Szeretném, ha szeretnél - Larry Stylinson ff

Huszonnegyedik rész

A szalagavató hete számomra teljes mértékben az előadás és Harry körül forgott. Bár azt ígértem Zaynnek, ez az alkalom nem róla fog szólni, a gondolataim nagy részét az tette ki, hogy próbáltam megfogalmazni a Harrynek szánt legmegfelelőbb üzenetet. Azt követően pedig folyamatosan azon járt az agyam, hogy vajon megnézte e már egyáltalán.

Szia Hazza!
Nagyon rég írtam már neked, és ez alatt az idő alatt százszor elgondolkodtam, hogy talán többet nem is kellene, de képtelen vagyok beletörődni, hogy nem lehetek melletted.
Október nyolcadikán lesz a szalagavatónk. Az előadás délután 3-kor kezdődik a helyi színházban, este 9-től pedig a suli rendez egy bált a Westsideban.
Boldoggá tenne, ha eljönnél.
Ha ott mégsem találkozunk, akkor vedd ezt egy búcsú levélnek. Minden közös pillanatunk a szívemben él, és ott is marad örökre. Köszönöm, hogy megmutattad, milyen is valójában a szerelem és, hogy egy ember milyen rövid idő alatt mekkora változást hozhat az életünkbe.
Mindig te leszel a kedvenc emberem.

Öltönyben ülve a színpad mögötti öltözőnkben, alig fél órával a szalagavató kezdete előtt, már minimum ötödjére nyitottam meg az üzenetet, annak reményében, hogy Harry esetleg az utolsó percekben mégis válaszolt. Arra a pillanatra vártam attól a másodperctől kezdve, ahogy elküldtem a végleges üzenetet, amit megelőzött kb vagy 4 másik változat. Azonban akárhogy néztem, semmi változás nem történt.
- Hé -lépett be a helyiségbe Niall - Jól vagy?
- Aha - bólintottam bizonytalanul - Fogjuk rá. - és hirtelen beállt köztünk a csend. Nem felelt semmit, csak leült mellém a padra és a gondolataiba merülve nézett maga elé. Tudta, mi a baj, én pedig tudtam, mi róla a véleménye.  Néhány percen belül végül ő szakította meg a csendet:
- Te figyu -szólalt meg hirtelen - Emlékszel, mikor hatodikban szakított velem az első szerelmem? - kérdezte.
- Hogyne emlékeznék - nevettem - Beültünk nálatok videójátékozni, gangster rapet hallgattunk és ittuk az alkoholmentes sört.
- Ez így volt - bólogatott röhögve.
- De szerencsétlen lányon kívül mindenki tudta, hogy nem ő az első - vihogtam.
- Tény, de a név rajta maradt - kontrázott nevetve. - Tényleg, mi is volt az igazi neve?
- Lia nem?
- Barom, az a te barátnőd volt - boxolt a karomba, majd egyszerre röhögtük el magunkat. - Na és Lunára emlékszel?
- Róla derült ki, hogy a másodunokatesód nem? - kérdeztem röhögve
- Ja, szívás volt - vihogott.
Percekkel a szalagavató előtt, az öltözőben üldögélve emlegettük fel sorra az összes régi közös emlékünket ami csak eszünkbe jutott, és Niallnek hála a héten először sikerült Harryt teljesen kiverni a fejemből. Ott és akkor már nem stresszeltem rá, hogy mégis "mi lett volna, ha..." és "mi lehetne, ha...". Sikerült arra koncentrálnom, amim van, és amiért hálás lehetek. Ezek pedig a barátaim. Mert hát nem mindenki mondhatja el magáról, hogy Niall már megint mennyire megnevettette őt, Zayn mekkora taslát vágott le neki, amiért bealudt, vagy Liam ismét milyen jó tanácsot adott, mikor hirtelen minden félrement.
- Na gyertek srácok - nyitott be az öltözőbe Mr. Ross, az osztályfőnökünk. - Minden rendben?
- A legnagyobb rendben - bólintottam határozottan, Niall pedig egy halvány mosollyal az arcán konstatálta, hogy sikerült elterelnie a gondolataimat. - Kösz haver.
- Ezért vagyok - felelte egyszerűen, majd mindketten tanár úr után indultunk, és követtük őt egyenesen a színpadig.
A leengedett függöny mögött gyülekezett mind az 5 osztály, az osztályfőnökeikkel és a két konferansszal együtt, akik már a mikrofonukkal és szövegükkel a kezükben készültek a műsorra.
- Na végre itt vagytok - pattant mellénk Luke. - Nem hiszitek el mi történt.
- Na? - néztem rá kíváncsian.
- Ash ki akart lesni a függöny mögül, hogy kb hányan vannak a közönségben, de valaki véletlen meglökte és szó szerint kiesett a takarásból és elhasalt a színpad szélén - vihogott - Azt hittük a függönyt is húzza magával.
- Ne szivass - mondtam röhögve - És jól van? Egyáltalán mi történt utána?
-  Kutya baja, Michael és Calum fogták a lábánál és behúzták a függöny mögé, látnotok kellett volna!
- Hát ez hatalmas - nevetett Niall.
- Álljon mindenki a helyére! - szólalt meg az igazgatónő.
Megkerestük az osztályunkat, és felsorakoztunk a névsor szerint beállított párokba. Nem kellett egy perc sem, a színpadon mindegyik osztály rendezetten kialakította a saját oszlopát, élükön az osztályfőnökkel. Mr.Ross egyenként mindőnkkel váltott néhány szót, majd visszasétált a sor elejére. A két konferansz kisétált a takarásból, a tömeg elcsendesült, ők pedig egy rövid beszéddel megnyitották a szalagavató ünnepséget. A függönyt ekkor elhúzták, és innentől kezdve senki nem volt takarásban. Kezdődhetett a műsor.