Szeretném, ha szeretnél - Larry Stylinson ff

Harmadik rész

Június 20-án a srácok és tanár úr társaságában már fél négy tájékán a suli előtt ácsorogva vártunk a buszra, ami alighogy elmúlt háromnegyed, már meg is érkezett.
- Na akkor fel a buszra és névsorolvasás - utasított minket Mr. Winston, mire mindannyian felszálltunk a buszra és abszolút mintadiákok módjára betömörültünk a leghátsó ülésekre. - Louis, Zayn?
- Vagyunk! - feleltük  összhangban.
- Mars előre, túlságosan hátul vagytok ott!
- Na de tanár úr!! - mondta Zayn ártatlanul.
- Nagyon jól fogunk viselkedni! - vettem én is kérlelőre a formát, mire Mr. Winston csak megrázta a fejét, majd tudván, hogy esélye sincs velünk bármit is kezdeni, folytatta a névsorolvasást.
- Calum?
- Jelen!
- Luke?
- Itt vagyok!
- Damiano?
- Most írt, hogy úton van! -mondta Mitch, mire a tanárúr bólintott egyet és egyúttal beírta Mitchet is jelenlévőnek.
- Mitch is megvan...Isaac?
- Vagyok!
- Cameron, Lucas?
- Megvagyunk!
- Connor?
- Jelen!
- Caleb?
- Damianoval jön! - felelte Connor.
- Ezek ketten együtt? Te jó ég remélem nem csinálnak semmi illegálisat..- motyogta Mr. Winston.- Kispadosaink megvannak? Aaron, Hunter, Pete, Mark, itt vagytok?
- Itt! Igen!
- Szuper, úgy látom már Dam ès Caleb is jönnek. - mondta tanár úr, pillanatokon belül pedig a két srác is felszállt a buszra, ami azt jelentette, meglett a teljes létszám. - Akkor indulhatunk! - intett a buszsofőrnek, majd elfoglalt egy ülést és elindultunk, egyenesen a tánctáborba.
Az út pontosan úgy telt, mint ahogy egy átlagos buszút telik tele focistákkal: Mr. Winstont rekordidő alatt kiidegeltük, a buszsofőr pedig velünk együtt remekül szórakozott az ideges tesitanáron.
A csapaton belül egyedül Damiano cigizik rendszeresen, ő viszont ahol és amikor csak tud, így tanár úr az egy óra alatt háromszor jött el a busz hátuljába, mivel füstszagot érzett, de nem kellett sok, hogy ráunjon a szórakozásra, a harmadik alkalommal taktikát váltott és előreültette magához.
Luke 10 percenként kérdezgette, hogy mikor fogunk megérkezni, Caleb nem vette be a B6-ot utazás előtti este így 2szer is rókázott, úgy összességében pedig az egész csapat biztosította tanár urat affelől, hogy nem, mi sosem fogunk megérni egy csendes buszutazásra. Mindezek mellett Mr. Winstonnak Zayn és én okoztuk a legnagyobb fejfájást, merthogy látszólag csendben végigültük a buszutat, és eszünkben sem volt csinálni semmit.
Ahogy az előre várható volt, alig egy órán belül megérkeztünk a tábor helyszínére. Egy hatalmas, drótkerítéssel körbevett terület volt, már a busz ablakán keresztül is tökéletesen lehetett látni a faházakat, a terület kellős közepén tornyosuló színpadot mellette egy kis bódészerűséggel, amiről feltételeztük, hogy a büfé, és többek között az óriási focipályát, ami mindannyiónk szemét felragyogtatta. Innentől kezdve a tábor többi része egyikőnket sem érdekelte.
Hatalmas lendülettel pattantunk fel a helyünkről és mindenkinek személyes célja volt, hogy legelőször léphessen ki a buszból.
- Üljetek csak vissza! - utasított minket Mr. Winston.
- Tanàr úr nem lát a szemétől? Azt az eget mekkora az a focipàlya!! - mondtam, mire tanár úr ugyan elnevette magát, azonban a busz ajtaja továbbra sem nyílt, így sóhajtozások közepette visszakóboroltunk az ülésekre.
- Nagyszerű, köszönöm. - nyugtázta Mr. Winston, hogy 17-18 éves fejjel sikerült eleget tennünk a kérésének. - Előszöris, szeretnélek megkérni titeket, hogy tartsátok tiszteletben a testvériskola sportágát, legyetek együttműködőek és vegyetek részt a programokon. Rendben? - kezdte tanárúr, mire mindannyian bólintottuk egyet. - Illetve amit még mindenképp szeretnék hozzátenni, hogy ismerlek titeket mint a tenyeremet, úgyhogy nem is próbálkozok megkérni titeket arra, hogy ne csinàljatok semmi olyat, amit nem szabadna - folytatta tanár úr, mire mind hangosan felröhögtünk - De ha bármi ilyen van tervben, úgy csináljátok, hogy ha én tudok is róla, legalább a másik suli pedagógusai ne. És ezennel szeretném megragadni az alkalmat, hogy rákérdezzek, Tomlinson és Malik. - emelte ránk a tekintetét tanár úr. - Mi a szent szarban mesterkedtetek egész úton, hogy egyszer sem kellett rátok szólnom? - elfojtott mosollyal az arcunkon összenéztünk a srácokkal és a tekinteteinkkel amolyan gyors kupaktanácsot bonyolítottunk le arról, hogy kamuzzunk, vagy vonjuk be tanár urat.
- Kedden takarodó után szalonnát sütünk - felelte Zayn egyszerűen, melyet egy egyetértő bólintással igazoltam. Mr. Winston a többieket kezdte pásztázni, akik szintén biccentettek egyet.
- Ennyi? Semmi szivatás? Szökés? - kérdezte tanár úr, mire egyöntetűen felröhögtünk, és látva, hogy tényleg nem terveztünk semmi többet nyugodtan felsóhajtott. - És minden hozzàvalót bepakoltatok? - mind bólogatni kezdtünk, Mr. Winston pedig elismerően bólintott. - Egyet kérek, hozzatok majd nekem is - mondta, mi pedig vogyorogva biccentettünk - Na most, hogy ezt letudtuk - kezdte - fogjátok a cuccaitokat, a lehető legfegyelmezettebben leszállunk a buszról, és mint érett gimnazisták átsétáltok azon a kapun - mutatott ki az ablakon - amin túl a Ravenwood pedagógusai és tanulói fogadnak minket. Még csak véletlenül sem közelítjük meg a focipályát, rá sem nézünk. Értve vagyok? - kérdezte, mire mind bólintottunk, magunkhoz vettük a cuccainkat, és egyesével leszálltunk a buszról, hogy aztán tanár úr vezetésével beléphessünk a tábor kapuján.