Everything is fantasy.

2. rész: Két napló

(A FélvérHercegnő és Hollóháti tőrei folytatása, a 2. rész)

Nicole Elisabeth Courtell szomjasan és egyedül ébredt, fejében még a nemrég történt támadások képei villogtak, így az átélt élményektől még kissé kábán nézett szét a sátorban, és meglepődve látta, hogy kísérője sehol sincs. Érezte, hogy nincs a közelben, amitől rettenetesen megrémült. Hirtelen rádöbbent, hogy még annál is nagyobb veszélyben lehet, mint ahogy eredetileg gondolta. Felpattant az ágyáról, hogy megkeresse a pálcáját. Mozdulatai kapkodóak és töredezettek voltak, első körben szinte minden kiesett a kezéből. A pánik hatására mágiája is felkorbácsolódott, bőrén ugráló kékeszöld szikrák formájában mutatva meg magát. Mindenki más elszörnyülködött volna ezen, hiszen könnyen gondolhatták volna azt, hogy a lánynak mágia kitörése van; azonban a helyzet nem teljesen ez volt. A szikrák azért keletkeztek, mert oly mértékű mágiával rendelkezett, hogy annak kontrolálására állandó figyelmet kellett fordítania. Most azonban elvesztette ezt a kontrollt. Már megint megfeledkezett arról, hogy ki is ő valójában, és hogy milyen nagy felelősség van a vállaira helyezve. Ebből az állapotból akkor zökkent ki, amikor az ágyától nem messze lévő apró kis komód egyik fiókját akarta kihúzni. A fogantyú fémből volt, és a bőrén táncoló szikrák átpattantak rá, amitől úgy érezte magát, mint akit megrázott az áram. Megszeppenve ugrott hátra, magához húzva a kellemetlenül zsibogó kezét. Lepillantva a karjára, először megdöbbent, majd realizálva a helyzetét, lehunyta a szemét, és igyekezett lenyugodni. Csak percek múlva nyerte vissza mágiája fölött az irányítást, és kezdett lehiggadni. Szinte hallotta a fejében őrzője tanácsát: Egyszerre csak egy probléma megoldására fókuszálj! Noha nem volt semmilyen tervük arra vonatkozóan, hogy mit csináljanak, hogyha elszakadnak egymástól, a lány első lépésként a pálcája megtalálását tartotta célravezetőnek. Miután kinyitotta a szemét valamivel nyugodtabban konstatálta, hogy bőrén immár nem cikáznak villámként a már-már megszokott szikrák. Beletúrt mágikusan színezett vörösesbarna tincseibe, majd tanácstalanul körbefordult. A sátorban rettenetes káosz uralkodott. Egyikőjük sem szeretett különösebben rendet tartani maga körül, ami most eléggé megnehezítette a dolgát. Kínjában legszívesebben felnevetett volna, de helyette csak kezébe temette az arcát, és őrült tempóban gondolkozni kezdett arról, hogy hol lehet a pálcája. Végigpörgette a fejében az elmúlt napok eseményeit. Tisztán emlékezett, hogy mielőtt kilépett volna a sátorból vacsorázni, kihúzta a hajából a pálcáját, és hanyagul az ágyára dobta. Megpördülve a sarkán már rohant is az ágyhoz. Első pillantásra nem látta sehol, de ez volt az utolsó hely, ahol még a kezében tartotta. Sietve kapta fel a párnáját, majd dobta le maga mellé a földre. Ezután a takarót kezdte el lehúzni a matracról, de megtorpant a mozdulatsor közepén, mivel hallotta, hogy valami koppan a padlón. Felmérte az ágya és a fal közötti távolságot, majd letérdelt az ágy mellé, hogy igazolja gyanúját. A pálcája ott hevert a fal mellett, de ahogy felmérte a távolságot, látta, hogy nagy valószínűséggel nem fogja tudni elérni. Legszívesebben széttépett volna valamit mérgében. Rövid gondolkozás után mordult egyet, és minden mindegy alapon lefeküdt a földre. Bal karjával matatva próbálta kihalászni a varázspálcáját. Hiányzott pár centi, de ötlete nem volt, hogy hogyan küzdhetné le a távolságot. Átkozta magát, amiért annak idején olyan alacsonyra varázsolta a lábait. Anyanyelvén szitkozódva ült fel, és nézett körbe egy olyan tárgyat keresve, ami a segítségére lehetett volna. Szeme megakadt a vele szembe lévő tükrön, amiből egy koszos, valamikor elegáns, sötétkék ruhába bújtatott, kerek arcú lány bámult vissza rá. Szemében a tanácstalanság és pánik mellett látszódott az is, hogy mágiája használatra készen kavarog benne, szinte vérszomjas farkasként várja, hogy gazdája végre használja. Villámcsapásként hasított belé a felismerés, egy ötlet körfonalazódott benne. Nagy lendülettel vágta ismét hasra magát, igyekezett a lehető legközelebb fészkelődni a pálcájához. Lehunyta a szemét, erősen koncentrált. Jack mindig azt tanította neki, hogy a pálca választja a boszorkányt, és hogy különleges kapocs van a pálca és boszorkány között. Háborgó varázserejét most tökéletesen kontrolálta, úgy képzelte el, mintha a központja a szíve környékén lenne. Engedte, hogy ebből a kékesfehér, sugárzó gömbből egy vékony sugár induljon el a bal vállán keresztül a tenyeréig, majd onnan a pálcája felé. Erősen koncentrált arra, amit szeretne: a kezében tudni a mogyorófából készült, vékony fadarabot. Halk neszelést hallott, majd érezte, hogy valami finoman a kezéhez gurul. Rámarkolt, majd felállt. Diadalittasan vigyorogva bámulta a kezében tartott pálcáját, aztán egyszerre csak halk pukkanást hallott a sátron kívül.