Dimenziók között

35

Hetekbe tellett, hogy Matt teljesen felépüljön. Még úgyis, hogy orvos látta és nem csak én varrtam össze nulla sebészi múlttal. Eléggé türelmetlen volt, mert mindent hirtelen akart csinálni, de erre voltam én, aki sikeresen leállította. Nem tagadom, hogy néhányszor felemeltem a hangom, de Murdock épsége miatt tettem csak. Eközben meg elmentem egy nőgyógyászhoz az elvetéléssel kapcsolatban és átvizsgáltattam mindent. Mivel nem volt semmi utóhatás, ezért a harmadik hétben már én is elkezdtem a fizikoterápiát a vak barátommal. Eleinte sétáltunk Brooklyn utcáin, aztán az edzőterembe csinált egy-két feladatot. Majd végül az érzékszerveire mentünk rá. A bal dobhártyája megsérült az épület felrobbanása miatt, de az orvosok helyrehozták, így azt is erősíteni kellett. Ezek általában a késő délutáni órákban történtek meg, mert délelőtt és kora délután a bázison tartózkodtam és dolgoztam. Wanda és én egész jól fejlődtünk, Wilson állóképessége meg harci tudása szinte az egekbe repült. Nagyon büszke voltam rájuk, főleg, hogy emellett a cég gazdasági része is remekül haladt. Emiatt talán egy kicsit háttérbe szorítottam a Bosszúálló tanítványaimat és inkább Murdockra koncentráltam. Amikor már reflexből elkapta az üvegpoharat,majd végül a bicskát, akkor vége lett a rehabilitációnak. Matt újra elérte a sérülés előtti állapotát testben. Az, hogy fejben nem volt még épp, teljesen érthető volt, hiszen most tényleg meghalt Elektra. Kétszeresen gyászolta a szerelmét, mert még mindig nem fogta fel, hogy meghalt, de aztán újra találkoztak és most megint meghalt. Durva helyzet, be kell vallani, de a szerelmet nem is az egyszerű kategóriába sorolják. Miután Matt felépült, visszaköltözött a lakásába, viszont maradt az elzárkózó életmódnál. Én szóltam Foggynak, hogy menjen el hozzá, azt már nem tudom, hogy meg is tette végül. Mikor vendég nélkül maradt már a lakásunk, akkor Misty Knighthoz is bementem a kórházba. Vittem neki egy robotkart, ami megfelelő volt számára protézis gyanánt. Elbeszélgettünk egy kicsit majd magára is hagytam. Ezzel le is zárult az ügyem a Midland Circle incidens után... Vagyis abban a pillanatban azt hittem! Teltek a napok, lassan a hetek is és én csak sodródtam az árral. Egyszer viszont annyit vettem észre, hogy a szabadnapomon, amikor mentem haza, a lobbiban várt egy csapat ismerős ember.

-Most ugye csak szívattok engem? - tört ki belőlem miután realizáltam, hogy Danny, Colleen, és Misty miért is lehettek ott, velem szemben - Túl szép lett volna! - mormogtam majd közelebb mentem hozzájuk.

-Jó újra téged látni Avery! - kezdte Danny felém fordulva, de megláttam, hogy sántítva tette meg azt a kevés mozgást is, így rákoncentráltam a lábára, így megéreztem a frissen gyógyuló sebet.

-Veled meg mi történt? - vontam fel a szemöldököm.

-Az hosszú sztori - jegyezte meg, így vettem egy mély levegőt.

-A férjem holnapig a bázison dolgozik, szóval gyertek! - legyintettem letudva az egészet majd elindultam a lift felé. Ők követtek engem, így együtt szálltunk be a felvonóba. Amint becsukódott az ajtó, meghallottam, hogy az egyedüli férfi már nyitotta a száját.

-Itt még van kamera – jegyeztem meg, így le is tudta az egészet – Milyen a kar? – érdeklődtem a volt rendőr társam felé.

-Sokat segít a bűnözők elkapásában! – húzta mosolyra a száját – Nem lehetek emiatt eléggé hálás!

-A kézzel szembeni harc az én sorsom volt és nem a tiéd! – magyaráztam meg majd mivel megérkeztünk, ezért én ki is léptem a kis kabinból.

-Most már értem, hogy miért hagytad ott a rendőr létet! - suttogta Misty, így kuncogva lepakoltam a táskámat majd levettem a dzsekimet.

-Kértek valamit inni? - érdeklődtem feléjük fordulva. Nagyban még le voltak sokkolva, így vettem egy mély levegőt - Inkább kipakolok a pultra és akkor eldöntitek! - tudtam le ennyivel majd elindultam a konyha felé - P.É.N.T.E.K., lakás lezárása és titkosított üzemmód aktiválása! - mondtam el a parancsot, amikor a hűtőhöz értem.