Everything is fantasy.

A fény és az árnyék 5. rész

Ironikus módon, most hogy vége volt a szobafogságának, Sally még inkább bent akart maradni. Persze ez inkább a történteknek tudható be. A lánynak nem volt ideje feldolgozni az eseményeket, kezdve a szobafogsága feloldásától. Még most sem értette, hogy milyen igézettel érték el, hogy az anyja úgy viselkedjen, mint egy robot, és hogy azután mindent felejtsen el. Cassie ugyan azt mondta, hogy Brian tette, de a lány kételkedett benne, hogy a fiú ezt egyedül csinálta volna. Az igazi megemészteni való valójában maga a szertartás volt. A beavatási szertartás a sötéteknél. Valahogyan sejtette, hogy nem kellett volna felrobbannia a kehelynek és az oltárnak. Látta a fekete kormot Brian mellett, és érezte azt a bizonyos furcsa, rossz energiának a maradékát. Emlékezett még Brian igézetére, ami nagyon sokat segített nekiabban , hogy hazajusson. Sok erőt adott neki az igézet, és az erdő, bár még így is hajnalban ért haza. Félnie kellett volna a sötétben, de nem törődött semmivel, csak ment előre. Mikor kiért az erdőből, óriási fáradtság lett rajta úrrá, de tudta, hogy tovább kell mennie. Hazaérve megkönnyebbülten tapasztalta, hogy még senki sincs fent, így senkinek nem tűnt fel, hogy miért ért haza csak most, és hogy miért szakadt és véres a ruhája. Felvánszorgott a szobájába, és bemászott az ágyába. Nem érdekelte, hogy csupa kosz és vér lesz minden, csak pihenni akart. Kora délután ébredt fel, és azóta a fehérre meszelt plafonját bámulta. Nem volt energiája arra, hogy megmozduljon, de nem is nagyon akart. A telefonja már hétszer is csörgött, de nem vette fel. Elege lett az egész boszorkányos, meseszerű világból, inkább élt volna normális életet, egyszerű, eseménytelen napokkal. Némán folytak a könnyei, bár nem állt szándékában sírni. Elhatározta, hogy egyszerűen normális életet fog élni, nem fogja érdekelni, hogy mit csinálnak a többiek. A normális életét elkezdve hallgatózni kezdett. Szokatlanul nagy volt a csönd, csak négy pár cipő dobogását hallotta a lépcső aljánál. Nem gondolta, hogy a szülei vendégeket fogadtak volna, de nem is érdekelte igazán. Meglepődött, amikor egy nagyon is ismerős alak rontott be kopogás nélkül a szobájába, és villámként száguldott az ágyához, még két lány és egy félénk fiú kíséretében. Cassie diadalittasan mosolygott.

- Csak nem egy új fehéret köszönthetünk közöttünk? – Sally nem válaszolt, elhatározta, hogy nem fog megszólalni.

- Gyorsan terjednek a hírek ám a hírek! Hogy úgy mondjam, most egész híres vagy! Na, gyerünk, még sok dolgunk van. – a lány nem akart törődni a látogatókkal, ezért tovább bámulta a plafont.

- Sally, szóba kell állnod velünk. Még amúgy is van egy kis elszámolnivalónk. Ha nem gondolkodunk előre, most felborult volna az egyensúly. – szólalt meg sértődött hangon Sarah. Cassie csak a szemét forgatta, és legyintett a másik lány akadékoskodására.

- Úgy csinálsz, mintha most egy feketéhez jöttünk volna. Közénk tartozik, és most erősebb, mint bármelyikünk. Sokan kíváncsiak rá. Nem csak a boszorkányok, hanem az Erdő Népe is.

- Lányok, mi van, ha azért nem tud megszólalni, mert a kehely akadályozza? – szólalt meg végül a félénk fiú, aki eddig idegesen ácsorgott az ajtóban.

- A kehely? Kizárt.

- Végül is, miért ne? Ti is azt hallottátok, hogy felrobbant a kehely... Ráadásul neked ezt Sarah mindenkinél jobban kéne tudnod.

- Nem beszéltem a tesómmal, oké? De ha ennyire akarod, megnézheti Melinda közelebbről is.

- Nem kell megnéznem, innen érzem a kehely erejét. Ki kell szednünk belőle a darabokat. Minél hamarabb.

- Jó, de mégis mivel? Nem eshetünk neki szemöldökcsipesszel... - szólt végre közbe Cassie.

- El kellene altatnunk őt. Van nálam valami, ami segíthet ebben, de még meg kell néznem a könyvemet, hogy találok-e benne valami hasznosat. Bár, hogy őszinte legyek, szerintem még nem történt egyszer sem ilyen eset... Tíz perc múlva itt találkozunk! Szerezzetek be minél több gyógyfüvet, egy tál vizet, egy tálcát, meg csipeszeket! – azzal Melinda és a fiú elrohantak, Sarah pedig fújtatva indult utánuk. Cassie leült az ágy szélére, és mesélni kezdett mindenről, ami csak az eszébe jutott, hogy elterelje a barátnője figyelmét. Ő nem igazán segíthet a szilánkok eltávolításánál, mert az ő ereje abban rejlik, hogy az emberek lelkét gyógyítja meg, és az ő igézetei sokkal hatásosabbak, erősebbek az átlagnál, lévén, hogy az ő ereje a lelkében rejlik.