Dimenziók között

21

Egyedül akartam lenni… Nem mintha lett volna más választásom! Egyedül voltam a gondolataimmal és ez rémisztett meg a legjobban! Mert egyedül lenni a gondolataimmal a legrosszabb, mert nincs hova menekülni előlük. Ott vannak és az idegeimen táncolnak és én csak annyit tudok tenni ellenük, hogy nem foglalkozom velük… De ebben az állapotban már nem lehet ezzel nem foglalkozni. Mert félig ájultan, már csak a fejemben lévő hangok vannak, mintha teljes megőrültem volna, de nem. Ezek az ájulásnak, a kimerültségnek, az éhségnek és a szomj vágynak a mellékhatása. Biztos nem abban őrültek volna meg, abban biztos voltam, mert az majd akkor lesz, amikor már bűntetteket követek el, és az a pillanat még nagyon nem jött el! Bekapcsoltam a tévét majd a hírekhez kapcsoltam, hogy elterelhessem a figyelmemet. Egyből egy autóbalesetet hoztak fel, így felfigyeltem, mert azon a helyen, ahol volt a baleset, nem nagyon szokásos az ilyen. Konkrétan, a kétezres években azon az úton nem is volt semmi baleset, mert megnéztem a rendőri jelentéseket, amikor ideköltöztünk. A kocsinak a maradványa is ismerős volt, így kidülledt a szemem, amikor megláttam a rendszámot. Egyből átkapcsoltak egy másik balesetre, így hitetlenkedve tovább néztem a televíziót. Hatalmas meglepetésemre ugyanolyan fajta balesetről szólt, így egyből rájöttema dologra. Közben lassan besötétedett kint, de direkt nem kapcsoltam világítást, mert akkor egyből lebuktam volna, hogy itthon voltam és az nem lett volna jó a Hydra miatt. Hirtelen kattant a zár, így az ajtó felé kaptam a fejem, hátha Roge jött volna haza. Amint rájöttem, hogy ki jött meg, egyből kitört belőlem a nevetés.
-Most volt balesete, nem kórházba kéne lennie? - kuncogtam Fury felé fordulva, így mellém botorkált majd leült a fotelbe.
-Tudtommal magát elrabolták! - utánzott engem.
-Mit ne mondjak, voltak jobb napjai! - jegyeztem meg, emiatt felvonta a szemöldökét. 
-Mert maga sokkal jobban néz ki? - vágott vissza. 
-Jó, de nekem két hét kellett ehhez az állapothoz, magának csak maximum órái voltak - érveltem, így igazat adva hátradőlt.
-Avery! - szólt nekem Steve, így szalutáltam egyet majd kérdőn a főnökünkre pillantott.
-Nem emlékszem, hogy adtam volna kulcsot - mondta Steve megnyugodva.
-Azt hiszi szükségem lett volna rá? - nézett fel Fury.
-Könnyedén bejött a zárt ajtón, pedig akkor már itthon voltam! - tettem hozzá.
-A nejem kidobott… - terelte a témát, így hátradőltem miközben Steve mögém jött.  
-Nem tudtam, hogy nős! - húzta félig mosolyra Rogers a száját. 
-Sok mindent nem tudnak még rólam!
-Igen Nick... Épp ez a baj! - kapcsolta fel a villanyt mire meglátta, hogy milyen állapotban voltunk. Fury gyorsan le is kapcsolta a nála lévő kis asztali lámpát majd elővette a telefonját. Írt valamit majd megmutatta nekünk. Lehallgatnak minket. Én akaratlanul is felkacagtam, de Steve még teljesen le volt maradva, így értetlenkedve nézett ránk. 
-Sajnálom, hogy idejöttem, de nem volt hová mennem! - folytatta majd megint gépelt valamit. A S.H.I.E.L.D. megbízhatatlan. 
-Ki tud még a nejéről? - érdeklődtem kuncogva. 
-Csak… - nyögött egyet majd felmászott állásba, majd megindulva felénk feltartotta a telefont. Maguk és én - A barátaim...
-A barátai vagyunk? - kérdezte meglepődten a férjem. Én csak jót mulatva megvakartam a tarkómat.
-Az magukon múlik… - mondta majd valaki lelőtte a falon keresztül őt.
Steve elém állt a pajzzsal, hogy védjen majd amikor abbamaradt a lövöldözés biztonságba húzta Furyt. Roge éppen visszaindult a támadót megnézni, de Fury megragadta a kezét és odaadott neki egy pendriveot. 
-Ne... Bízzanak... Senkiben! - nézett rám.
-Mintha eddig bíztunk volna magunkon kívül másba is! - mormogtam kiakadva. Elővettem a walkie talkiet majd bekapcsoltam - Foxtrot megsérült! Eszméletlen, mentőt kérek! - jelentettem be az esetet ezzel lebuktatva magam.
-Azonosították a támadót? - kérdezték a vonal másik végén.
-Mondd, hogy folyamatban! - kérte Steve majd kiugrott az ablakon.
-"Jó újra látni Szívem! Annyira aggódtam érted! Féltem, hogy bántanának!" - fintorogtam Stevet utánozva majd nekiálltam megvizsgálni Furyt. Megnéztem Fury légzését, de egyből észrevettem, hogy nem jött semmilyen levegő az arcomra - A francba! - fogtam meg a csuklóját, hogy megnézzem a pulzust. Az legalább volt, így gyorsan orron át lélegeztettem majd megnéztem a légzését. Fáradtam, mert nekem is alig volt erőm, nemhogy másnak adjak! De valahogy mégis sikerült ezt megtennem - Kérlek ne legyen a tüdőnek annyi! - folytattam a lélegeztetést mire bejöttek a mentősök - Rendben! Szuper! Innen a maguké! - estem hátra majd elterültem lihegve.
-Jól van hölgyem? - jelent meg felettem a második mentős.
-Foglalkozzanak nyugodtan a sérülttel! Én megvagyok! - füllentettem legyintve.
-Biztos? - vizsgálta meg az arcomat - Sápadt és kiszáradt!
-Jól vagyok! - pattantam fel, hogy megmutassam minden rendben van velem. Szerencsémre a kanapé ott volt a közelembe, így abba megkapaszkodtam, hogy nehogy újra összeessek.
-Jön, vagy majd később követ minket? - nézett rám az életmentő mikor felrakták Nicket a hordágyra.
-Menjenek csak! - legyintettem, emiatt egyből ki is rohantak.
-Hol van Fury? - ért vissza Steve.
-Most vitték el! - válaszoltam - Útközben értesítsük Natashát és akkor menjünk a kórházba! - indultam el mire visszahúzott.
-Jack...
-Igen? - fordultam vissza, mire egyből szembenéztem az aggódó arcával - Élek, itt vagyok, semmi bajom! Foglalkozhatunk azzal, hogy Fury haldoklik? - vontam fel a szemöldököm mire lehajtotta a fejét - Nem úgy értettem! - ellenkeztem mire odamentem hozzá majd megöleltem - Sajnálom, nem akartam ilyen indulatos lenni! - fúrtam bele a nyakába a fejemet.
-Semmi baj! - ellenkezett miközben átölelt és megpuszilt - Örülök, hogy nincs semmi bajod!
-Még nincs… - mormogtam mire elengedett és furán pillantott rám.
-Ezt hogy érted?
-Mindegy! Ezek már csak a hangok a fejemben! - ráztam meg a fejemet majd elléptem tőle - Menjünk! Fury mellett a helyünk! - jegyeztem meg, így jött utánam. 
Motorral mentünk, mert az ott volt a ház előtt. Rengeteg erőt vett el tőlem az, hogy egész végig kapaszkodnom kellett. Már az járt a fejemben, hogy a kórházban kéne ennem valamit, mert ez már nem volt állapot. A kocsik mellett haladtunk el, nem sokkal a mentő után értünk be a gyorsaságunk miatt. Óvatosan leszálltam a járgányról majd bementünk a sürgősségire. Addigra Fury már nem volt ott, így a recepciónál érdeklődtünk. Mire mi megjöttünk, drága főnökünk kettő sokkot és egy szívleállást produkált, így egyből felvitték a műtőbe. Steve elment oda, de én kértem egy ápolót és egy telefont. Bevittek egy vizsgálóba így, amikor becsukta a nővér az ajtót, én a rolót elfordítottam, hogy senki se lásson be. 
-Ugye nem zavarja, hogy amíg megkapom az infúziót, addig telefonálok? - kérdeztem kedvesen.
-Csak nyugodtan! - bólintott, így tárcsáztam Romanoff számát.
-Itt Romanoff! - vette fel.
-Furyt lelőtték! - kezdtem - Kritikus állapotban hozták be és most a műtőbe van!
-Ave… - nyugodott meg a hangom hallatán.
-Igen, jól vagyok! Nincs semmi bajom, de Fury életveszélybe van! - tereltem a témát magamról.
-Indulok! - nyelt nagyot majd ki is nyomta a hívást. 
-Auch! - panaszkodtam, amikor megéreztem a tűt a karomban.
-Sajnálom, de a szervezete nagyon meg van viselve! - mondta a nővér majd az infúziót felakasztotta a tartóra.
-Köszönöm, vázat nem kérek, mert csak gátolna! - ellenkeztem.
-De akkor ragasszam fel a vállára, vagy mit óhajt? - döbbent le.
-Pontosan! Az teljesen jó ötlet! - bólintottam majd elővette a ragasztót és a vállamhoz helyezte. Magamra húztam a pulcsimat majd fel is álltam, hogy kimenjek - Köszönöm szépen! Ezt leadná a pultnál? - nyújtottam felé a mobilt, így biccentve el is vette.
-Vigyázzon magára! A legjobb az lenne, ha most feküdne! - jegyezte meg, emiatt elmosolyodtam.
-Azt csináltam két héten keresztül és csak ez lett! - vontam vállat majd kimentem a vizsgálóból.
Egyből a műtőkhöz mentem. Bár nem volt olyan sok sikerem, mert sokadjára találtam meg csak az adott operációt. Beljebb mentem majd Steve mellé álltam, aki gyengén átkarolt és tartott is egyben, mert tudta, hogy milyen gyenge vagyok. Hill csak mögöttünk nézte a sebészeket, ahogy a főnök testében turkáltak. Natasha is percekkel később befutott és nem tudta igazából, hogy nekem örüljön vagy aggódjon Fury miatt. Egyből biccentettem a beteg felé az üvegen át, így ő is inkább azzal foglalkozott. 
-Ki tette ezt? - kérdezte Natasha nagyot nyelve.
-Fém karja volt. Gyors… - kezdte Steve.
-Bárki is tette, köze van azokhoz, akik elraboltak engem! - tudtam le ennyivel mire rám nézett.
-Kik voltak azok? Tudunk valamit róluk? - vont kérdőre a barátnőm.
-Gonosz Rogers emberei. Ennyit tudok mondani - hazudtam mire a gépek elkezdtek csipogni, így mindannyian odakaptuk a fejünket - Ne… - esett le a helyzet, amikor megláttam az életjeleit - Kérlek ne!
-Gyerünk Nick! - suttogta Romanoff is mire az orvosok leálltak és levették a maszkot.
-Francba! - hitetlenkedtem mire kijelentették a halál idejét és kimentek.
-Ennek nem így kellett volna történnie! - rázta meg a fejét Steve is - Jó ember volt!
-Hát ez a lényeg! Hogy már csak volt… - kezdtem el fel és le járkálni - És ha értem jöttek, de Furyt találták meg? - jutott eszembe.
-Ha ez igaz, akkor nem vagy biztonságba! - jelentette ki Hill - De kétlem, hogy ez lett volna! Hiszen, akkor minek tervezték volna meg az autóbalesetet? - hozta fel.
-Megfélemlítés, nem tudom… De abban biztos vagyok, hogy Gonosz Rogers addig nem fog megnyugodni, amíg én élek! - tettem csípőre a kezem. 
-Kivéve, ha előbb öljük meg! - vont vállat Natasha.
-Hát ő is épp erre számít! Készül rátok! Viszont nagyon magabiztos abban, hogy nyerni fog!
-Hiszen német, mire számítottál? - forgatta meg a szemét - Hol van Morgan? - tűnt fel neki, hogy hiányzik.
-Neki is balesete volt! Azt nem tudom, hogy ő hova menekült, de a kocsija benne volt a hírekben! - hoztam fel - Ő szabadított ki, ha meg is találják őt, akkor boldogulni fog, ebben biztos vagyok!
-Akkor most mi legyen? - tárta szét a karját tanácstalanul. 
-Tőlem vársz megoldást? - mutattam magamra - Épphogy újra elkezdtem élni! - emlékeztettem - Az biztos, hogy tudnunk kell, hogy ki van ellenünk, mert ameddig az homály, akkor nekünk lőttek! - tettem csípőre a kezem.
-Fury azt mondta, hogy a S.H.I.E.L.D. megbízhatatlan! - jutott eszébe Stevenek - Mennyien lehetnek kettős ügynökök?
-Alsó hangon? Kétszáz biztos! - tippeltem.
-A világon? - vágott közbe Natasha.
-A Triskelionban! - javítottam ki, így ledöbbent a számtól.
-Az több mint az ötöde!
-Inkább a negyede! - helyeselt Hill is. 
-Minden negyedik ember ellenség? Eléggé rossz arány! - fintorgott.
-Volt ennél rosszabb is! - szólalt meg Roge - Ki akarják ütni a nagyágyúkat… Fury, Ave, Sky… Ez nem véletlen! Direkt így támadnak!
-És jól teszik, mert tudják, hogy közel állunk egymáshoz, és hogy ez gyengít minket! - vakartam meg az orrom - Keménynek kell látszanunk! Fury halála a múlté és nekünk nulla érzelmet kell mutatnunk emiatt!
-Ezt honnan veszed? - húzta össze a szemöldökét Hill.
-Egyedüli női kadét voltam, mindent megtettek, hogy eltávolítsanak engem az akadémiáról! Nem volt szabad megtörnöm, mert akkor repültem volna! Az ellenség erre épít, hogy ezzel nagy kárt okozott nekünk. De ha nem látja az eredményt, akkor több lépést fog tenni, kíváncsibbak lesznek, és a végén olyat tesznek, ami lebuktatja őket! Ez az egyedüli esélyünk! - magyaráztam.
-Nem hülyeség! - állt mellém Natasha - Orosz fajtának tűnik, de nem rossz! 
-Szép volt Jackson! - dicsért meg Hill - Vagyis Jackson-Rogers! - javította ki önmagát - Ennél nehezebb nevet nem is csinálhattál volna magadnak! - hitetlenkedett.
-Néha a hangok a fejemben nem hülyeségeket mondanak! - vontam vállat - Búcsúzzunk el Furytól és onnantól vegyük fel a póker arcot! - indultam ki, de egyből meg kellett kapaszkodnom a korlátba, így mindenki felém kapott - Ember, csak megbotlottam! - jelentettem ki majd tovább mentem - Menjetek csak előre! Jobb lesz, ha engem nem látnak veletek… - gondolkodtam miközben felhúztam a kapucnit.
-Ott találkozunk! - puszilt meg Steve majd elsétáltak.
Percekkel később én is elindultam. Lassan mentem, de egész végig a földet néztem. Tele volt ügynökökkel a kórház, nem kockáztathattam semmit. Sikeresen kerültem a szemkontaktust az emberekkel, így az utolsó folyosón már szinte fellélegeztem, mire megláttam Rumlowt. Gyorsan be is ugrottam a szobába, ahol a többiek voltak majd levettem a kapucnit.
-Mióta áll ott? - kérdeztem Natre utalva.
-Amióta bejöttünk - suttogta Steve - Nem mozdul onnan! Nem is csodálkozok ezen…
-Én sem! Kapcsolatba kéne lépni a gyerekkel! - hoztam fel.
-És hogyan akarod? Eltűnt, te is tudod, hogy ilyenkor milyen alapos!
-Jobb napjaimban simán észrevennék egy jelet tőle, de jelenleg húsz méterre is homályosan látok a gyengeségtől! - jegyeztem meg.
-Akkor?
-Mesterséges intelligencia mindenhol ott van! Még ott is, ahol nem akarják, hogy legyen! - jutott eszembe.
-Otthon ez lesz az első dolgunk akkor!
-Negatív! Biztos le vagyunk ott hallgatva! Olyan helyen kell ilyenről beszélnünk, ahol nincsenek kamerák és poloskák!
-És a mai világban hol nincsenek kamerák?
-Parkokban - vontam vállat - Az állam nem engedélyezi, hogy az emberek szabadidejét tiszteletbe tartsák!
-Rendben! - biccentett majd mindketten Natasha felé fordultunk - Neked kéne menned! Clint után te állsz hozzá a legközelebb! - jegyezte meg, így odamentem a barátnőmhöz.
-Nat! - szóltam neki, de nem válaszolt, emiatt hátulról átöleltem. Egyből megfogta a kezem majd a fejemnek döntötte az övét - Semmi baj! Nem ezt érdemelte, de nem tudtuk ezt megakadályozni!
-Mindenki ezt mondja ilyenkor! Benne van az emberi önsajnálatba!
-Őt nem tudtuk megmenteni, de a többi milliárdot igen, ha most mindent megteszünk!
-Most mit mondanak a hangok a fejedben? - érdeklődött reménykedve bennem.
-Azon veszekednek, hogy mit egyek reggelire… - vallottam be, így megrázkódott a válla a nevetés miatt, de igazából nem lehetett eldönteni, hogy a boldogság vagy a szomorúság váltotta ezt ki nála.
-El kell vinnem! - lépett be Hill mire Steve is odajött Nat mellé.
-Natasha… - fogta meg a vállát mire Nat csak úgy kiviharzott. 
Steve egyből követte, de én nem mentem utána, mert tudtam, hogy az most nem lenne olyan jó Romanoff számára. Megnéztem Fury testét utoljára. Megsimogattam a karját majd keresztbe tettem a karjaimat. Mély levegőt véve megfordultam majd lassan megfordultam.
-Hova viszed? - érdeklődtem.
-Titkosított… Kérte a végrendeletébe! - mondta.
-Akkor sok sikert! - paskoltam meg a vállát majd a folyosóra kanyarodtam, de direkt nem léptem ki, nehogy valaki észrevegyen.
-Szörnyen hazudsz! - mondta Natasha Stevenek majd el is ment. Steve körülnézett majd betette a pendriveot az automatába. Felkaptam a kapucnimat majd odamentem hozzá.
-Mehetünk? - nézett rám.
-Azt hiszed ott biztonságban lesz? - tettem zsebre a kezem.
-Reméljük… - karolt át majd elindultunk kifelé, de erre megjelent Brock vele szembe - Mehetünk Rumlow! - mondta mire az ügynök végignézett rajtam.
-Mehetünk, vagy még percekig szeretnél engem nézni? - szóltam be neki, így megrázta a fejét és az osztag felé fordult.
-Jól van, emberek! Indulás! - jelentette ki Brock majd mindenki követett minket. 
-Jobban vagy? - kérdezte suttogva Steve. 
-Kezdek jobban lenni! - válaszoltam.
-Mi a terved? - hozta fel mikor megállt a motorja előtt.
-Tegyél le otthon! Azt hiszik így, hogy hazamegyek pihenni és kisírni magam, de csak beülök a kocsiba és bemegyek a Triskelionba! - ismertettem a tervet.
-És ha ott kapnak el?
-Már van erőm ellenállni! Bár egyenlőre a sok tudatlan miatt biztos nem lépnének. Ha meg is tennék, akkor elmenekülök és a kocsiba megbújok valahol az utcán.
-Felismerik a kocsit… - rázta meg a fejét.
-Mit szólsz egy új kocsihoz? - karoltam át, így egyből elindult.
-Nem rossz ötlet! - jegyezte meg majd nagyobb sebességre kapcsolt.
Minden úgy történt, ahogy megbeszéltük. Roge lekanyarodott az otthonunk felé majd a mélygarázsba leszálltam, így ő ment is tovább egyből, míg én átszálltam a kocsiba. Nem vacakoltam az idővel, mert biztos voltam abban, hogy egy osztag már erre tartott. Kimentem a garázsból majd direkt hatalmas kerülővel elindultam a munkahelyem felé. Szinte körbementem a városba és csak azután kanyarodtam el a kis mesterséges szigeten lévő épület felé. Mosolyogtam amikor ráértem a hídra, mert tudtam, hogy vettek a kamerák. A biztonsági őr is kedvesen fogadott engem és kijelentette, hogy mennyire hiányoztam neki. Szép és jó volt, amit mondott, de a pulzusa az egekben járt, miközben beszélt. Innen egyből rájöttem, hogy ellenem volt, szóval nem is volt kérdés, hogy az egész Hydra tudta, hogy bejöttem dolgozni. Ezen kívül számos munkatárs örült annak, hogy látott engem a sok kiesés után, de én csak mosolyogva válaszoltam, hogy ez a pihenés, már kijárt nekem és tovább mentem. A laboromba belépve egyből kivettem a fiókból a fegyveremet majd a pólóm alá helyeztem. A bicskát betettem a tartóba, a kabátomba és a cipőmbe. A tükörbe megnéztem, hogy hogyan állt az infúzió, és mivel üres volt a tasak, így elégedetten levettem a hátamról majd óvatosan kihúztam a kezemből a tűt. Kidobtam a kukába az eszközt majd vigyorogva kiléptem a laborból. Lementem az operációs részlegre mivel dolgom volt ott a lemaradások miatt, így a lépcsőt használtam, nehogy a zárt helyiségbe meg is találjanak. Nyugodtan mentem és nem is volt semmi se. Kilépve az adott szinten egyből az emberek felé mentem majd megcéloztam Carter asztalát.
-Egy jelentést kérnék két hét anyagából! - kezdtem kuncogva majd felvettem az egyik aktát - Fegyverkereskedelem? Mióta érdekel ez téged?
-Nem érdekel, de ezt kaptam meg! - dőlt hátra majd rám nézett - Fogytál! - jegyezte meg.
-A hormonok nem jól hatnak rám! Ez a babaprojekt szinte teljesen átalakítja a testemet és nem tudom irányítani a folyamatot – füllentettem.
-Sehogy se akar összejönni az a kisgyerek? - érdeklődött.
-Még a szuperkatona spermával sem! - ellenkeztem majd letettem az aktát - Fegyverkereskedelem, biofegyverek használata a kormány engedélye nélkül… Mik ezek? Elmegyek két hétre is egyből felborul a világ? - poénkodtam, így elnevette magát.
-Ha nem is a világ, akkor a S.H.I.E.L.D. biztosan! - adott félig igazat.
-Ezt hogy érted? - lepődtem meg a látszat kedvéért.
-Megosztott a csapat. Magán akciók vannak. A felettesek nem elégedettek az osztaggal. Mintha egy hatalmas vihar közeledne, és a szele már itt lenne - mesélte el, így vettem egy mély levegőt. 
-Jó szemed van Drágám! - dicsértem meg majd lehajoltam az asztalra, hogy közelebb legyek hozzá - Egyszer mondom el, ne kérdezz semmit, ne szólj semmit, és mosolyogj egész végig, néha nevess fel!
-Miért tegyem ezt? - kérdezte vigyorogva.
-Mert tényleg egy vihar készülődik! - kuncogtam az alakítás kedvéért, de megszólalt a telefonom, így felálltam - Egy perc és visszajövök! - mondtam majd arrébb mentem és felvettem Steve hívását - Vételen! - kezdtem mire a lihegését hallottam meg - Mi történt?
-Őszintén? Minden! - vallotta be - Pierce behívatott, hosszú beszélgetés után megfenyegetett, és a liftben lefelé menet megtámadtak és kiugrottam az ablakon, hogy meg tudjak szökni!
-Milyen magasról ugrottál ki?
-23. emelet, de ez lényegtelen!
-Végülis simán meghalhattál volna, de persze ez lényegtelen! - vontam vállat szarkasztikus hangnemmel - Mit fogsz most csinálni?
-Megbújni, nem tudok mást tenni! Te?
-Negatív, feltűnő lenne, ha én is hirtelen eltűnnék! - jegyeztem meg miközben állandóan néztem körbe az ügynökök miatt.
-De túl veszélyes is ott lenni a központban!
-Kitalálok valamit! - fújtam ki a levegőt - Ne felejtsd el! Nulla kommunikáció, még velem se! Senkivel, mert le tudnak nyomozni! - mondtam komolyan.
-Szeretlek Jack!
-Meghalnék érted Roge! - nyomtam ki majd a telefonra néztem. Megforgattam a kezemben majd kidobtam a kukába és visszaindultam Carterhez.
-Ha a S.H.I.E.L.D. embervadászatot indít Amerika Kapitány után, tudni szeretnénk, hogy miért! - jelentette ki Sharon mikor visszaértem. És a balhé már kezdődött is...
-Azért, mert hazudott! - szólalt meg hátulról Pierce mire mindenki ránézett. Sharon eltátogta nekem, hogy mi folyik itt, de mutattam, hogy később majd beszélünk - Rogers Kapitány információt tart vissza Fury igazgató haláláról... Eltitkol valamit! Bármilyen nehéz is elhinni ezt... Amerika Kapitány a S.H.I.E.L.D. célpontja lett! - fejezte be, így odamentem a társamhoz.
-Ne felejtsd el, hogy mit mondtam! - emlékeztettem - A S.H.I.E.L.D. megbízhatatlan! Kérdéses, hogy ki velünk és ki ellenünk! - húztam mosolyra a számat.
-Ezért halt meg Fury is? - jött rá egyből.
-Nagyon úgy tűnik! Engem is elraboltak, de Morgan kiszabadított. Fury kiesett, Morgant üldözik, Rogerst üldözik, engem is úgymond üldöznek csak nem mernek lépni ennyi ember előtt! - soroltam fel az embereket.
-Magasabb szinteknél irtanak, miért? - kuncogott az előadás kedvéért.
-Mert jó stratégia! - vontam vállat - Bármit találsz, azt nekem küldöd el! - vettem ki az órámból az adathordozót - Erre küld, mert a mobilomnak annyi!
-Megbeszéltük! - biccentett.
-És Sharon! - hajoltam hozzá - Csak óvatosan! - kértem.
-Igenis Főnök! - helyeselt, így vissza siettem a laboromhoz. Bezártam az ajtót majd elővettem a Stark által kapott készüléket. Tárcsáztam Natasha számát majd vártam, hogy felvegye.
-Romanoff! - szólt bele, így fellélegeztem. 
-Menj vissza kórházba! Steve a Lemuria anyagát tartalmazó pendriveot az automatába rejtette! - vallottam be neki a titkot.
-Mi van? - értetlenkedett.
-Natasha, ez már nem vicc! Célpont már Amerika Kapitány! Menj el a pendriveért és szerezd meg! Én nem mehetek, mert az feltűnő lenne! - jelentettem ki idegesen.
-Majd jelzek ezen a csatornán!
-Oké! - biccentettem megnyugodva.
-És Ave! Veled mi lesz? Veszélyben vagy minden egyes percben! - hozta fel aggódóan.
-Ahogy most már az egész épület, aki a mi oldalunkon áll! - tettem hozzá majd kinyomtam. 
Leültem a székre majd néztem ki a fejemből hátha kapnék egy választ a hangoktól a fejembe, amik a gyengeségem óta beszéltek hozzám. Pechemre az infúzió eltűntette őket, így egyedül maradtam. Ha minden egyes ember veszélyben volt itt, akkor a Hydra képes lenne használni a kifejlesztett fegyvereket, anyagokat, amik itt készültek. És akkor beugrott, hogy mit találnának ebben a laborban. Gyorsan bekapcsoltam a gépet majd az összes anyagot áthelyeztem az órámra. Az összes papír alapú iratot beszkenneltem a rendszerbe majd beletettem az aprítóba. Szerencsére maga a szérum az Bruce mellett volt New Yorkban, így amiatt nem aggódtam, de a jegyzetek és források alapján simán rájöhettek volna megint a szérum titkára. Összepakoltam a személyes dolgaimat majd egy táskával a hátamon kiléptem a helyiségből és bementem a lépcsőházba. Rohanva mentem lefelé, majd legalul a hátsó ajtón kimentem a csatorna felé. Átsétáltam a városba majd elindultam a pláza felé. Bementem a hatalmas épületben a fodrászatba. Mivel volt egy szabad ülés, így leültem és elmondtam a kérésemet. A férfi egyből neki is állt az egésznek. Sajnos elég sokáig tartott az egész dolog, így a vége felé már nyugtalanul ültem, de persze csevegtem a fodrászommal. Szinte mindenről, mert olyan pletykákat hozott fel, amihez még én is hozzá tudtam szólni. Felismert engem, ebben nem volt kételyem, de nem kérdezett az ügynöki létemről, inkább többi munkáimról. Érdeklődve hallgatta a meséket, meg a jogi ügyeket és négy óra után készen állva fordított a tükör felé. Teljesen meglepődtem a kinézetemtől, de muszáj volt. A hajam ki lett szivatva szőkére, így a barna után nem csak az volt a meglepő, hanem az is, hogy éppen hogy csak a vállamat súrolta. Elégedett voltam az eredménnyel, mert én alig ismertem magamra, nemhogy más! Kifizetve a nehéz munkát kiléptem a szalonból majd egy butikba mentem be. Egyből megragadtam egy fehér tűsarkút még a bejáratnál. A szövetgatyáknál a méretemet kiválasztottam egy szürke színben. Hozzá vettem egy fehér színű crop topot majd elindultam a pénztár felé amikor megláttam egy hosszított kötött pulcsit bordó színben fekete mintával. Csakis azért azt is megragadtam majd leraktam minden egyes darabot a pultra. Gyorsan hozzátettem egy napszemüveget majd végül fizettem. Kimenve a boltból gyorsan megkerestem a mosdót, így oda besétálva felhúztam az újonnan vett ruhákat. Amikor végeztem végignéztem magamon és teljesen elbámultam az eredményen. Nem számítottam arra, hogy valamikor is így néznék ki, de ennek is eljött az ideje úgy tűnik. A táskámat megfogva kiléptem a mellékhelyiségből majd hívtam egy taxit. Mire kiértem az épületből, addigra a kért kocsi már várt engem, így bepattanva kértem, hogy a legközelebbi autókereskedéshez vigyen el. Húsz perccel később már kiszállva a taxiból bementem a kiállított autók között. Egyből kiválasztottam egy fehér Mustangot majd elintézve a papírokat bepakoltam és maximum fél óra múlva már vezettem is a kocsit. Megállva egy gyorsétteremnél, gyorsan rendeltem egy menüt majd tovább menve leparkoltam a Triskelionhoz közel, hogy követni tudjam az eseményeket. Mire mindezt elértem, már az estét is szinte megközelítettük. Hogy ne üljem szét magamat, néha elmentem sétálni, és közben ittam egy-két kávét. Kezdtem visszatérni a rendes kerékvágásba, de étvágyam még mindig nem volt és a hányinger kerülgetett evés közben. Mást viszont nem tehettem, mert nekem is harcba kellett állnom. A sötét éjszakai órákban viszont több gép is felszállt, így kérdőn követtem az irányt. Ha nem csalt az irányérzékem, akkor New Jersey felé mentek. Percekkel később már kaptam egy üzenetet Natashától amiben az volt leírva, hogy mindent tudnak és, hogy találkoznunk kell. Küldött egy képet egy néger férfiról és azt mondta, hogy a hajnali órákban szokott futni a parkban. Keressem meg és legyek vele, mert ők is hozzá fognak jönni. Elküldtem neki, hogy mindent vettem és, hogy rajta leszek az ügyön. Pár órát emiatt tudtam pihenni, de aludni nem aludtam. Kávéért visszamentem a gyorsétteremhez, ami éjjel-nappal nyitva volt majd újra elfoglaltam a helyemet. Amikor elkezdett felkelni a nap megindultam a park felé. A liget mellett leparkoltam majd lehúztam az ablakom mivel megláttam ahogy az adott férfi nyújt.
-Csak nem kora reggeli edzés? - szólaltam meg, így felém fordult.
-De - mosolygott rám.
-Tisztára, mint a férjem! - kuncogtam el majd felhúztam a napszemüveget mivel a felkelő nap a szemembe sütött.
-Megbocsáss, de ismerjük egymást? - sétált a kocsihoz majd megtámaszkodott a nyitott ablakon.
-Engem nem, de a férjemet elvileg igen! - fordultam felé majd a kezemet nyújtottam - Avery Jackson-Rogers! - mutatkoztam be.
-Gondoltam, hogy Amerika Kapitány képes megkapni a legszebb nőt a világon, de erre nem számítottam! - bókolt nekem, így felkacagtam a kedves szavaitól - Sam Wilson! - rázott velem kezet.
-Örülök Sam! - biccentettem mosolyogva - A segítséged kéne! - vallottam be.
-Amerika Kapitány feleségének bármit! - vont vállat.
-Beszélnünk kell, de olyan helyen, ahol nem látnak minket! Nem vagyok olyan fajta nő, főleg, hogy házas is vagyok, de a legbiztonságosabb hely most a te lakásod lenne!
-Csak nyugodtan! - jelentette ki.
-Akkor foglalj helyet, kérlek! - mutattam az anyós ülésre mire be is szállt és becsatolta az övét.
-A hírekben barna hajad volt! - emlékezett vissza.
-Maradjunk annyiban, hogy sokan holtan akarnak látni, emiatt kellett egy kis átalakítás a külsőmön! 
-Értem!
-Nézted egyébként az esküvőnket a tévében? - értelmeztem a helyzetet kuncogva.
-Mindenhol azt adták! - vont vállat - Itt balra! - mondta az irányt, így követtem az utasításait - Sky nálam van! - vallotta be.
-Wow! Nem gondoltam volna, hogy oda bújna! - csodálkoztam - Jól van?
-Igen! Jóban vagytok? - érdeklődött. 
-Hát jelenleg nem igazán… - mormogtam. 
-Balra! - mutatott az irányba, így lehajtottam a kis utcába - Nagyon kivan egyébként! Tegnap kora este óta alszik!
-Mindig is lusta volt! - vontam vállat.
-Ez lesz az! - jegyezte meg egy fehér ház előtt, így leparkoltam - Miért van az, hogy a legnagyobb ügynökök keresnek meg engem? - kérdezte miközben kiszálltunk.
-Mert a legnagyobb ügynököket próbálják eltüntetni a föld színéről! - tudtam le ennyivel majd követtem őt a házba.
-Kérsz valamit? Kávét vagy esetleg gyümölcslevet?
-Egy kávét, köszönöm! - biccentettem majd bementünk a nappaliba, ahol Sky a kanapén nagyban forgolódott mormogva valamit.
-Mi a baja? - ijedt meg Wilson.
-Rémálom! - legyintettem - Nálunk ez már szokás!
-Skyler! Sky… - rázta meg a vállát - Ébredj! - kérte mire hirtelen felriadt, így keresztbe tettem a kezeim.
-Ne haragudj, elszundítottam! - magyarázta miközben felült.
-Elszundítottál? - ismételte meg Wilson - Azt hittem valami történt és ki vagy ütve! - vallotta be.
-Mennyit aludtam? - csodálkozott a férfi reakcióján.
-Több, mint fél napot! - válaszoltam miközben zsebre tettem a kezem.
-Ne haragudj, de találkoztunk már? - kérdezte összevonva a szemöldökét, így felnevettem.
-Fel sem ismersz, gyerek? - mondtam kacagva a helyzeten.
-Avery? - esett le az álla végignézve rajtam - Mi a szent szar? Miért vagy szőke? Mi ez a ruha? Miért lett rövid a hajad? Alig hagytalak magadra! - hadarta megilletődve a külsőmtől.
-Gondoltam jól jönne a vérfrissítés! - vontam vállat.
-Végül is, nem néz ki rosszul! - ismerte el - Mondjuk a drága férjed nem tudom mit fog ehhez szólni! - gondolkodott hangosan.
-Tetszeni fog neki! - legyintettem egyből, de rájöttem, hogy nem biztos, hogy igazam lenne - Tetszenie kell neki! - javítottam ki magam.
-Kell egy kis idő mire meg fogom szokni és nem a barna, hosszú hajadat keresem majd a tömegben! - jegyezte meg miközben felállt. Abban a pillanatban kopogtak, így Sam oda is ment az ajtóhoz. Én tudtam, hogy kik azok, így csak nekidőltem a falnak.
-Cső haver! - köszönt Sam, így Sky kérdőn odament az ajtóhoz.
-Bocs a zavarásért! Valahol meg kell húzódnunk! - magyarázta Steve.
-Mindenki meg akar ölni minket! - tette hozzá Nat, így feléjük fordultam.
-Nem mindenki! - ellenkezett Wilson miközben beengedte őket.
-Ki ez a szöszi? - torpant meg Nat Stevevel együtt.
-Ha még egyszer szöszinek mersz hívni Romanoff, esküszöm, hogy kivágom a nyelved! - jelentettem ki, így mind a kettőnek kidülledt a szeme.
-Ave? - szólaltak meg egyszerre.
-Ennél jobb reakcióra vártam! - suttogtam.
-Annyira aggódtam! - lépett hozzám Steve majd jó szorosan magához húzott, így átkaroltam őt majd megfogtam Nat kezét.
-Ah, én tudtam, hogy jól vagytok! - poénkodtam, így elkuncogta magát.
-Tiéd az a Mustang? - mutatott kifelé Nat miközben Steve is elengedett, de még a derekamon tartotta a kezét.
-A miénk… - javítottam ki - Házasságban élünk, minden közös! - magyaráztam - Kellett egy új külső! A Triskelion után egyből ezt tettem magammal, azóta távolból figyeltem.
-Jobban nézel ki! - vizsgált meg.
-Hát, az infúzió óta többször ettem, úgy húsz liter kávét már megittam - vontam vállat - Kezdek újra élni azt hiszem! - tettem hozzá mosolyogva mire Steve megpuszilt a homlokom - Nem mellesleg közülünk csak én tudtam legyőzni a Legfelsőbb Hydrát, szóval szükségetek van rám! - mondtam dicsekedve.
-Ahhoz még pár tíz liter kávé kéne! - szólalt meg Sky.
-Wilson? - fordultam felé - Tudsz ebben segíteni!
-Megpróbálhatok! - bólintott majd bement a konyhába - Sky, megmutatnád addig a fürdőt nekik? - jutott eszébe.
-Gyertek! - indult el az említett, így a többiek követték.
-Én átbeszélem velük a tervet! - mutattam utánuk, így Sam biccentett.
-Csak nyugodtan! - mosolygott rám - Majd szólok, amikor készen lesz a kávé! - jelentette ki.
-Köszönöm szépen! - mentem el mellette majd beléptem a szobába - Szóval milyen volt New Jersey? - érdeklődtem miközben odaléptem Steve mellé.
-Honnan tudod, hogy ott voltak? - fordult felém Sky.
-Láttam éjszaka az arra repülő gépeket! - válaszoltam majd felemeltem Steve jobb kezét és megvizsgáltam a bordáit.
-És honnan tudod, hogy Stevenek van valami baja? - vont kérdőre.
-Nincs semmi baja, csak egy enyhe zúzódás! - javítottam ki a férjem bordáit tapogatva.
-Jól vagyok! - nyugtatott meg engem.
-A jól vagyok nálad azt jelenti, hogy egy napon keresztül menekülsz a világ legnagyobb ügynökei elől és mikor végre megtudod a dolgokat, akkor rád robbantanak egy épületet? - érdeklődtem felvont szemöldökkel. 
-Oh, mert te két hét után végre elkezdtél ennél és inni végül jól vagy, mert elraboltak? - vágott vissza felém fordulva.
-Csak hogy tisztázzuk, hogy rohadtul nem mondtam, hogy jól vagyok! - ellenkeztem.
-Házassági vitának most vége! - szólt le minket Natasha miközben kijött a fürdőből - Vagy legalább is, ne előttünk! - tolt be minket a helyiségbe, ahonnan ő kijött majd ránk csukta az ajtót.
-Sajnálom! - kezdtem el kettőnk közül.
-Hogy mit mondtál? - fordult felém érdeklődve.
-Nehogy azt hidd, hogy megismétlem, mert a végén még vissza is vonom! - emeltem fel fenyegetőzve az ujjam.
-Mit tudtál meg bent? - emlékezett vissza miközben levette a pólóját és elkezdett mosakodni.
-Semmit - ráztam meg a fejem - Nem volt arra időm, hogy kutassak! Összepakoltam a kísérletet és eljöttem onnan! Mi volt Jerseyben? Azon kívül, hogy emlékek törtek rád a helytől? - tettem hozzá, így elmosolyodott a tudattól, hogy mennyire tudtam, hogy mire gondolt - Segítek! - vettem el a törölközőt majd a hátát lemostam.
-Ez sokkal nagyobb, mint amire gondoltunk! - jegyezte meg aggódva, így megálltam mellette.
-De attól még ki kell állnunk és harcolnunk kell, nem? - hoztam fel visszaadva a törcsit.
-Eddig is magasabb voltál nálam, ha magassarkú volt rajtad? - esett le neki.
-Nem, ez extra magas tűsarkú! - legyintettem miközben hátulról átkaroltam és megpusziltam a nyakát - Nem ilyen házas életet ígértünk egymásnak, főleg nem én neked! - emlékeztettem, így elkuncogta magát - De ha ennek vége, visszaköltözünk New Yorkba és minden rendben lesz!
-Jól hangzik! - helyeselt majd csókot nyomott a kezemre - Sokkal jobban nézel ki az előző napokhoz képest! - jelentette ki - Bevallom, egy kicsit a frászt is hoztad rám!
-Egy rohadt főnix vagyok, aki a hamuból újraéled még szebb formában! - mondtam poénkodva, így felkacagott.
-Ezzel nem vitatkozok! - suttogta majd hátrahajolt és megcsókolt.
-Megyek csinálok reggelit, rendben? - engedtem el, így bólintott.
-Majd én is jövök mindjárt! - mondta miközben kimentem a szobából.
-Segíthetek valamiben? - érdeklődtem Sam felé mikor megláttam, hogy pakolta ki a dolgokat.
-Nem tudom, hogy szoktak-e reggelizni… - jegyezte meg, így felkacagtam.
-Nyugi! Roge, képes három ember helyett is enni, ha nagyon akar! - jegyeztem meg kuncogva a pulthoz lépve - Natasha általában joghurtot szokott enni, Roge meg azt, amit éppen elé rakok! - vontam vállat majd nekiálltam a szendvicsnek.
-Szabad megkérdeznem, hogy mióta vagytok együtt?
-Akkor már itthon voltál, mikor Loki megérkezett?
-Honnan tudtad, hogy voltam odaát? - fagyott le, így én csak mosolyogva folytattam a reggeli készítését.
-Van egy kitüntetés a faladon, egy kép a bajtársaddal egy sivatagban és kétlem, hogy az a mi országunkban készült volna! - magyaráztam - Ez a munkám, hogy az ilyeneket észrevegyem!
-Meg nem mintha hiányod lenne katonai tapasztalatokból… - hozta fel mikor végeztem a férjem kajájával.
-Én csak a terapeuta voltam a férjemnek, alapból semmi tapasztalatom nincs, mert csak egy rendőrnek képeztek ki, aztán ügynökké tettek!
-Szóval rendőr! - tette elém a kanna kávét egy bögrével - Fánkot nem is kérsz hozzá? - poénkodott, így felkacagtam.
-Ezt megjegyeztem! - mormogtam mire a többiek megérkeztek. Steve egyből leült az asztalhoz, míg Natasha állva maradt. Én csatlakoztam Roge mellé majd odaadtam neki a szendvicset - Hallgatunk! - törtem meg a csendet Nat felé nézve, mert látszott rajta, hogy nagyon kivan.
-Ez a Hydra! - jelentette ki a kérésemre, így Skyra pillantottam, hogy hogyan reagál - Ők használják a Tél katonáját, úgy, mint egy orvgyilkos - magyarázta, emiatt lehajtottam a fejem - Most már csak az a kérdés, hogy ki képes rakétát kilőni a S.H.I.E.L.D.-nél? - torpant meg.
-Pierce… - válaszoltam egyből. 
-Aki a világ legbiztonságosabb épületében csücsül - kezdett el Natasha fel-alá járkálni. 
-Vannak társai! Zola algoritmusa a hajón volt... - hozta fel Roge.
-Ahogy Jasper Sitwell is! - helyeselt megszólalva Sky.
-Az osztag is nagyban benne van! - tettem hozzá - A S.H.I.E.L.D. meg van osztva, folyamatos balhék vannak, engedély nélküli magánakciók - meséltem majd vettem egy mély levegőt - Viszont Sitwell-lel nagyobb halat fogunk!
-Most már csak az a kérdés, hogy kapunk el egy S.H.I.E.L.D. tisztet fényes nappal mikor egész Washington minket keres? - nézett körbe.
-Ti sehogy! - vontam vállat egyszerűen - Közülünk engem nem ismernek fel, én könnyen el tudom kapni! 
-Éppen hogy csak megvagy, kell neked egy ember - fordult felém Nat mire Sam letett elénk egy aktát.
-De mivel ti nem lehettek! - magyarázta Wilson a tettét, így mosolyra húzta a száját.
-Ez mi? - dőlt előre Steve. 
-Önéletrajz féle - válaszolta, emiatt vigyorogva kinyitottam.
-Ez nem Bachmala? A Kalitkandir küldetés... - jöttem rá a képekből.
-Ott voltál? Azt hittem, hogy a veteránoknál szolgálsz! - lepődött meg Romanoff mire Steve elvette a képet. 
-Ez itt Riley? - értelmezte, így én is megvizsgáltam a képet.
-Igen… - bólintott Sam. 
-Azt hallottam, nem lehetett helikopterrel berepülni. Mit használtatok? Acélernyőt? - kérdezte Romanoff, így elővett még egy mappát. 
-Nem - rázta meg a fejét, majd elém tolta, így kinyitottam - Ezt! - mutatott a képre, emiatt elkuncogtam magam.
-Ez jó cucc! - dicsértem meg - A szerkezet alapján könnyen irányítható! - olvastam le az adatokat.
-Nem azt mondtad, hogy pilóta vagy? - mosolyodott el Rogers.
-Sose mondtam ilyet! - ellenkezett. 
-Nem kérhetlek erre Sam! Nem véletlenül szálltál ki! 
-Amerika Kapitány segítséget kér... Elég indok az újrakezdésre! - legyintett.
-És hol tudunk ilyet szerezni? - emelte fel az aktát. 
-Az utolsó Fort Meadeben van. Három őrökkel védett kapu és egy negyven centis acélfal mögött - válaszolta. 
-Gyerekjáték! - vontam vállat, majd Skyra pillantottam - Kérek egy kaput! - mosolyogtam rá, így meg is tette.

(...)

-Biztos vagy benne? - kérdezte Steve újból, így megforgattam a szemem - Bármikor lebukhatsz! 
-Ne felejtsd el, hogy kettőnk közül régebb óta vagyok a szakmában! - jegyeztem meg. 
-Attól még nekem több tapasztalatom van! - vágott vissza.
-Ugyan, az első perctől kezdve legyőztelek volna! - emlékeztem vissza kuncogva - Plusz van nálam éppen harminc darab hosszú kávé a közeli kávézóból! - pillantottam a kezemben tartott papírszatyorra - Ezzel egy perc kell és földön is maradnál!
-Csak lassan fogyaszd el őket, mert az állapotodban szívbajt is okozhat! - emlékeztetett mire Sitwell kijött az étteremből.
-Ave, ezt te is látod? - szólalt meg Natasha.
-A rohadt életbe! - mormogtam - Ha a szenátor is benne van, akkor nagy bajban vagyunk! - értelmeztem a helyzetet mire meghallottam, hogy a kedves politikus éppen kimondta a Hydra dicsőített mondatát - Nagy bajban vagyunk! - jegyeztem meg ezzel leadva a drótot.
-Hogyan hallottad ezt, mikor a fülébe súgta? - csodálkozott Sky megint.
-Hívhatod Sam! - jelentettem ki kikerülve Sky kérdését, így a veterán egyből meg is tette a kérésemet. 
-Igen, uram! - vette fel Sitwell. 
-Sitwell ügynök! Finom volt az ebéd? Úgy tudom a rákot csodálatosan készítik... - kezdte Wilson. 
-Ki beszél? 
-A jóképű napszemüveges pasi tíz óránál! - válaszolt mire Sitwell elkezdett forgolódni, egyből megforgattam a szemem a bénaságától - A másik tíz óránál! - helyesbítette mire meglátta őt - Na végre! - emelte fel a poharát köszönösképpen, így én is kivettem egy kávét és elkezdtem azt inni. 
-Mit akar? 
-Menjen jobbra! - utasította Sam - Első sarok. Lesz ott egy szürke autó, könnyen megtalálja. Autókázunk egyet! - magyarázta. 
-És miért mennék magával? 
-Mert a nyakkendője roppant drágának tűnik! - érvelt mire Nat célba is vette, így megjelent egy piros pötty a nyakkendőjén - Nem szeretnénk tönkretenni! - fejezte be mire Sitwell elkezdett nézni, hogy honnan vehették célba. Nem mozdult egyáltalán csak le volt fagyva, ezért odamentem mellé majd átkaroltam.
-Arra kérték, hogy menjen! - ismételtem meg Samet majd elindultam vele - Mosolyogjon, csak kávé van nálam! - kértem vigyorral az arcomon.
-Magánál az is veszélyes! - suttogta. 
-Ez van, ha az ember egy élő fegyver! - legyintettem mikor Samhez értünk, így ő is felállt és csatlakozott hozzánk.
-Ezt még meg fogja bánni Jackson-Rogers! - jelentette ki.
-Ha veszítünk, akkor Gonosz Rogers úgyis megöl, szóval édes mindegy lesz, hogy megbánom-e vagy sem! De ha esetleg visszük magával valamire, akkor én leszek a világon a legboldogabb ember, ha a Legfelsőbb Hydrát halottan látom! - mondtam majd lekanyarodtunk a sikátorba, ahol a többiek vártak minket - Innentől a tiéd, Drágám! - mosolyogtam a férjemre majd elengedtem a tisztet és háton rúgtam, így Steve lábai elé esett.
-Köszi Szívem! – biccentett a szemembe nézve.