Everything is fantasy.

Testőr Gárda 2.

- Nem akarok elmenni!

- Most nem mondhatod komolyan, hogy inkább maradnál összezárva egy csapat hormontúltengéses idiótával, ahelyett, hogy megmentsd Elisabethet! – a vonal másik végén a testőr fáradt volt és ideges a ráváró feladatok, és a lány akadékoskodása miatt.

- Lissának ott vagy te és a többi testőre. Nincs rám szüksége.

- Nagyobb szüksége van rád most, mint hinnéd. – az utolsó pár szótagot a lány már alig tudta elérteni, mivel a háttérben hangos dörömbölés, majd üvegcsörömpölés hallatszott. Hirtelen elszorult a torka, és átfutott a fején az a gondolat, hogyha most nem segít, Lissa láthatja kárát, és most is súlyos veszélyben lehet. – Most le kell tennem, erről még később beszélünk. – jelentette ki végül a fiú, és bontotta a vonalat. A lány lassan elvette a fejétől a telefont, majd percekig bámult még a készülékre, miután leült. Mikor megszólalt az Unstoppable, úgy gondolta, hogy Lissa telefonált, de csalódnia kellett. Nem mintha lett volna rá oka, hiszen a lány fiatal testőre, Mike hívta, akinek külső megjelenésére nem lehetett panasz, és egyébként is kedvelte Annabeth. Az ok, amiért hívta, az már nem volt annyira az ínyére, de még az is elment volna, ha nem hajnali kettőkor ébresztik fel miatta. Megint a lány segítségére lett volna szükségük, de ő megtagadta azt. Gondolatai a hívás után össze-vissza cikáztak, észre sem vette, hogy három másik társa értetlenül áll a dolgok felett, és magyarázatot várnak. Emma ugyan tudta, hogy ki hívhatta, de fogalma sem volt, hogy miért, csak sejtései voltak. Végül ő volt az, aki megtörte a csendet.

- Mike volt az? – erre a kérdésre magához tért a gondolataiból Annabeth, és zavartan cikázott a tekintete a trió tagjai között.

- Ki az a Mike? – kérdezte fagyos hangon Michael, és szúrósan nézett csokoládébarna szemeivel a lányra.

- Egy régi ismerős.

- Érdekesen válhattatok el, elég paprikás volt a hangulat, a te részedről legalábbis. – fejtette ki véleményét Charles, és érdeklődve húzódott közelebb Emma ágyán. Annabeth fáradtan és szomorúan pillantott rájuk, majd egy laza mozdulattal a bőröndjébe dobta a telefonját, és szó nélkül visszafeküdt az ágyába; a fal felé fordulva jelezte szándékát, miszerint nem akar a történtekről beszélni, és jobb lenne a fiúknak menniük. Az érintettek csak összenéztek, majd Michael hirtelen ötlettől vezérelve leült a lány ágyára, és maga felé fordította. Minden dühe és féltékenysége egy pillanat alatt elpárolgott, amikor meglátta a lány könnyes, szomorú szemeit.

- Mi történt? Ha bántott, esküszöm, nagyon megbánja! – Annabeth egy pillanat múlva elkezdett nevetni, és közelebb evickélve a bőröndjéhez kihalászott belőle egy zsebkendőt. A többiek nem értették a reakciót, amit a lány látva, csak még jobban elkezdett nevetni. Erre nyitott be hozzájuk Erika, aki azért jött, hogy takarodó van, most már mindenkinek az ágyában a helye. A fiúk kelletlenül hagyták el a szobát, miután tiltakozásuk süket fülekre talált. A két lány egyedül maradt, és némán néztek egymásra. Emma borzasztóan kíváncsi volt; mindent meg akart tudni, és éppen vett egy nagy levegőt, hogy rázúdítsa barátnőjére a kérdéseit, de a lány megelőzte.

- Jó éjt Emma. – látta a lányon, hogy ez nem esett jól neki, és a ki nem mondott kérdések és titkok ott feszültek köztük, de Annabeth úgy döntött, hogy így lesz a legjobb a barátnőjének. Minél kevesebbet tud, annál jobb. Nehéz szívvel bár, de csöndbe burkolózva befonta sötétbarna haját, és lefeküdt aludni. Az éjszaka hátralévő részében ugyan egy szemhunyásnyit sem sikerült aludnia; gondolataiba merülve várta meg a hajnal első sugarait. Sokat merengett a múlton, felidézte, hogy milyen volt a fiú oldalán dolgozni, és hogy menyire összhangban voltak. A vészhelyzetek és az adrenalin sokszor érdekes szituációkba sodorta őket, de összességében a maga módján még jó is volt a változás. Annyira, hogy sokszor komolyan fontolóra vette, hogy ügynökként, testőrként folytatja tovább. Noha persze ahhoz kicsit edzettebbnek kellene lennie, és el kéne végezni pár előkészítő tanfolyamot, de tudta, hogyha nagyon akarná, meg tudná csinálni. Másfelől viszont félt. Féltette a családja, ismerősei, és a saját életét. Tisztában volt a veszélyekkel, és azzal is, hogy nagy valószínűséggel el kellene határolódnia szinte mindenkitől, akiket most ismert. Nem akarta megtenni, túlságosan fájt volna. Viszont a kettő együtt sem mehet, sokáig legalábbis nem. Az elmúlt másfél év volt rá a fényes példa. A harmadik lehetőség az volt, hogy hagyja az egészet, kihátrál a szituációból, pont, mint ahogy ma hajnalban tette. Ehhez sem fűlt igazán a foga, de nem volt mit tenni. Tudta, hogy a folyamat közben el fogja veszíteni Lissát, aki mára már nagyon jó barátnője lett, és már rég nem csak egy elkényeztetett plázacicaként viselkedik. Azzal is tisztában volt, hogy meg kell majd szakítania a kapcsolatot Mike-al, amit szintén elég nehezen viselt volna, még akkor is, ha mostanság nem tartják annyira a kapcsolatot; a tudat fog hiányozni, hogy a másik ott van egy telefonálásnyira. Senkinek nem árulta el, hogy mik játszódnak le benne, így a fiú oldaláról talán jogos volt a sértődés, amikor elutasította. Viszont a lánynak is jogában állt, hiszen hivatalosan nem tartozott közéjük. Nem volt a Testőr Gárda tagja, bár egyfajta kimondatlan megállapodás kötötte hozzájuk. Sokszor elöntötte a szemét a könny, ahogy gondolatai rendre az előtte álló fájdalmas választás elé terelődtek. Nem érezte úgy, hogy lenne jó megoldás anélkül, hogy ő megsérülne valamilyen szinten. Nyugtalanul kelt fel, és csendben öltözött fel. Ránézett a telefonjára, hátha érkezett valami üzenet a fiú felől, noha tudta, hogy teljesen felesleges, mert azt hallotta volna. Nem tudta, hogy hogyan lesz tovább, így tanácstalanul és idegesen lopózott le a panzió közös kis csarnokába, ahol rengeteg fotel és újság volt kihelyezve. Leült az egyikre, és kezébe vett egy újságot, azzal a szándékkal, hogy elolvassa, de pár sor után elkalandozott a figyelme. Szinte percenként nézte a telefonját, majd amikor ráébredt, hogy mit is csinál, erőnek erejével próbálta minden figyelmét az újság soraira és képeire fordítani. Nem sok sikerrel, mert utána azon kapta magát egy idő múlva, hogy a múltján mereng, az egyik igen húzós akción, amit a fiúval ketten együtt éltek át. Sóhajtva tért vissza a jelenbe, és lökte vissza az újságot az asztalra. Végül úgy döntött, hogy felmegy a barátaihoz, és inkább velük beszélget, esetleg elhint nekik annyi információt, amitől csillapodik a sértettségük. Még mindig nem volt ébren rajta kívül senki, és ez már kezdte roppant mód bosszantani.