Everything is fantasy.

Fejvadászok 1.

(Ha van kedvetek zenét hallgatni olvasás közben, tudom ajánlani Ruelle - Fire meets fate című számát)

A harmincas évei felé járó férfi fáradtan rogyott le a kanapéjára. A legutolsó küldetése nem sikerült olyan jól, mint ahogy eltervezte. A célpont ellenállt, és bár a környéken ő a legjobb, azért alaposan helyben hagyta az ellenfele. Rettenetesen fájt mindene, több sebből is vérzett, de nem érdekelte az egészségi állapota, csak aludni akart. Már félig maga alá gyűrte a jótékony öntudatlanság, amikor meghallotta a bejárati ajtó felől a társa hangját.

- Farkas, megjöttem. Megvettem a hozzávalókat, remélem nem baj, ha itt főzöm meg a... Édes Istennőm, Farkas! - az egészre csak egy erőtlen morgással válaszolt, még a szemét sem nyitotta ki. A vörös hajú lány letette a teletömött szatyrait a legközelebbi asztalra, és aggódva odasietett hozzá. Többször is végigfuttatta pillantását rajta, felmérve a sérülései súlyosságát, majd óvatosan a hátára fordította barátját.

- Miért nem mentél orvoshoz, te felelőtlen marha? - csattant fel mérgesen, majd orra alatt tovább morgolódva visszament a kézitáskájáért, és egy üvegfiolát halászott ki belőle. Visszatérve társához, az üvegcsét a szájához préselte, és beleöntött egy keveset. A sérültnek eltorzult az arca, undorodva próbált minél messzebb mászni tőle, kevés sikerrel.

- Ne ízlelgesd, nyeld le! - utasította szigorúan a lány.

- Na de Róka...

- El se kezd! Megiszod, aztán el mész zuhanyozni, mert ilyen koszosan nem vagyok hajlandó ellátni téged. Most lemegyek a kocsidhoz, és felhozom az elsősegély felszerelést, mire visszajövök, legyél itt, tisztán. - Farkas fáradtan a mérges lányt vizslatta. Mogyorószín szeméből  sütött a harag és az aggódás, így rövid mérlegelés után egy fájdalmas fintorral elvette tőle az üvegcsét; a barnás, rettenetesen keserű löttyben levelek úszkáltak.

- Muszáj? - kérdezte még nyafogva, de csak egy szúrós oldalpillantást kapott válaszul, mert a lány már a dohányzó asztalról pakolta el a felesleges tárgyakat, helyet készítve az elsősegély doboznak, és a kenőcseinek, amiket mindig magával hordott. Farkas vett egy nagy levegőt, egy húzásra megitta a fiola tartalmát, majd fájdalmas arckifejezéssel az arcán felült, és nagy nehezen elindult a fürdőszoba irányába.

Tíz perc múlva a lányra a kanapén ülve talált rá, ahogy idegesen rendezgette az eszközöket. Mérge már szinte teljesen elpárolgott, csak az aggódás maradt, és lankadatlan ébersége. Alapvetően rettenetesen zavarta, ha az emberek parancsolgattak neki, és igyekezett nem túl szoros kapcsolatot kialakítani a körülötte lévőkkel, de a lány felől jövő őszinte törődés és aggódás kifejezetten jól esett neki. Szótlanul leült mellé, hagyva, hogy felmérje, és ellássa a sebeit.  Nem mintha nem lett volna képes rá maga, hiszen orvosit végzett, tudta, hogy sérülései nem annyira komolyak, hogy egy kiadós alvás ne férne bele az idejébe,  de szinte üdítően hatott, hogy valaki kérés nélkül, önszántából törődik vele; ilyen már évek óta nem fordult vele elő.

- Szóval... Nem tetszett a csókának, hogy be akarod vinni a rendőrségre a fejpénzért. - szólalt meg egy idő után a fiatal, aki kíváncsi volt a történtekre. Éppen a jobb kézfejét kente be egy erős, de nem kellemetlen szagú kenőccsel, apró, körkörös mozdulatokkal. Szeme sarkából, viszonylag éberen figyelte minden mozdulatát, fájdalom jelét keresve. 

- Így is fogalmazhatunk. - felelte szűkszavúan, majd lehunyta a szemét, és teljesen rábízta magát a lányra. Álmossága még nem párolgott el teljesen, így megpróbált legalább egy kicsit pihenni.