Everything is fantasy.

Hol kezdődik a szivárvány?

–Mégis miben segít nekem ez? – kérdeztem a Tisztás Őrzőjét, aki, mint általában, egy fejedelmi szarvas alakjában, kérés nélkül jelent meg, és kifaggatott minden fejleményről.

–Segít kiadni a dühödet, Anna. Hajlamos vagy arra, hogy sokáig ragaszkodj a mérgedhez, negatív érzéseidhez, ezért meg kell tanulnod, hogyan kell elengedni őket. Ez a lépés kulcsfontosságú ahhoz, hogy azzá a boszorkánnyá tudj válni, akivé szeretnél. Mondj el mindent, amit éreztél, és azt is, milyen mágikus reakciót váltott ki.

Nyugodt, türelmes hangja egy kicsit idegesített, de pár nagy levegőt véve engedelmeskedtem. Minden részletre kitértem, amire csak emlékezni tudtam.Az elmúlt két évben megtanultam, hogy mindennek jelentősége van, mindent érdemes megfigyelnem.

–Nehezen vettem a levegőt, ahogy kiléptem a kellemesen hűvös otthonomból a fülledt melegbe. A sírás kerülgetett, amiért rettenetesen mérges voltam magamra. Dühömre valahonnan távolról menydörgés formájában érkezett válasz, a lelkem mélyén örültem neki, megnyugtatóan hatott a tudat, hogy valaki megért. A teraszon egy pillanatra megálltam, hogy egy kicsit lenyugtassam magam; mögöttem motozást hallottam, így egy pillanat alatt találomra felkaptam az egyik megbűvölt cipőmet, majd sietős léptekkel megkerültem a házat. A kiskapun kilépve tétovázás nélkül indultam el a falu széle felé. Más lány reakciója az lett volna, hogy szépen kipanaszkodja magát a barátnőinek, de annyira el vagyok szigetelődve tőlük nyaranta, meg annyi programjuk van, hogy nem akartam őket zavarni. Nem akartam, hogy miattuk legyen rossz kedvem.

Elk figyelemfelkeltően mocorogni kezdett, enyhén áttetsző alakja kicsit megremegett, de nem szólt közbe.

–Ugyan senki nem merészkedett ki ilyen hőségben az utcára, egy pillanatra sem engedtem félrecsúszni az álarcomat. Ha valamit megtanultam az elmúlt majd' húsz évben a családomtól, akkor az minden bizonnyal az, hogy a látszat rettentően fontos.– keserű hangvételemre pár lépéssel közelebb jött, fejét kicsit oldalra döntötte.–Még mindig nehézkesen lélegeztem, és a meleg, párás levegő sem könnyítette meg a dolgomat. Sehogy sem tudtam lerázni magamról azt az érzést, mintha le lennék kötözve. Rettenetesen idegesített a helyzet, és a lépteim gyorsításával szerettem volna távolságot és szabadságot nyerni. Sajnos nem segített, fejben újra meg újra végigjátszottam a délelőtt történteket. Tudtam, hogy nehéz lesz kibírnom velük a nyarat, de alapvetően nem arra számítottam, hogy rosszabb lesz, mint amikor még gimnáziumba jártam. Mindenen csak rontott, hogy anya hazajött. Most a szokásosnál is jobban érzem otthon azt a nyomott hangulatot, ami menekülésre késztet. Mintha egy feketelyuk tátongana a lelkemben, amit nem lehet semmivel sem betölteni, csak vonzza magához a szomorúságot, a magányt, és alapvetően a negatív energiákat.

–Gyors tempómnak hála, hamar elértem az utcánk, és a falu végét jelző nyárfák sorát, elviharozva mellettük rátértem a jobb oldalt nyíló ösvényre, ami az erdő szívébe vezetett. Rutinosan kerülgettem a lehajló ágakat és a hosszú fűben megbújó, az ösvényre hajló csalánt. Ezerszer megtettem már ezt az utat, ha magányra vágytam, vagy ha éppen mágiával akartam foglalkozni. Mindketten tudjuk, hogy a családomban tiltott a mágiagyakorlás, valamilyen furcsa oknál fogva. Az rengeteg mélyén lévő tisztáson senki sem zavar, épp ezért szerettem meg annyira ezt a helyet. – mutattam hanyagon körbe – De mindezt te is nagyon jól tudod.

–Érdekes.

Egyszavas reakciója felbosszantott, így felpattantam a kidőlt farönkről, ahol eddig pihentem, és dühösen járkálva fújni kezdtem a magamét.

–Érdekes? Ez minden? Azon marom magam, hogy vajon jó ember vagyok e, amiért a saját családomat nem bírom elviselni, hogy előző életemben mit csinálhattam, amiért most ilyen szituációban vagyok, meg hogy ki ne dobjanak otthonról, csak azért, mert létezni merek! Ez neked érdekes? – észre sem vettem, hogy folynak a könnyeim, csak akkor döbbentem rá, amikor az erdő vidám pillangó szellemei elkezdtek körém gyűlni, hogy vigasztaljanak.