Szeretném, ha szeretnél - Larry Stylinson ff

Tizennyolcadik rész

Mialatt nekünk szabadprogramunk volt a tanárok nem henyélhettek, merthogy a vízifoci pályát nekik kellett felállítaniuk, hogy 4 órakor aztán belekezdhessünk a játékba.
Mihelyst befejeztük az ebédünket és átöltöztünk, a srácokkal már indultunk is az akkor még félkész pályához. Mind becsatlakoztunk segíteni: míg Mr. Hamil és Maggie még a pályát finomítgatták, mi Mr. Winstonnal és a többi nevelővel megcsináltuk neki a helyet a színpad előtti téren, így hát jelentősen hamarabb végeztünk vele.
Amint mindannyian a színpadhoz gyűltünk, a tanárok, ahogy azt mindig megteszik, köszöntöttek minket, majd elmondták pontosan mit is fogunk csinálni, mire kell figyelni, és a többi. Ezt követően pedig 5 tagú csoportokba osztottuk a társaságot. Ezúttal mi válogattuk a személyeket és egy szavazás eredményeként suli-suli ellen játszott, így a mi csapatunk velem együtt Zaynből, Damből, Lukeból és Calumból állt. Mr. Winston röviden és tömören úgy jellemezte, hogy "összeverődtek a jó gyerekek". Nincs mit tenni, imád minket.
Harry is a saját társaságához csapódott, Dylannel, Noahval, Eleanorral és Mayával alkottak egy csapatot. És rajtunk kívül volt még 4 másik bagázs, plusz a pedagógusok, ugyanis a későbbiekben ők is beszálltak a játékba. Csúsztunk, másztunk, vetődtünk, és mindannyian tetőtől talpig csurom vizesek lettünk, de kegyetlenül élveztük. Egyik pillanatban azon kaptam magam, hogy épp Zayn mászik egyenesen a nyakamba, majd velünk szemben Noah ugyanezt tette Harryvel és alig tértem magamhoz, egyenesen nekünk rontottak, így hát hatalmas vízi csata robbant ki. Mondanom sem kell, végül mindannyian a vízben fekve kötöttünk ki.
A táborozók egy része hamarabb elfáradt, és vagy elmentek a faházaikba, vagy leültek a környezetünkben elhelyezett plédekre, amiket a tanárok direkt ebből a célból hurcoltak oda. A mi társaságunk azonban a végsőkig idétlenkedett a pályán, majd csak vacsorázni szálltunk ki, azt követően pedig már másik program következett.
A srácokkal negyed kilenckor utolsóként léptünk ki az ebédlő épületének ajtaján. Az éjszakai fürdőzés miatt szinte már mindenki ott lebzselt a medencénél, ki bikiniben, ki fürdőgatyában, ki a medencében, ki a körülötte fekvő napágyakon és plédeken. Néhányan épp abban a pillanatban vetették magukat a medencébe, ahogy mi odaértünk, mások pedig nyugisan beszélgettek, olvasgattak vagy csak hallgatták a kinti hangszórókból szóló zenét.
Harry lábát a vízbe lógatva üldögélt a medence egyik sarkán, miközben a zene ritmusára dőlöngélt. Otthagyva a srácokat mögéléptem és beletúrtam a hajába.
- Már vártalak - hajtotta hátra nevetve a fejét.
- Nagyon helyes - feleltem mosolyogva, majd hátráltam pár lépést, és jól nekiszaladva a medencébe ugrottam.
Harry mosollyal az arcán figyelte a jelenetet, miközben letörölte az arcára csapódott vízcseppeket.
- Te miért nem jössz be? - néztem fel rá, közben pedig a lábaimmal kalimpáltam, hogy fenn tartsam magam a vízen.
- Jó itt - mondta.
- Nem-nem - kontráztam, majd felényújtottam a kezem. Kuncogva megrázta a fejét, mire egyszerűen derekánál fogva megemeltem, ölembe kaptam és egyenesen a vízbe löktem, mire ő egy óriásit sikított.
- Csak óvatosan Tomlinson - kiáltott oda Mr. Winston.
- Természetesen - válaszoltam.
- Így van Tomlinson, csak óvatosan - ismételte Harry, egy "ezt most nyertem" típusú mosollyal az arcán.
- Vigyázz magadra Styles - hangsúlyoztam, majd mindketten elröhögtük magunkat.
- Mi a helyzet srácok? - csapódott hozzánk Dylan és Damiano. Innentől kezdve pedig már nem igazán voltunk kettesben. Egyre többen csatlakoztak a társaságunkhoz, míg végül szinte mindannyian egy kupacba tömörültünk. Kicsit azért sajnáltam, valahol viszont kimondhatatlanul örültem neki. Időnként nehéz volt megállnom, hogy ne szakítsam félbe a beszélgetésünket egy hirtelen őszinteségi rohammal és mondjam el, hogy mennyire szeretnék vele lenni, viszont úgy éreztem, ez akkor és ott nem annak volt a helye és ideje.