
- Már megint te? - néztem fel álmosan.
- Ne csak hajnalban legyél nagyfiú, mindjárt futi van, ébredezz felfele pajti - röhögött az arcomba, majd odébb állt.
- Míg aludtál megcsináltam a lejátszási listát - kezdte Harry, mialatt én feltápászkodtam az öléből, ő pedig kezembe adta a telefonomat.
- Akkor reggelinél már hallgathatjuk is - feleltem mosolyogva.
- Két csoportban reggelizünk, rémlik?- kérdezte szórakozottam.
- Ez szerinted melyik dimenzióban akadályoz engem? - kérdeztem vissza automatikusan, mire hitetlenül felnevetett. Nem hitte, hogy komolyan gondolom. Ellenben én reggeli edzés után ahelyett, hogy a faházunkba mentem volna, befurakodtam a Ravenwoodos diákok közé és a tömeggel együtt én is feltűnésmentesen bejutottam az ebédlőbe. Egy rettentő hosszú sorban várakoztunk a reggelire, így bőven volt időm kiszúrni a már az asztaloknál ülő Harryt és társaságát.
Miután megkaptam a fánkom, megköszöntem azt a büfés Juliának és egyenesen Harryékhez sétáltam, aki az érkezésem láttán felröhögött.
- Néha nem hiszlek el - kihúzta nekem a mellette lévő széket, így helyet foglaltam, majd miután a tálcámat is az asztalra helyeztem, elővettem a telefonom és a fülesem.
- Én mondtam, hogy jövök - nevettem.
Megnyitottam a spotifyt és a gyűjteményeim között elkezdtem keresni az egyelőre ismeretlen playlistet. Nincs sok lejátszási listám van és nem követek kismillió előadót, így rekordidő alatt előbukkant az új playlist, "a kedvenc emberemnek" néven. Meglátva akaratlanul is elmosolyodtam, majd belepörgettem a zenékbe.
- We are never ever getting back together? Vegyem valami célzásnak? - néztem rá röhögve.
- Ne haragudj, de klasszikus - nevetett - Inkább vedd célzásnak a Marry you-t. - ölelte át szórakozottan a vállam.
Megőriztem a hideg vérem, így kívülről csak annyit láthatott, hogy elmosolyodom, de mind tudjuk, hogy legszívesebben felsikítottam volna.
A fülhallgató egyik felét neki adtam, a másikat pedig a saját fülembe helyeztem és elindítottam a lejátszási listát. Innentől kezdve csendben, zenét hallgatva reggeliztünk egymás mellett. Nem sokat beszélgettünk, inkább csak időnként összemosolyogtunk egy-egy dalnál, de az minden szónál többet jelentett.
Még 8 óra előtt végeztünk a kajálással, így a faházunkba mentünk, hogy tovább folytassuk a zenehallgatást. Zayn és Damiano ekkor mentek reggelizni, Dylan pedig vállalta, hogy segít előkészíteni a terepet a mai táncos naphoz, így ketten maradtunk. Leültünk az ágyamra, és a falnak dőlve újból elindítottunk a lejátszási listát.
- Emlékszel? - nevetett fel, mikor megszólalt a WALK THE MOON-tól a Shut up and dance.
- Erre lötyögtünk szabadtánc címszó alatt hétfőn - bólogattam röhögve.
- Így volt - vihogott. - Nagyon élveztem azt a táncórát.
- Én is - ismertem el.
- Azt hittem nem szeretsz táncolni - nézett rám szórakozottan.
- Nem mindenkivel - kulcsoltam rá az ujjaim az övéire. Kérdő mosollyal az arcán felém pillantott. - Mi az?
- Semmi - mosolygott maga elé.
- Na de mégis?
- Semmi-semmi - ismételgette, miközben igyekezett elfojtani a nevetését.
- Kínlasszalak még kicsit vagy jobban örülnél ha nem szólnék semmit? - vihogtam.
- Látom remekül szórakozol - röhögte el magát Harry, mire én is felnevettem. Mi tagadás, a zavarba jött Harry tényleg szórakoztató volt.