Szeretném, ha szeretnél - Larry Stylinson ff

Tizedik rész

A reggeli hececáré ellenére továbbra is kötelezettségünk volt részt venni a reggeli tornán és futáson, ha vizes hajjal, akkor vizes hajjal.
Megtörölközni és felkapni magunkra ezt-azt mindőnknek volt ideje, hajat viszont csak Dam érkezett szárítani, így 7:10-kor Zaynnel víztől csöpögő hajjal érkeztünk a focipályához, ahol a táborozók egy része már Mr. Winston társaságában gyülekezett.
- Jó reggelt! - lépett hozzám Harry - Idefele jövet belefordultál a medencébe? - kérdezte szórakozottan és jobb kezével beletúrt az össze-vissza álló, vizes hajamba.
- Rendkívül vicces - forgattam a szemem mosolyogva, mire nevetve magához húzott. - Volt egy kis incidensünk a tanár úrral hajnalban.
- Ezt a sztorit hallani akarom - nevetett.
- Ma este a csapattal takarodó után szalonnát sütünk, ott elmesélem - mondtam.
- Nyolctól 22:00-ig szabad program van, mi értelme van, hogy takarodó után csináljátok? - kérdezte röhögve.
- Hol lenne az izgalom ha akkor csinálnánk, mikor lehet? - kérdeztem vissza, mire a fejét rázva elnevette magát. - Na? Jössz?
- Meglátom - felelte mosolyogva.
- Ajánlom is - mondtam, majd a derekához kapva megcsikiztem az oldalát, amitől nevetve felugrott, majd csatlakoztam a srácokhoz, hogy aztán együtt vessük bele magunkat a futásba.
Pont ahogyan hétfőn is, a táncosok egy, a focicsapat tagjai pedig öt kört futottak a pálya körül, majd jöhetett a tornázás. Ezen a reggelen már sokkal kevésbé volt kínlasztó, a hajolgatásokat ugyan megsínylettük de már egészen kezdtük felvenni a ritmust, majd a reggelit követően jöhetett az igazán nekünk való program: 9:00-kor kezdetét vette a fociedzés.
Már 9 óra előtt egy 5 perccel ott gyülekeztünk a focipálya mellett, majd ahogy kereket ütött az óra, tanár úr egy tapssal hívta fel magára a táborozók figyelmét.
- Tehát. - kezdte - A bemelegítés a reggeli futás és a torna során megtörtént, így arra külön már nem fordítunk időt. Az elsődleges cél, hogy a futball alapjait a délutáni focimeccsig úgy ahogy, de mind elsajátítsátok, amikoris vegyes csapatokban fogtok megmérkőzni. Alice-szal tegnap már csináltatok párokat, ennek mintájára ezt ma ismét megtesszük. Ebbe a kalapba vannak felírva a Ravenwoodos diákok nevei kis papírokra, ezt fogjuk körbeadni és minden focista húz egyet - mondta Mr. Winston.
Nagyon kicsi volt rá az esély, de azért reménykedtem, hogy Harryt sikerül kihúznom. Ahogy azonban a kezembe vettem a cetlit, az ő neve helyett 'Eleanor Calder' állt rajta.
- Eleanor Calder - olvastam fel hangosan, és óvatosan Harryre sandítottam, aki ezzel egyidőben a tekintetét egy tőle méterekkel odébb álló magas, hosszú, barna hajú lányra emelte, aki épp abban a pillanatban tette fel a kezét. Ő volt Eleanor. Harry arcán nem láttam csalódottságot, a szemembe nézve rámmosolygott és aprót biccentve jelezte, hogy minden okés lesz, ami őszintén megnyugtatott.
A tábornak köszönhetően ugyan látásból már ismertük egymást, azonban ahogy odaért hozzám a biztonság kedvéért mindketten bemutatkoztunk. Beszélgetni kezdtünk, hogy mielőtt egy egész délelőttöt együtt töltenénk kicsit megismerjük egymást, és hamarjában kiderült, hogy nagyon jófej lány, hatalmas forma és percek alatt egy hullámhosszra kerültünk.
Ahogy kezdetét vette a program, tanár úr azt kérte, hogy kettessével mind vonuljunk el a pálya különböző pontjaira, és beszélgessünk a fociról, ismertessük a szabályokat aztán kezdjünk el passzolgatni és a többi. Magyarul előbb fektessük le az elméletet, aztán jöhet a gyakorlat.
- Ott jó lesz? - mutattam a pálya egyik túlsó sarkára, mire Eleanor bólintott egyet. Feltápászkodtam a földről, majd felsegítve őt is megindultunk a focipálya másik oldalához, miközben tekintetemmel Harryéket kezdtem keresni.
- Balra - mondta Eleanor, mire kérdőn fordultam felé. - Nézz balra! - nevetett, majd odanézve láttam, hogy Harry és Luke épp a földön ülve beszélgetnek. Luke észrevette, hogy nézem őket így odaintett, amire már Harry is felfigyelt és boldogan integetett felénk. Mihelyst elhagytuk őket óvatosan Eleanorra sandítottam aki mosolyogva nézte végig a jelenetet, majd mindketten felnevettünk.
- Kössz - röhögtem, majd hamarjában meg is érkeztünk a kiszemelt helyünkre, ahol mindketten levetettük magunkat a földre, és végre hozzáláthattunk a ránkruházott feladathoz.