Everything is fantasy.

A fény és az árnyék 2.rész

- Szabad! – szólt ki a lány, bár nyilvánvaló volt, hogy nem kell az engedélye ahhoz, hogy a szülei bejöjjenek a szobájába.

- Minden megoldódott?

- Miért, eddig volt valami baj? – érdeklődött Sally.

- Úgy értem beszélgettetek?

- Mikor nem?

- Sally...

- Igen? – az anyukája csúnyán nézett rá, de valahogy nem hatotta meg. A barátnője oldalba bökte, figyelmeztetve, hogy viselkedjen normálisan.

- Jól van, vettem mit akartatok... - forgatta a szemét a lány, majd felült, és a nyakláncát kezdte piszkálni. – Amúgy sem szabadulok, még két hétig. – Azután meg már mindegy lesz. Tette hozzá magában a lány.

- Valójában, apáddal azon gondolkodtunk, hogy talán rövidíthetünk a szobafogságodon, tekintve, hogy milyen jól viselkedtél... - Sally felvonta a szemöldökét. A szüleivel valami nem stimmel, hogyha idő előtt ki akarják engedni. A szobafogság idejét meghosszabbítani szokták, nem rövidíteni...

- Tényleg?

- Igen.

- És mennyivel?

- Mennyivel akarod?

- Nem lenne tisztességes, hiszen tudod, hogy azt kérném, hogy engedjetek ki most rögtön, és hogy még ma kapjam vissza a telefonom, meg a laptopom. – Sally meglepetésére az anyja előhalászta a zsebéből a lány telefonját, és felé nyújtotta. Sally felállt, és odasétált az anyukája elé, és alaposabban megvizsgálta. Nem tetszett neki az anyja viselkedése. Közelebbről megvizsgálva már látta, hogy a szeme kifejezéstelen, és olyan gépies a tartása, mintha csak egy parancsra váró robot lenne.

- Mit műveltetek vele? – sikította, és vádlón fordult a barátnője felé.

- Én ugyan semmit. Ez a pasid műve. –bökött az állával a lány anyukája felé. – Tudod, hogy mi, fehérek nem értünk az ilyesmihez.

- Őszintén szólva nem tök mindegy, hogy fehérek vagy feketék vagytok? Jók, vagy gonoszak? Magatokról ugyan azt mondjátok, hogy a fényt képviselitek, de te is tudod, hogy ez nem mindig van így.

- Jó, tudom, nem teljesen tolerálod a szerelmi bájitalokat...

- Még szép. – vágta rá gondolkodás nélkül Sally. Cassie, és társai nagyon odavoltak a szerelmi varázslatokért, és bájitalokért. Mondhatni majdnem hogy erre specializálódtak. Ők alkották a fehérek csapatát. Ők voltak a „jók". Természetesen csak idézőjelben, mert nem voltak ám éppen ma született bárányok, de azért normális fehér boszorkák voltak. Igen, jól olvastad. Boszorkányok. Különböző gyógy kencéket, meg bájitalokat főztek, és segítettek az embereknek. Fura csapat volt az a pár diák, akik a normális, ártalmatlan csapatot alkották. Mármint természetesen a közvélemény szerint a boszorkák mind furák, de ezekről az emberekről senki nem mondaná meg, hogy mit csinálnak szabad idejükben. Senki nem gondolná, hogy igézeteket használnak, vagy hogy a kertjükben nem közönséges gyomok, meg virágok nőnek. Sally szíve mindig is hozzájuk húzott, noha nem voltak tökéletesek. A vérében volt a segítés, és a lelke tiszta volt. Tökéletesen beillett közéjük. És éppen ez volt a gond. Nem választhatott a fehérek, és a feketék között. Nem tehette meg, mert tudta, hogy bármelyiket választaná, megszakadna a szíve.