Everything is fantasy.

Testőr Gárda 1.

A régi épületekkel körbevett főtéren, egy, az időjáráshoz képest vidám osztály vágott át, céltudatosan a könyvtár felé tartva. Az őket kísérő tanár rezignáltan próbálta rávenni a fiatalokat a nagyjából rendezett oszlop tartására, több-kevesebb sikerrel. A sor végén sétáltak ráérős tempóban Annabeth mellett a barátai, akik hozzá hasonlóan a nyugodt szemlélődést részesítették előnyben. A lány halvány mosollyal az ajkán figyelte az előtte haladó osztálytársait, akik még mindig nem tudtak normálisan, kettesével rendeződve haladni, pedig jócskán voltak már köztük olyanok, akik betöltötték a tizennyolcat. Szinte mindenki, aki a téren tartózkodott feléjük fordult, és érdeklődve figyelték a nem mindennapi látványosságot. A gimnázium, ahonnan jöttek, egy másik város szélén helyezkedett el, a nyüzsgéstől távol, és hírhedten szigorú volt arra nézve, hogy a diákok mikor hagyhatják el az iskola területét. Az egyik ilyen különleges alkalmak egyike volt ez is; noha a lány szerint elég meggondolatlan cselekedet volt csupán egy kísérővel elengedni az egyébként meglehetősen fegyelmezetlen osztályt. Az idő, amíg elérték a városi könyvtárt, rettenetesen hosszúnak tűnt az emberek pillantásának kereszttüzében. Nagy nehezen Erikának – a velük tartó tanárnőnek- sikerült beterelni diákjait az épület ajtaján, és megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy nagy valószínűséggel csak az ő diákjai fognak a polcok között garázdálkodni, és nem kell különösebb figyelmet szenteli, esetlegesen magyarázkodni a többi látogatónak. A diákok egyből eltűntek a szeme elől, de nem aggódott túlzottan, mivel a könyvtárnak csak két kijárata volt, és onnan ahonnan állt, mindkét ajtót figyelemmel tudta tartani. Annabeth még utoljára hátrapillantott a válla felett, hogy megbizonyosodjon barátai megérkezéséről, mielőtt bevettette volna magát a polcok közé. Az elmúlt időszakban egyre többet kapta magát azon, hogy a környéket kémleli, lehetséges menekülési útvonalakat térképez fel, és szemmel tartja a barátait, hozzátartozóit. Bosszúsan rázta meg a fejét, amiért nem tudja levetkőzni azokat a magatartásformákat, amikért egyébként az életét köszönheti. Nagy levegőt véve próbált a körülötte lévő könyvekre koncentrálni, így nemsokára meg is találta azt a részleget, ahol el akart időzni. Végighúzta kezét a kicsit már poros könyvek gerincén, és derűsen vette tudomásul, hogy a nagy részüket már olvasta. Körülötte ugyan nagy volt a zsivaj, amit a fiú osztálytársai csaptak, de ő addigra már teljesen elmerült az egyik könyvben, amit óvatosan emelt ki a többi közül. Szemével nyugodtan falta a sorokat, amikor hangos csattanásra lett figyelmes. Egy pillanat alatt ugrott fel a kényelmes fotelból, ahol addig ült, és pár szigorú pillantással mérte fel a helyzetet. A hangot az osztálytársai okozták, akik valamilyen érthetetlen okból kifolyólag a polcok felborításán ügyködtek. A csattanó hangot a leesett könyvek okozták, és a lány megrökönyödve vette tudomásul a számára szent helyként felfogott könyvtár rombolását. A kezében tartott érdekes könyvet bosszúsan rakta vissza a helyére, és fél szemét a balhés társaságon tartva elindult megkeresni Erikát. Tapasztalatból tudta, hogy senki nem járna jól, hogyha ő venné kezébe az irányítást, így bölcsebbnek tartotta a tanárnőre bízni az osztálytársai fegyelmezését, míg ő próbálta kimagyarázni a helyzetet. Tíz méter megtétele után megpillantotta a kétségbeesett tekintetű nőt befordulni a sarkon. Küldött felé egy biztató mosolyt, és felével intett, hogy merre találja az elkövetőket. Nem mintha sok segítségre lett volna szüksége, hiszen akkora lármát csaptak, hogy lehetetlen volt nem meghallani. A lány céltudatosan haladt a recepciós pult felé, ahol egy igen ideges nőt talált, és fülsértően magas hangon sápítozva ügyködött azon, hogy túljusson azon a három tinédzseren, akik az útját állták.

- Nyugodjon meg asszonyom, minden rendben van. – kezdte kedvesnek szánt hangon, de kissé idegesen Annabeth.

- Mi történt? Hol van a kísérő tanáruk? – tudakolta felháborodottan, miközben a lány barátait egy nem éppen kedves mozdulattal tolta félre az útjából. A diákok tanácstalanul néztek össze, majd óvatosan lépkedve követték a könyvtárost, aki feldúltan masírozott a lány felé.