Szeretném, ha szeretnél - Larry Stylinson ff

Tizenötödik rész

9 óra előtt néhány perccel együtt sétáltunk a színpadhoz, hogy a többi táborozóval együtt gyülekezni kezdjünk a hamarosan kezdődő táncoktatáshoz. Odaérve rögtön sikerült megpillantanom Zaynt, így szóltam Harrynek, hogy elmegyek pár percre, és rögtön felé vettem az irányt.
- Azt hittem már ma nem látlak te hősszerelmes - szivatott Zayn.
- Az kéne még - pacsiztunk le röhögve.
- Mi a helyzet vele? - pillantott Harry felé.
- Igyekszem, hogy elég jó legyek hozzá - feleltem, mire Zayn halvány mosolyra húzta a száját.
- Az vagy, tökfej - boxolt bele a karomba.
- Remélem - sóhajtottam  - És Kira? Vele mizu?
- Az apja rámírt facebookon, hogy hagyjam a lányát a pékbe - vihogott.
- Azta - fogtam a fejem nevetve.
- Jó reggelt fiatalság! - szólt George tanár úr a színpadon állva. - Köszöntök mindenkit a mai táncórán! Alice mesélte, milyen jó hangulatban telt a program hétfőn, így reménykedem benne, hogy ma is legalább annyira élvezni fogjátok! - mondta - Előszöris szeretnélek megkérni titeket, hogy a minap összeválogatott párokba állva gyertek fel a színpadra, hogy aztán ismertethessem a mai feladatunkat! - magyarázta.
Tekintetemmel Harryt kezdtem keresni a tömegben, viszont akárhogy néztem, egyszerűen sehol nem láttam. Pillanatokon belül arra kaptam fel a fejem, hogy valaki átkarolja a derekam.
- Kit keresel? - kérdezte szórakozottan.
- Egy táncost magam mellé, de úgy látszik, csak te jutottál - igyekeztem elfojtani a röhögésem.
- Az utolsó agysejtjeimmel játszadozol, kicsi - elemelte a kezét a derekamról, majd az oldalamhoz kapva megcsikizett, minek következtében hangosan felnevettem.
Ilyen hangulatban léptünk aztán a színpadra, ahol hamarosan az egész társaság tanár úr utasításaira várva álldogált egy nagy kupacban.
- Remélem mindenkinek sikerült összeszednie magát, megtalálnia a párját és a többi. Tehát, az első számú feladatunk ma, hogy átismételjük a hétfőn begyakorolt koreográfiát. - ismertette.
- Begyakorolt? - nézett rá szemöldökét felvonva Zayn.
- Többnyire begyakorolt - nevette el magát George tanár úr - Na mindenki a helyére! - mondta, majd páronként mind szétszóródtunk, ő pedig elindította a zenét. Ami egyébként remekül szólt, csakhogy a táncosokon és közülünk 2-3 emberen kívül mindenki tehetetlenül ácsorgott. Mi tagadás, mindőnknek teljesen kiesett a koreográfia, így hát mondhatni rendesen feladtuk a leckét tanár úrnak, aki kezdhette a legelejétől átismételni velünk az egészet.
Azt nem tudom megmondani, hogy az együtt töltött idő neki vagy nekünk volt idegölőbb, viszont miután harmadik próbálkozásra sem sikerült hibátlanul végigtolnunk a koreót, rendesen bekeményített. Amit mi eleinte nyilván képtelenek voltunk komolyan venni. Végül viszont úgy gatyába rázta a társaságot, hogy egytől egyig úgy táncoltunk, mint a kisangyalok.
- Na ez a beszéd - sóhajtotta elégedetten, mikor hosszú küszködések árán sikerült megcsinálnunk a táncot. - Sikeresen elértétek a másodikosok szintjét - jelentette be. Azt hiszem, kicsit talán leamortizálódva.
- Látjátok - fordult körbe Zayn - Mindigis mondtam, hogy profik vagyunk - mondta, mire mind hangos röhögésben törtünk ki.