Everything is fantasy.

A fény és az árnyék 9. rész

Miután Sally egybeolvadt a sötétséggel, elkezdte felfedezni új otthonát. Egy percig sem érdekelték a barátai, akiket otthagyott az erdőben. Sokkalta érdekesebbnek találta az árnyak világát, noha máris rengeteget tudott róla. Tudta, hogy alapvetően két része van. Az egyik rész az, ahol utazni lehet. Számára olyan volt, mintha éjjel erdőben sétálna, ugyanis rendelkezett a látás képességével. Egyszerű sötét boszorkányok nem láthatták azt, amit ő. Látta az ösvényeket, és tudta, hogy melyik hová vezet. Maga sem tudta, hogy honnan, csak érezte, hogy melyik ösvény hova vezet, sőt még azt is meg tudta mondani, hogy melyik árny hova tart éppen. Az árnyak többsége az árnyvilág lakója volt; többnyire kisebb osztályú szörnyek és démonok. Végül kiválasztotta azt az ösvényt, ami a palotához vezetett. Hamarosan elérte az erdő szélét, ahol elkezdtek ritkulni a fák. Szemével hamar megtalálta a kaput, tőle pár száz méternyire állt, s mögötte, a hegyen állt a palota. Az ónixból készült démoni kastély szinte ragyogott a hegy tetején, magas, karcsú tornyai halványszürke ködöt árasztottak. Sally tudta, hogyha gyalog akar nekivágni a palotába vezető útnak, akkor sok időbe telik elérnie odáig, ráadásul sejtette, hogy a palota előtti fekete démonváros átsétálásával is csak az időt vesztegetné. Nem sietett igazán, de a látomásából jól tudta, hogy időhöz van kötve. Rövid gondolkozás után végül úgy döntött először mégsem a palota fejedelménél tesz látogatást, hanem előbb  szerez magának egy éjsárkányt. Nem voltak ritkák, viszont a többség csupán macska méretűre nőtt. Rövid meditálás után már megtudta mondani hogy hol találhatók az olyan méretű sárkányok, melyet ő keres; de azt is, hogy a többségüknek már van gazdája. Így egy kis kutatás után kiválasztotta a megfelelő példányt. Egy fiatal, erősen territoriális és makacs hímet. Eddig még senkit sem fogadott el gazdájának. Rövid vacillálás után végül úgy döntött, hogy mégis csak útra kel, és biztosra megy. Ez a még benne életben maradt világosságnak volt köszönhető. Alig pislákolt már, szinte csak egy apró tábortűz volt a nagy sötétségben, de mégis csak ott volt. És volt még némi befolyása a sötét én felett. Bár nem látszott Sallyn, de nagy harc dúlt benne. Ez a harc a szilánknak volt köszönhető. Addig nem is volt baj, amíg a lány át nem lépett az árnyak világába. Addig a kis szilánk maximum egy kis zsibbadást okozott a mellkasában, nem volt komoly befolyással. Viszont most, hogy a szerelme egy árnyék utazással megmentette őt és a barátnőjét a biztos haláltól, aktiválódott ez a kis kehelydarab, és Sally sötét énjét felerősítve sötét boszorkánnyá változtatta őt; mondhatni Árnyékhercegnővé. A kis szilánk a szívéhez közel beágyazódva biztosította neki, hogy az énjének sötét része sok mindenre legyen képes; noha énjének ezen részének meg kellett küzdenie azért, hogy ő irányíthasson, mivel az az aprócska tábortűz, ami maradt a lány világosságából még mindig küzdött az életben maradásért, és nem szándékozta feladni a harcot. Szóval a döntését nagyban befolyásolta ezúttal az az egyre csökkenő világosság ami még megmaradt benne, és némi ráció; hiszen innen, távolról nagyon nehéz feladat lett volna befogni egy ilyen akaratos éjsárkányt. Végül engedve az észérveknek nagyot sóhajtva vetette bele magát az egyik ösvénybe, így egy pár perccel később már az árnyékutazásnak köszönhetően már ott is volt annál a tisztásnál, ahol a kiszemelt sárkánya unatkozott. Igen, unatkozott, mert őt éppenséggel nem érdekelték a többiek, és a kis civakodásaik. A "tisztás" szélén feküdt, és mancsával szórakozottan pofozgatta a hamut és az elszenesedett fadarabokat. Eleinte csak a fél fülét fordította a látogató felé, majd mintha érezné a lány tekintetét magán, felé fordította a fejét, és kíváncsian szagolt a levegőbe. Egy kis ideig farkasszemet néztek, mielőtt a többiek Sally felé fordították az érdeklődésüket. Mindegyikük elnémult, majd miután felmérték a helyzetet, tovább folytatták a civakodást, kivéve az a példány, amit kinézett magának. Ő továbbra is csak a lányt figyelte intelligens pillantásával, és egy percre sem tévesztette szem elől, ami azért valljuk be könnyű volt, mivel a lány nem törődött a látszattal, hogy úgy tegyen mintha nem tudná hogy kit és mit keres. Odasétált a sárkányhoz, aki még mindig nem állt fel a tiszteletére, továbbra is a hamuban feküdt és feszülten várakozott. Sally előtt már többen is próbálták befogni, de eddig senkinek sem sikerült, mivel nem jól álltak hozzá a dologhoz. A lány viszont magabiztos volt, és tudta, hogy hogyan kezdjen úgy hozzá a dologhoz, hogy a végén megkapja azt amit akar. Éppen ezért kezdett el jeleket rajzolni kör alakban tisztes távolban a sárkánytól. A fekete éjsárkány felállt, és kíváncsian nyújtogatva a nyakát kezdte tanulmányozni a jeleket. Mikor Sally végzett a jelekkel, azok sárgán felizzottak, és mindenki elcsendesedett, minden szem rájuk szegeződött. A sárkány nem volt felkészülve erre, de már nem tudott kilépni a körből, és el sem tudott már repülni. Dühös volt és kétségbeesett, amikor a lány szemébe nézett.