Everything is fantasy.

7. Éjfél

Végtelenül untatta Minerva mondanivalója. A skót boszorkány váltig állította, hogy halaszthatatlan mondani valója van számára, így kénytelen volt megállni és úgy tenni, mint aki figyelmesen hallgat rá, de valójában a nagyterem előterét pásztázta rendbontó diákok után. Szeme egy fiatal lányon akadt meg, aki sehogy sem illett az életvidám, felelőtlen fiatalok közé. Nem mintha annyira be akart volna közéjük olvadni, sokkal inkább azon volt, hogy észrevétlen maradjon. Éberen figyelte környezetét, kezében könyvet és grafitot tartott, bizonyos időközönként jegyzetelt bele, amikor egy biztonságosnak ítélt helyen sikerült meg húznia magát. Már éppen azon volt, hogy odalopakodik hozzá, és jól ráijesztve számon kéri, amikor találkozott a tekintetük. Szemében enyhe őrület, üldözési mánia, és számító él tükröződött vissza, ráadásul Perselus még nem felejtette el, amit a lány láttatott vele egy nappal azelőtt nap.

- Perselus, figyelsz te rám? Mit nézel annyira? – kérdezte a boszorkány érezhető bosszúsággal a hangjában. Fejét abba az irányba kapta, amerre társa nézett, és megpillantotta az egyik kőszobor takarásában a félelemtől kővé dermedt lányt. Még pislogással sem merte megszakítani a szemkontaktust, amibe bele kényszerítette a bájitaltanár.

- Ki ez a diák? Nem ismerős. – töprengett félhangosan a boszorkány.

- Új diák. – felelte a férfi szinte morogva, a szokásos mogorva stílusában.

- Új diák? Nem emlékszem, hogy kaptunk volna papírt más varázslóiskolából iskolaváltási kérelmet. – ráncolta össze kissé a szemöldökét Minerva. A professzor minden további szó nélkül otthagyta, és elindult a lány felé. Nicole megijedt a férfitól, meg nem szakítva a szemkontaktust tett egy nagy lépést hátra, felkészülvén a menekülésre, amikor megérezte, hogy valaki van mögötte. Villámgyorsan megpördült a tengelye körül, jobb kezét a bal csuklójához kapva, ösztönösen a pálcájáért nyúlva. Beletelt egy kis időbe, mire realizálta, hogy csak egy veszélytelen diáktársaság közeledett felé, és hogy pálcája nincs a helyén, fürtjei között pihen. Válla fölött átpillantva látta, ahogy az ijesztő professzor felhúzott szemöldökkel közeledik hozzá, és már csak pár méter választja el őket egymástól. Rövid hezitáció után tettetett nyugodtsággal megfordult, tett pár lépést oldalasan és előre, hogy a folyosó közepén kelljen lebonyolítaniuk azt a beszélgetést, amit a tanár tervez. Félt a férfitól, de leginkább attól, hogy meg kell magyaráznia a tegnap történteket. Még aznap elhatározta, hogy bocsánatot fog kérni a történtek miatt, de még nem szedte össze magát eléggé ahhoz, hogy ezt megejtsék. Megköszörülte a torkát, kihúzva magát, és semleges arcot öltve, nyugodtan állta a közeledő tanár enyhén gonosz fénnyel égő pillantását.

- Ms. Courtell, megérdeklődhetem, hogy miben sántikál? – kérdezte azzal a lekezelő, felsőbbrendű hanghordozással, amit külön a szabályszegő diákoknak tartogatott. Noha a lány még semmi szabályelleneset nem csinált, köze van a halálfalókhoz, és úgy viselkedett, mint egy kém. Noha ahhoz nem volt elég jó, hogy Perselus ne szúrja ki, de felettébb gyanús volt.

- Semmiben, uram. Csupán térképet készítek, hogy ne tévedjek el órára menet. – felelte tisztelettudóan, majd mintegy bizonyítékként kinyitotta a kezében tartott könyvet, amin skiccelve voltak a kastély bizonyos pontjai, magyarul pedig feliratok egészítették ki az útvonalat.

- Nahát, látom, egész jól feltalálja magát. – jegyezte meg McGalagony professzor somolyogva. Piton professzor csak egy ingerült pillantást vetett rá, mielőtt visszatért volna a lány tanulmányozásához. – Csak nem szeret rajzolni?

- Ez az egyik hobbim. – felelte Nicole egy apró, kedves mosoly kíséretében. – Attól tartok könnyen eltévedek az új helyeken, így kénytelen vagyok egy saját térképet készíteni. – egészítette ki magyarázatát zavartan a földre pislogva.