Szeretném, ha szeretnél - Larry Stylinson ff

Hetedik rész

Miután mind megkaptuk a táncpartnereinket, párosával felmentünk a színpadra és Alice mögé állva vártuk az instrukciókat.
- Szóval srácok - kezdte, és két tenyerét összecsapva kért figyelmet tőlünk - Arra gondoltam előbb alapozzuk meg a hangulatot, szabaduljatok fel egy kicsit és érezzetek rá a zenére! - mondta izgatottan, majd a magnóján elindította a Shut up and dance-t a WALK THE MOON-tól.
- Ez jó szám! - kiáltott fel Zayn.
- Akkor mozgás, hadd menjen! - mondta Alice, mi viszont nem, hogy táncolni, igazán megmoccanni sem tudtunk. - Na, hadd lássam! - ismételte, azonban egy kis lötyögésen meg bólogatáson kívül továbbra sem sikerült semmi mást produkálnunk.
- Ne röhögj már - szóltam rá nevetve a mellettem haldokló Harryre, akit rendkívül szórakoztatott a jobbra-balra dőlöngélésem.
- Szerinted tényleg így néz ki a táncolás? - nevetett.
- Hát hogyan másképp? - kérdeztem vissza röhögve.
- Jajj drágáim.... - sóhajtott a fejét fogva Alice, majd kikapcsolta a magnót és szemben állva velünk végignézett a társaságon. - Ugye nem szükséges minősítenem?
- Mi tagadás, született tehetségek vagyunk - mondtam csípőre tett kezekkel, mire a többiekkel együtt még Alice is felnevetett.
- Na jó. Okés srácok, ami azt illeti számítottam az őstehetségetekre, -nevetett -éppen ezért kaptatok mindannyian magatok mellé egy párt a táncosok közül. Eldőlt, a szabadtánc nem igazán megy, úgyhogy egy végtelenül egyszerű lépésekből álló koreót fogunk gyakorolni, ha valami nem megy, a párjaitok segítenek!
- Koreó? Máris? - kérdezte lesújtva Luke.
- A másodikos táncosainknak készült, remélhetőleg megbirkóztok vele - felelte Alice nevetve.
- Na ez sértő! - jelentette ki Calum, mire ismét mindenki elröhögte magát. Alice ezúttal nem válaszolt semmit, csak nevetve megrázta a fejét, majd egy másik számot indított be a magnóján.
- Nem tudod ennek mi a neve? - fordultam Harryhez.
- Hangover - felelte, mire mosolyogva bólintottam és memorizáltam a nevet.
- Ne mondd, hogy nem ismered! - mondta, mire tehetetlenül megráztam a fejem.
- Nem az én stílusom popzenéket hallgatni - röhögtem.
- Majd változtatunk rajta - mondta nevetve, mire bújkáló mosollyal az arcomon biccentettem egyet.
- És 5-6-7-8! - számolt Alice, majd elkezdte csinálni a koreográfiát. Egy kis rugózással kezdődött, amit mind egyszerűen le tudtunk utánozni és már épp átfutott az agyamon, hogy "mi ez nekünk, ki nem tudja ezt megcsinálni?". Időközben azonban hamar kiderült, hogy ez a táncolás dolog sokkal összetettebb, mint arra számítottam.
Következett néhány lépés, amiket kicsit nehezebben ugyan, de sikerült megcsinálnunk, de aztán jött a feketeleves. Alice elkezdte össze-vissza rakosgatni a lábait, ment minden irányba, amit a táncosok egyszerűen lekövettek mi viszont mind tehetetlenül álltunk annak láttán. Mint kiderült, nem vagyunk a másodikos táncművészetisek szintjén. Zsír.
- Jövök, segítek - mondta Harry kedvesen, majd megállt előttem és ignorálva Alice tempóját, sokkal lassabban kezdte el megmutatni a lépést.
- Áá, nem értem - jajgattam egy sort, és már komolyan kezdtem rosszul érezni magam, hogy egyszerűen nem bírom megjegyezni azt az egy mozdulatsort. Bár körbenézve a színpadon, a többiek sem igazán voltak képben.
- Na gyere - lépett oda hozzám mosolyogva. Nagyon jól esett, hogy nem nevetett ki, nem szidott le, hanem tök türelmes volt, hiába neki sikerült már egy csettintés alatt megcsinálnia - Szabad? - kérdezte, mire bólintottam egyet ő pedig mögém lépett gyengéden ráfogott a derekamra. Fogalmazzunk úgy, hogy enyhén zavarba jöttem. - Most annyi lesz a feladatod, hogy mondom melyik lábaddal kell lépned, a derekadnál fogva pedig arra irányítalak, amelyik irányba lépned kell. Négyszöglépés a mozdulat neve. Ez így megvan?
- Aha, azt hiszem. - feleltem.
- Bármi nem megy, csak szólj, okés? - kérdezte kedvesen, mire bólintottam egyet majd nekiláttunk a gyakorlásnak.
- Jobb lábaddal előre - adta az utasítást és a derekamnál fogva egy lépést előre tolt. - Jobb lábaddal jobbra - magyarázta tovább, és ezzel egy időben jobbra húzott. - Jobbal hátra - mondta, én viszont reflexből a bal lábammal léptem hátra, úgyhogy idegesen sóhajtottam egy nagyot, majd visszatértünk a lépéssorozat előző részéhez.
- Semmi baj, ne idegeskedj. Megpróbáljuk újra - mondta Harry, miközben kedvesen végigsimította a karomat.
Nagyon türelmesen csinálta velem újra és újra a mozdulatsort, egy rossz szót sem szólt, ha elrontottam vagy nem értettem, mit kell csinálni, addig mutatta és magyarázta, míg végül csak sikerült. Rekordidő alatt telt az idő a társaságában.