Everything is fantasy.

A fény és az árnyék 10. rész

Sally hangtalanul körözött a folyó felett, Briant keresve. Látomása világosan mutatta, hogy a fiú itt lesz, és le akar majd ugrani a hídról. Elkéstem volna? - de még ő sem gondolta komolyan a kérdést. Itt kell lennie valahol. De sehol sem látta. Nem mintha olyan sokat jelentett volna neki a fiú, de azért kötődött hozzá. Ám sem ő, sem pedig Aaron nevű sárkánya nem érzékelt semmilyen életjelet. Tőlük balra, alattuk terült el az éjszakára kivilágított város. Még Sallynek is el kellett ismernie, hogy a maga módján gyönyörű, csakúgy, mint a város határát követő ónix színű folyó, ami néhol visszatükrözi a város fényeit, és ami egy közeli tóban ér véget. Immár harmadjára ellenőrizte le a folyót, kiemelt figyelmet szentelve a két magas hídnak. Elég hosszú szakaszt kellett leellenőriznie, és már kezdett lankadni a figyelme. Behunyta a szemét, és csak az érzékeire hagyatkozott. Az arcát simogató, hideg szélre, sárkánya pikkelyes bőrére, és tudatára, ami immár örökös társa ként a sajátja mellett foglalt helyet, és a sötétség finom szálaira. Mert ott volt. A sötétség finom kis szálai, amik mindenről értesítették. A folyó parti fák minden egyes rezdüléseiről, a folyó enyhe fodrozódásairól, arról, hogy egy róka a folyó mellett oson, és egy alvó kacsát szemelt ki célpontjának. Egy fülesbagoly suhanását a fák ágai között, a folyó másik oldalán. Ifjú sárkánya is inkább vadászott volna, és ezt minden tíz percben a tudomására is adta. Aaron nagyon szeretett vadászni; körözni magasban, majd villámként lecsapni a szerencsétlen áldozatra. Sally megcirógatta sárkánya nyakát, és elkezdett tűnődni látomása igazságán, amikor is megérezte, hogy alatta a folyóban egy szörnyű, gonosz lény van születőben. Érezte, hogyha nem állítja meg, abból még később baja lehet még neki, az Árnyak Hercegnőjének is. Aaron is érezte, és őt is nyugtalanította az új fejlemény, és éppen ezért ösztönösen támadott. Pörögve zuhanórepülésbe kezdett, és Sally rálapult a hátára. Végül Aaron kinyitotta szárnyait, és a vízre fújta forró, kékes fehér lángjait. Alattuk a vízben a szörnyeteg megilyedt a vízen rövid ideig úszó lángoktól, és mélyebbre húzódott, le a folyómeder biztonságos iszapjába. Aaron a reakciót érzékelve éles rikoltást hallatott, majd elégedetten megrázta a fejét. Sally is elmosolyodott,és újra megsimogatta sárkányàt dicséret képen.
- Szerintem itthagyhatjuk mostmár ezt az unalmas folyót, és kereshetünk valami... sokkal szórakoztatóbb prédát. Mit szólsz hozzá? - sárkánya helyeslően morgott, és belevesztek az éjszakába.