Dimenziók között

33

Fél év eltelt Ultron óta. Azóta a csapat egész rendesen összeszokott. Eljutottunk ezalatt arra a szintre, hogy az újoncoknak nem kellett külön tartani edzést, hanem egy csapatként működtünk már. A céget már teljesen sikerült áttelepíteni az új bázisra, bár én nem nagyon használtam az irodámat. Mivel én voltam az újoncok mentorra, emiatt több feladatom lett és inkább a nappaliba dolgoztam, mint az épület másik végében, mert a nappaliban, a szállás részben könnyebben megtaláltak. Persze Steve és én nem költöztünk oda, ugyanannyi időt  töltöttünk ott, mint a toronyba, csak nem kocsival jártunk dolgozni, hanem quinjettel. Ennyi volt a különbség igazából az elmúlt hónapokban. Bár ez mondjuk teljesen nem igaz, mert ebben az időszakban annyival több feladatom lett, hogy Matt szívét is ápolgatnom kellett. Bot meglátogatta őt Elektrával, aki az egyetemes szerelme volt. Egy küldetés alatt viszont Elektra meghalt, így Matt teljesen összeomlott. Nem bírta tovább és Karennek is elmondta, hogy ő Daredevil, viszont emiatt Karen teljesen kiakadt. Foggy úgymond jól bírta pár éve a hírt, de Karen… Ő teljesen máshogy fogadta. Talán emiatt is volt az, hogy Matthew visszavonult Fenegyerekként és csak az ügyvédi munkájára koncentrált. Én támogattam ebben, mert nagyon is javulni akart, viszont a barátaival ellentétben, tudtam, hogy ez nem tett jót neki, hiszen elnyomta a belső énét. Mivel sok időt töltöttem újra Murdock társaságában, elkerülhetetlen volt, hogy a Bosszúállók valamelyik tagja újra találkozzon vele. A legelső persze Steve volt, hiszen ő a férjem volt és elég kevés olyan alkalom van, amikor nincs mellettem. Steve úgymond még a könnyebbik falat volt, a többiek nem nagyon bocsájtottak meg neki azt, hogy Skyt feljelentette. Főleg maga Morgan nem bocsájtotta meg neki, így volt az, hogy amíg munkában voltam, addig nem kommunikáltam vele, csakis akkor, ha egyedül voltam. Bár összehoztunk minden héten egy találkát a lakásunkba, mint jelen esetben is. Bár az adott napon nem volt valami kellemes állapotban, pedig amiatt hívtam át, mert megnyert egy pert. Egy nem kis pert…
-Mi ez a sóhaj? – kérdeztem tőle, amikor kivettem a hűtőből az italokat.
-Három nap telt el az utóbbi gyónásom óta és úgy érzem, hogy megint bűnös vagyok – válaszolt, így megtorpantam egy pillanatra.
-Wow, gratulálok! – mondtam szarkasztikusan – Nekem tíz év kellett, hogy bűnösnek érezzem magam – jegyeztem meg a poén kedvéért, de nem vette a lapot, így adtam neki egy üveg sört – Mi bántja a lelked? – érdeklődtem aggódva az állapota miatt.
-Hazudtam valakinek… Valakinek, akit szeretek – vette le a szemüvegét.
-Csak nem Karenről beszélünk? – vontam fel a szemöldököm, amikor leültem mellé. Mivel nem kaptam választ, így vettem egy mély levegőt – Szóval mégis… – adtam meg magamnak a választ, ha már a barátom nem volt hajlandó.
-Kérdezte, hogy hiányzik-e a régi életem – hozta fel, így ittam én is egy korty sört.
-Nemet mondtál, eltaláltam?
-Ismersz – kuncogta el magát.
-Nehéz nem hiányolni azt a részedet, amivé kiképeztek kiskorodban – vallottam be – Akaratlanul gondolkodsz úgy, ahogy a kiképzőid tanítottak, pedig csak egy átlagos életet akartál élni. 
-Te hogy vagy képes elnyomni az Árnyékot? – fordult felém.
-Úgy, hogy az elmém és a lelkem összhangban vannak! Neked azért nehéz ez, mert nincs meg az összhang – magyaráztam el.
-Pedig nagyon erősen igyekszem figyelmen kívül hagyni a lelkem.
-Ha figyelmen kívül hagyod, nem fog változni semmit se a helyzet, Matt! – ráztam meg a fejem – Engedj másokat a szívedbe és akkor könnyebb lesz! – ajánlottam a legegyszerűbb megoldást.
-Még akkor is, ha sérült a szívem?
-Leginkább akkor! – bólintottam majd vettem egy mély levegőt – Figyelj Matt… Őszintén kérdem! Maga a Fenegyerek éned húz vissza a régi életedhez, vagy egy személy miatt vonz a múltad? 
-Avery – hajtotta le a fejét.
-Tudom, hogy Elektra nagyon fontos személy volt számodra! Merem feltételezni, hogy ő volt számodra az igazi… De túl kell lépned rajta! Már fél éve, hogy nincs köztünk.
-Hiányzik – vallotta be – De tudom, hogy nem volt helyes az, amit kihozott belőlem – tette hozzá nagyot nyelve.
-Viszont szeretted őt! – érveltem a szerelem mellett – Ahogy ő is téged! Figyelj, amikor visszatért, akkor felhoztál mindent a beszélgetésünk során és a szíved alapján elmondhatom öcsém, hogy igenis totál belé voltál esve! Örülne annak, ha képes lennél tovább lépni és boldog lenni! – fogtam meg a karját.
-De mi van akkor, ha a továbblépéssel magára hagynám az emlékét? 
-Ugyan már Matt! Te nem ilyen vagy! Nincs azzal semmi baj, ha tovább lépünk! Ő is megtalálja a békét a maga módján – simogattam meg a hátát – A Purgatórium a holtaknak van és nem az élőknek! Ne ragadj le ott! – kértem kedvesen majd elengedtem.
-Wow, még a Bibliából is felhoztál dolgokat – lepődött meg – Kezdesz visszatérni a katolikus egyházhoz? – kérdezte kuncogva majd ivott egyet.
-Jó vicc! – kacagtam fel én is - Engem már a katolikus egyház kitiltott a templomaiból, de legfőképp a mennyből! Én majd az ördöggel fogok a Pokolban partikat tartani az átkozott lelkekkel! - imitáltam a táncmozdulatokkal, így elnevette magát.
-Ugye tudod, hogy akkor Bottal fogsz együtt bulizni? - hozta fel, így lefagytam.
-Basszus Matt, elrontod a jó ötletemet! - hisztiztem - Egész eddig a bulizás volt a fejemben, de most meg az a kép van bennem, hogy Bottal kell lennem még a túlvilágon is! - panaszkodtam.
-Szívesen! - jelentette ki, majd ivott győzedelmesen egy kortyot. 
-Ha már elrontottad az illúziomat, beszélhetünk a hatalmas perről, amit a mai nap megnyertél? - jutott az eszembe - Tizenegy millió… Annyit keresek egy óra alatt! - tettem hozzá, így megrázta a fejét.
-Ezzel most elrontottad! - szidott le - Szerencsétlen gyereknek hatalmas munkával kiharcolok egy ekkora kártérítést, amit te egy óra dolgozással meg is kapsz? Úgy, hogy nem is dolgozol, csak nézel papírokat és ülsz egy helyben? - akadt ki, de igazából nem zavarta a helyzet, mert tudta, hogy a társadalom két különböző végébe tartoztunk.
-Annak a szerencsétlen fiúnak sokat számít! - komolyodtam el - És tőled meg hatalmas áldozat, hogy ezt a rengeteg munkát és beleadást ingyen adod! 
-Az a kölyök lebénult egy cég miatt. Nem akartam még jobban azzal sújtani a családot, hogy pénzért szállok perbe.
-Ha ez számít, a Stark Vállalatnál jól jönne egy jó ügyvéd! - ajánlottam fel újból.
-Arra ott vagy te! - fordította felém a fejét - Avery Jackson-Rogers, még engem is legyőzött, szóval jobb ügyvéd, mint én! 
-Ez nem igaz! - ellenkeztem egyből - Az csak a szerencse volt! - vontam vállat.
-Azért ott volt több is! - tette le az üres üvegét.
-Tudod… Egyszer majdnem a segítségedet kértük, mint Bosszúállók - emlékeztem vissza.
-Az én segítségemet? - mutatott magára.
-Majdnem perbe szálltunk a kormány ellen a szérum miatt. Vagyis én megtettem volna – javítottam ki magam – De annyi megállapodás volt a kísérletnél, ha adott időn belül találunk egy tiszta múltú, egészséges személyt, akkor használhatjuk a szérumot.
-És ezért kaptad meg te!
-Ja, Stark azzal beetetett, hogy ezáltal nagyobb esélyem lesz teherbe esni.
-Én nem adnám fel a helyedben a reményt!
-Mondja ezt az, aki már feladta! – szóltam be, így kuncogva lehajtotta a fejét.
-Pont ezért mondom, hogy kettőnk közül  legalább neked megmaradjon a remény és a hit! – helyeselt bólintva – Kettőnk közül mindig is benned volt ez erősebb! 
-Azóta sok minden történt Matt! – mondtam majd megfogtam a két üres üveget és kidobtam őket.
-Az nem jelenti azt, hogy megváltoztál!
-Oh, Stark lett az egyik legjobb haverom… Hidd el Matt, valami nincs rendben a fejemben! – tudtam le ennyivel majd megtámaszkodtam a pulton.
-Csak az agyadra ment a gazdagság! – magyarázta meg majd ő is felállt – Na megyek, mert esteledik…
-Azt meg honnan tudod a vak fejeddel?
-A drága férjed hallgatja a hét órási híreket! – biccentett a dolgozó felé.
-Ott a pont! – mormogtam amikor felvette a kabátját – Óvatosan hazafelé! – kértem.
-A portástól kell kérjem a taxit?
-Pontosan – helyeseltem majd odadobtam neki a botját, és ő könnyedén el is kapta – Jó éjt Matt!
-Neked is Ave! – mosolygott rám majd megnyomta a lift gombját.
A következő pillanatban a kabin meg is érkezett, így Murdock be is ment intve. Ezután elkezdtem készíteni a vacsorát. Igazából maradékot melegítettem csak meg, így amikor a két tányér már megfelelő hőmérsékletű volt, akkor be is mentem a dolgozóba és ott megvacsoráztam a férjemmel együtt. Teljesen nyugodtan élveztük a nyugodt pillanatot, egészen addig, amíg én meg nem hallottam a földrengést. Nem volt nagy hatótávolságú, de a Pokol Konyháján volt az epicentruma, így szinte a következő tíz percben, már minden egyes hírcsatorna erről szólt. Nagyon furcsállottam a helyzetet, mert ilyen nem szokott történni. Ha vannis földrengés, akkor nem olyan kicsi hatótávolságban lett volna, mint akkor volt. Főleg, hogy New York rohadtul nem a földrengésekről volt híres. Kivételes módon Steve jobban aggódott, mint én. Bár nálam rohadt nagy energia kellett ahhoz, hogy helyben maradjak. Mind a ketten folyamatosan a híreket figyeltük, hátha valami új információ felmerült volna. Szinte alig aludtunk az éjjel, én vártam szinte a hívást, de nem tudtam pontosan kitől. Annyit tudtam, hogy ugrásra készen voltam egész éjszaka, hátha megcsörren a telefonom, de nem történt meg. Másnap tiszta fáradtan mentem el a bázisra dolgozni. Bár nem nagyon voltam ott fejben, mert akkor is csak a híreket hallgattam. Sam erre fel is figyelt, ahogy Wanda is, de inkább összeszedtem magam és a tanoncokra koncentráltam. Mattel beszéltem délelőtt, elmesélte, hogy találkozott Foggyval. Annak megörültem, bár az eléggé kellemetlen volt, hogy a következő mondatot úgy kezdte, hogy otthagyta a barátját, mert felhozta a Fenegyereket. Teljesen képbe voltam, hogy ez mennyire volt nehéz Murdocknak! Sokkal nehezebb volt neki, mint nekem, mert ő egyedül volt, nem úgy, mint én, és ő teljesen kizárta azt az énét, nem csak részlegesen. Ott voltam mellette, de egyedül nem értem semmit, mert több emberre volt szüksége. Emiatt lehetett az, hogy annyira próbáltam segíteni, hogy szinte már elkényeztettem az ügyvédet. Igazából nemnis érdekelt, és a hívás közben is egyből segítettem, mert megkért, hogy nézzek utána egy bizonyos Jessica Jones nevű embernek. Én még a hívás alatt elmondtam minden fontosat a kis magán detektívről. Ezután mintha megszakadt volna a kapcsolat mindennel. A hírek se mondtak többet a földrengésről. Matt sem mondott el semmilyen információt, így inkább a munkámmal foglalkoztam. Vacsora után Steve és én haza is mentünk a lakásba, majd ott fontoskodtuk a magunk dolgát. Mikor leültem olvasni, Matt akkor hívott fel.
-Már aggódtam! – panaszkodtam felvéve – Mi történt? Minek kellett a Jones adata? – hadartam.
-Baj van Ave! – suttogta, így nyeltem egy nagyot.
-Ha te mondod ezt, akkor eléggé nagy baj lehet! – jegyeztem meg – Avass be!
-Ez a Kéz! – mormogta. 
-Mi a Kéz? – dülledt ki a szemem – Várjunk, ez az a Kéz? – jöttem rá – Jól vagy?
-Én igen, minden oké… – makogta – Kéne a segítséged! – vallotta be.
-Miben pontosan?
-Információ! Amit Bot tanított nekünk, a K'un-Lunról, Midland Circle épület, ott van Luke Cage, Danny Rand… – sorolta fel majd vett egy mély levegőt – A Kézről is kell minden infó!
-Mikorra? – dörzsöltem meg a fejem.
-Minél előbb! – vallotta be.
-Jelentkezek! – jelentettem ki majd kinyomtam és egyből felpattantam a kanapéról.
A dolgozóba berohanva elővettem a régi szervezet dobozát, amibe be akart szervezni Bot. Steve bejött nekem segíteni keresni az adott emberek után addig. Én a Chaste által adott információkat vizsgáltam át. A Chaste már kiskoromban is rengeteg dolgot megosztott velem, mielőtt még biztos lett volna, hogy csatlakozok hozzájuk. Miután minden kellő adat megvolt már, akkor Matt fel is hívott, miszerint Jessica elhagyta a helyszínt, ahol megbújtak, így én a magánnyomozó lakására mentem. Az út közben minden egyes dolgot a fejemben gondoltam át és raktam össze a kirakós darabjait. Nem volt könnyű, de volt időm, amíg odaértem Jessica Jones lakására. Amikor az adott helyhez értem, akkor betörtem az ajtót majd körbenéztem. Éreztem a rengeteg alkohol szagát, így eszembe jutott, hogy rendesen iszákos volt a nő, emiatt almalével kicseréltem az asztalán lévő üvegben a whiskyt. Amikor azzal készen lettem, akkor a gépén megnéztem a képeket majd észrevettem a nyomot. Viszont abban a pillanatban kattant a zár, így felpattantam és átmentem a konyhába. Jessica csak fáradtan odament az asztalához majd ráhúzott az üvegre és leült a székébe. Elkezdte nyomkodni a gépét és meghallottam, hogy egyre jobban ledöbbent.
-Ez ugyanaz a személy! – jött rá, így keresztbe tett kézzel nekidőltem az ajtófélfának.
-Látod, sokkal okosabb vagy, ha nem alkohollal mérgezed a májad! – szólaltam meg, így megijedve felém dobta a whiskys üveget. Én csuklóból elkaptam majd elindultam felé – Kicseréltem almalére mielőtt hazaértél, de nem vetted észre a változást, mert olyan szinten alkoholista vagy! – szóltam be.
-Ki a franc vagy te? – kérdezte megijedve.
-Matt egyik barátja… – válaszoltam titokzatosan – Ő kért meg, hogy jöjjek utánad, mert otthagytad őket!
-Várjunk csak, te nem egy Bosszúálló vagy? – jött rá, így elkuncogtam magam.
-De! – válaszoltam majd letettem az üveget – A személy, akit keresel, az Alexandra. A Kéz egyik vezetője… 
-Már te is ezzel jössz? – hitetlenkedett majd hátradőlt fáradtan a székében – Nem volt elég az a fura pasas meg a vén fószer, de még egy Bosszúálló is?
-Fura pasas? – vontam fel a szemöldököm. 
-Igen, valami Danny… Rand azt hiszem.
-A Rand Vállalat Danny Randje? – jöttem rá.
-Igen, azt mondja, ő a halhatatlan nem tudom micsoda, de világít az ökle, ha akarja… – legyintett, így lefagytam egy pillanatra.
-Ő a halhatatlan Vasököl? – döbbentem le.
-Igen, pont ez az! – helyeselt velem – Az a vén fószer meg valami Bot… – jutott az eszébe, így lehajtottam a fejem.
-Oh a francba! – mormogtam majd kiindultam – Amúgy, jó volt találkozni! – fordultam vissza – Tégy egy szívességet és segíts legközelebb, ha az emberiséget akarják megmenteni! – mondtam majd becsuktam magam mögött az ajtót.
Nem terveztem semmilyen módon azt, hogy találkozok Bottal, de ha nagyon muszáj volt, akkor megteszem. Nem kapcsolódott a képhez a kiképzőm megjelenése. Egyszerűen érthetetlen volt az ő ittléte. Ő csak akkor jelent meg, ha rohadt nagy balhé közeledett, vagy esetleg valami űber veszélyes küldetést akart rásózni Mattre. A hátsó ajtón bemente a kínai étterembe, ahol éppen tartózkodtak a többiek, majd meghúzódtam. A fiúk ott voltak, így halkan az öreg ember mögé settenkedtem.
-Visszajön? – kérdezte Bot.
-Nem, elment – válaszolt Matt.
-A képességed használod? – érdeklődött Rand.
-Nem, csak már kiismertem – ellenkezett Murdock majd zsebre tette a kezét.
-Nem ismeri fel, hogy mennyire fontos dolog ez! – dőlt előre a milliárdos az asztalra.
-Nem ismerem őt túl jól, de mint nekem, neki is van élete! – tudta le ennyivel a barátom – Mindegy, milyen nagy vagy kis dolog ez, akkor is van neki…
-Azok után, amiken keresztülmentél, Matty, azt hittem, nyitottabb leszel, mikor eljön az idő – jegyezte meg Bot, így kivettem az öregember kezéből a kardját majd a háta mögül a nyakához szorítottam a fegyvert.
-Miért is lenne izgatott, hogy megint szemben áll a Kézzel? – kérdeztem, de erre Danny Rand egyből felpattant és aktiválta a chijét a kezében – Nyugi szépfiú, nem bántom az öreget, csak gondoltam annyi év után beköszönök! – pillantottam a Vasökölre, így Bot elnevette magát.
-Nézzenek oda! A két legjobb harcosom egy helyen! – örült meg a helyzetnek.
-Ismeritek őt? – pillantott a többiekre Danny.
-Avery Jackson-Rogers, Bot volt tanítványa! – mutatkoztam be – Örvendek!
-Te is tanítványa voltál neki? – döbbent le, így elengedtem a kiképzőmet.
-Mind a kettőjüket a háborúra képeztem ki, erre az egyik arra használja a képességét, hogy sikátorban állítsa meg a bűnözőket, míg a másik hogy a Bosszúállók mellett szerepeljen a tévében és játssza a hőst!
-Úgy hallottam, hogy a Fenegyerek jó munkát végzett – nézett Mattre Rand – És szépen megmentették a Bosszúállók a Földet többször is! – állt ki mellettünk.
-Múlt időben, igen! – bólintott Bot – Az egyik visszavonult, míg a másik anyukásdit szeretne játszani! – szólt be, így megforgattam a szemem.
-Ezt nem most beszéljük meg! – jelentette ki Matt.
-Ahogy gondolod – ült le a székbe – Bár annak ellenére, hogy mennyire nem akartam, hogy hasonlítsatok egymásra, mégis összehozott titeket az élet és puszipajtások lettetek! – mutatott ránk, így a pultnak dőltem.
-Szervusz Luke! – köszöntem a bejövő negyedik tagnal, így megtorpant – Nem harapok, veletek vagyok! – tettem hozzá, így csatlakozott.
-Te ki vagy? – nézett rám.
-Várjunk, honnan tudtad, hogy Luke jön be? – értetlenkedett Danny.
-A látás túlértékelt! – vontam vállat – Egy vak kiképzőm volt, megtanított, hogy nem mindig van szükségem a látásomra!
-Szóval te is képes vagy arra, amire ők, csak te látsz? – értelmezte izgatottan.
-Pontosan! – bólintottam.
-Na várjunk csak! Én még mindig nem tudom, hogy te ki vagy! – jegyezte meg kapkodva a fejét Luke Cage – Szóval?
-Velünk van, ennyi nem elég? – állt ki mellettem Matt – Jól jön egy Bosszúálló segítsége!
-Mert te egy Bosszúálló vagy? – vont fel a szemöldökét Cage.
-Jackson-Rogers, szia! – ráztam vele kezet, így megtorpant.
-Rogers, mint…
-Mint Amerika Kapitány Rogers, igen! – fejeztem be helyette.
-Ezért volt ismerős! – jött rá Danny miközben mindenki helyet foglalt.
-Jól van Drága Bot! – álltam az öreg mögé – Most beszélhetsz! Avass be minket az ellenfelünk titkaiba! – veregettem meg a vállát.
-Senki sem tudja, hogy mikor kezdődött – állt neki a mesének – Évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt… Nem is számít! De valamikor nagyon régen a K'un-Lun vénei összegyűltek, hogy rájöjjenek, hogyan használják a chit… Az élet energiáját. Gyógyításra akarták használni, de volt közöttük öt eretnek, sötétebb szándékú ember.
-Az eretnekek soha sem jó szándékkal léteznek! – mormogtam átgondolva a vallásháborúkat a történelem során.
-Ők nem akartak gyógyítani, ők halhatatlanságot akartak, hatalmat, hogy sose kelljen szembenézniük a halállal. Hogy újra és újra regenerálják magukat. A vének úgy látták, ez egy rendellenesség és épp, mint Lucifert a mennyből, úgy az ötöt is örökre száműzték K'un-Lunból. A Kéz öt ujjává váltak.
-Találkoztam egy nővel a Midland Circle-nél – hozta fel Danny – Azt mondta, hogy ő a Kéz.
-Őt hívják Alexandrának! – válaszoltam Bot helyett – A kezdetektől fogva ő vezeti a Kezet!
-Ezt honnan tudod? – fordította felém a fejét Matt.
-Volt egy kis időm utánanézni dolgoknak! – vontam vállat – Mikor szétszóródtak, mind visszamentek az anyaországaikba – folytattam a sztorit – Minden egyes ujj a saját tartományát uralja. Növeli a hatalmát és befolyását.
-Madame Gao? – kérdezett rá Rand.
-Pontosan, az a vén kis szipirtyó! – helyeseltem.
-Ő szervezte meg a szüleim meggyilkolását! – vallotta be, így vettem egy mély levegőt.
-Sok gyilkosságot szervezett meg, maradjunk ennyiben! Ott van Sowande, az afrikai hadvezér, fegyvercsempész, ahogy tetszik – legyintettem.
-Akit én követtem – szólalt meg Luke.
-Ne kövesd túl közelről! – ajánlottam – Pár mozdulatával lelassítja a pulzusod, míg a szíved be nem mondja az unalmast. És ott van Bakuto…
-Ő halott – vágott közbe Rand – Legalábbis az volt, mikor legutóbb láttam.
-Végre valami jó hír! – örvendtem mosolyra húzva a számat.
-Ki az utolsó? – érdeklődött Matt.
-Murakami. A férfi, aki Nobu mögött mozgatta a szálakat. Talán a legtitokzatosabb, de mikor előjön csak egy gonosz kis rohadék.
-Együtt simán elintézhetjük! – tudta le ennyivel Danny.
-Oh, engem ne számoljatok, mert nem szabad semmi balhéba belekeverednem, hogy engedjék az örökbefogadást! – emeltem fel védekezően a kezem – Azért vagyok itt, mert Matt megkért!
-Az oké, hogy én téged megkértelek Ave, de Bot, te miért vagy itt? – kérdezte előre hajolva Matt – Mit szeretnél tőlünk? És ne szarakodj! Tudom én is és Avery is, hogy mikor hazudsz!
-Talán egy kicsit vissza kéne venned – nyugtatta le őt a Vasököl – Az előbbi pár percben több információt kaptam, mint több éven keresztül a K'un-Lunban!
-Azért, mert akar valamit! – indokoltam meg – Ami persze veszélybe sodor mindenkit, akit szeretünk! 
-Ellenük nincs második esélyed, érted? – állt fel Matt – Ha óvatlan vagy, egy pillanat és halott vagy. Vagy rosszabb… Előtted vannak azok, akiket a világon a legjobban szeretsz és végignézheted, ahogy meghalnak a kezedben – magyarázta majd vett egy mély levegőt – Rendben. Lehet, hogy a város veszélyben van! Lehet, hogy ez fontos harc. Értem! De képzeljétek el, hogy talán úgy kell majd tovább élnetek, hogy a beavatkozással csak rontottatok a helyzeten – jelentette ki majd elsétált az üveghez. Én követtem őt majd megálltam mellette.
-Hé – szóltam neki – Tudom, hogy rossz érzés, de…
-Én csak nem akarom megismételni a múltamat! – vallotta be Matt – Ki lenne a következő? Te? Vagy Karen és Foggy?
-Mind a ketten tudjuk, hogy Elektra halála egy véletlen eset volt!
-Attól még nem változik a tény, hogy a Kéz veszélyes.
-Tudom! De minket erre képzett ki az öregember! – biccentettem Bot felé majd vettem egy mély levegőt – Ha kellek még, akkor szólj! – jegyeztem meg.
-Mi van Jessicával? – jutott eszébe.
-Majd észhez tér! Tettem róla, hogy megtegye! – húztam mosolyra a számat.
-Köszönöm Ave! – biccentett.
-Majd szólj, ha kellek! – öleltem meg majd elindultam kifelé – Sziasztok! – intettem a többieknek – És Bot! – szóltam végül neki – Bekaphatod! – tettem hozzá, így a kiképzőm elmosolyodott.
-Nekem is hiányoztál Avery! – válaszolt, így nyugodt szívvel mentem ki az étteremből.
Direkt figyeltem, hogy amikor hazafelé mentem, ne kövessenek. Rohadtul paranoiás voltam, de attól még a Kézről beszéltünk, ami előszeretettel gyilkolt embereket csakis muriból. Főleg, ha még arra is rájönnének, hogy engem Bot képzett ki, akkor még jobban örülnének a halálomnak. Mikor hazaértem, akkor szinte már jött is a következő hívás, miszerint mehetek is vissza a kis társaságunkhoz. Röviden csak annyit tudtam meg, hogy Luke elkapta a Kéz egyik vezetőjét, így egyből pattantam is. Szerencsétlen Stevenek inkább mondta, hogy aludjon el és majd valamikor csatlakozok hozzá. Elmentem az új helyszínre, ami egy régi színház volt majd odamentem a többiekhez.
-Azt hittem, hogy a mai napra letudtalak titeket! - jegyeztem meg, így mindenki felém fordult - Kit látnak szemeim! - vettem észre Sowandet - Wow! Szép fogás! - dicsértem Lukeot. 
-Köszönöm! - mosolygott rám mikor Matt mellém lépett.
-Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte, így felvontam a szemöldökömet - Kétszemközt, jól van na! - jött rá a szuperhallása miatt a tettemre.
-Nem hagytad, hogy a magas labdát használhassam! - hitetlenkedtem majd arrébb mentünk mi ketten - Minden rendben?
-Elektra él! - suttogta, így megtorpantam.
-Matt, ott voltunk a temetésén! - jegyeztem meg.
-Tudom, de a Kéz feltámasztotta és gyilkos fegyvernek használja most!
-Biztos, hogy ő az?
-Kilencven százalék esély van rá! - húzta fintorra a száját.
-Mi van a maradékkal?
-Bot és én ismerjük őt, de mivel mi vakok vagyunk, nem tudjuk biztosra venni! A feltámasztás miatt meg nem érzem a szívverését…
-Zombit csináltak belőle? - vontam össze a szemöldököm.
-Vagy azt csinálták vele, mint azzal a ninjákkal… - hozta fel, így vettem egy mély levegőt.
-Emlékszik rád?
-Nem! - rázta meg a fejét - De hezitált… Ott volt a lehetősége, hogy megöljön, de mégis hezitált, amint a nevén szólítottam. 
-Nem! - vágtam rá egyből - Nem játszuk ezt haver! - ráztam meg a fejem - Nem tudjuk, hogy mit tettek az agyával, így nem hisszük el az első fals gondolatokat! - jelentettem ki.
-De ez Elektra Ave… - hajtotta le a fejét, így keresztbe tettem a karom.
-Akkor bizonyosodj meg róla! - adtam fel - Biztosra kell menned, hogy emlékszik rád, mert ha igen, akkor van esély megmenteni, de ha nem…
-Emlékezni fog! - vágott közbe.
-De ha nem - ismételtem meg magam közelebb lépve - Akkor meg kell állítani! - jelentettem ki majd visszasétáltam a többiekhez - Szóval, pontosan miért is hívtatok ide?
-Matt azt mondta, hogy csak te vagy képes megtörni ezt a fazont! - biccentett az ellenfél felé Jessica, így leguggoltam.
-Wow, és a vén faszkalap nem ellenkezett? - szóltam be Botnak, aki hitetlenkedve megrázta a fejét - Ugyan már, mind a ketten tudjuk, hogy Matty volt a kis kedvenced, és én meg csak arra kellettem, hogy kitöltsed az utána maradt űrt! - vallottam be - Szóval - pattantam fel - Magához tér és akkor kiszedjük belőle a dolgot! - tudtam le ennyivel.
-Meddig lesz kiütve? – kérdezte a Vasököl.
-Nem sokáig! – válaszoltam.
-Érzed a képességeiddel? – tippelte izgatottan.
-Ugyan! Onnan tudom, hogy ezt fogom csinálni – mondtam majd jó erősen fejbe vertem, de annyira, hogy majdnem lerepült a székről. Egyből elkuncogta magát Sowande, innen tudtuk, hogy éber állapotban volt - Mit akartok New Yorkban? – kezdtem el a vallatást.
-Nem tudtok olyat tenni, ami árulásra késztetne! – jegyezte meg az afrikai.
-Elfogadom a kihívást! – kacagtam el magam.
-Ne fáradj! – szólalt meg Bot – Az Ujjakat kiűzték K'un-Lunból, vagyis azokkal a szerzetesekkel edzett, akik őt nevelték! – mutatott Dannyre.
-És? – értetlenkedett Luke.
-Brutális próbákon kellett átmennünk – magyarázta meg Danny.
-Fegyelmezésnek nevezik! – javította ki az ellenfél.
-Vagyis nem fog megtörni – értelmezte Colleen, Danny barátnője – Nem erőszakkal…
-Ugyan már! Egy istenből kiszedtem az infót a tudta nélkül, simán megtöröm ezt a barmot is! – jegyeztem meg keresztbe tett kézzel.
-Semmit se tudtok a Kéz hatalmáról! – jelentette ki Sowande – Egerek vagytok, amik a kútba estek. Higgyetek nekem, szépen meg fogtok fulladni!
-Mi a célotok a városunkkal? – kérdeztem nyugodtan.
-A ti városotok? – emelte ki az adott részt – Ez a hely a Kéz tulajdona. Mindig is az volt!
-Hogy érted, hogy "mindig"? – vonta fel a szemöldökét Luke.
-1820-ig néztem vissza – gondolkozott el Jessica.
-A gyarmatosítás kezdete óta a Kéz jelen volt New Yorkba – javítottam ki – Na és? – vontam meg a vállamat – Attól még a miénk! – tudtam le a fontosabbik részt – Miért kell nektek Danny Rand? – folytattam a kérdezősködést.
-Semmi olyat nem tehettek, amiért szolgálni foglak titeket, megértetted? – tette hozzá a Vasököl.
-Hogy megértettem-e? – döbbent le – Eddig te vagy a legidiótább Vasököl!
-Mondd el, hogy mit akartok velem! – hajolt közelebb a fogolyhoz.
-Az öklöt akarjuk. Te egy senki vagy – fordult felé beszólva, így gyengéden hátrébb toltam Dannyt – Danny Rand elárult egy egész várost! A helyet, mely védelmezésére felesküdött! Ugyanígy hagyta a törhetetlen fickó meghalni a fiút a börtönben! – tért át Luke esetére – Rettegve és egyedül. Ugyanígy nem tudta megmenteni a nő az építészt – lépett át Jessicara, így a lány hátra sétált – Mi a baj? Ugyanúgy bejutottam a fejedbe, mint régen ő? – hozta fel a múltját, így Jessica nekirontott a lekötött embernek, de én megtartottam a lányt – És azok, akiket még szerettek? Mi lesz velük, ha ti már nem lesztek? Kinek kell még miattatok meghalnia?
-Miről beszélsz? – fordult felé Luke.
-A nővér, a rádiós nő… Legközelebb őket veszik célba! Hány egérnek kell még veletek fulladnia? – kérdezte, így többen idegesen elindultak. 
Tudtam, hogy amiatt mentek el, hogy biztonságba vigyék az ismerőseiket. Hallottam őket kifelé menet, így teljesen megértettem, hogy kirohantak. Jeleztem Botnak, hogy ő is kimehet, így a kérésemet csodák csodájara meg is tette. Ezáltal egyedül maradtam a teremben Sowande társaságában. Vártam perceket, ameddig lenyugodtam és az ellenfél is azt higgye, hogy megtört minket. Mikor már egy hosszabb idő is eltelt, akkor odaléptem az afrikaihoz majd levettem a szemfedőt.
-Tűnődtem azon, hogy mikor találkozhatunk! – jegyezte meg a fogoly, amikor meglátott engem.
-Ilyen az, amikor csak híreket hallunk a másikról! – válaszoltam majd a hátrébb léptem.
-Már akkor felfigyeltünk rád, amikor Bot a Chaste oldalán kiképzett – mesélte, így keresztbe tettem a karom – Kár, hogy Bot lemondott rólad!
-Nem voltam méltó! – vontam vállat - Vagyis, szerinte nem voltam az! - javítottam ki magam.
-Hallottad, hogy egyszer a Chaste fogságba ejtett? – érdeklődött – Nagyon régen volt már! Három napig voltam fogságban, amikor meghallották, hogy a katonáim közelednek. Az erődre síri csend szállt. A kapuk zárva maradtak. A Chaste képtelen volt megérteni, de a kinti katonák az én parancsaimat követték. Lezárták a kapukat, senki sem mehetett se ki, se be. A harmadik napon az emberek egymás ellen fordultak. A negyedik napon kifogytak a vízből. A hatodikon az élelemből. Azt hiszem, a tizedik napon térdeltek le előttem. Könyörögtek, hogy hagyjam abba.
-Nos, ha most letérdelek előtted, akkor befogod? – kérdeztem – Nem azért vagyok itt, hogy meséket hallgassak! Azt megtehetem otthon is a férjem által, szóval légyszi könnyítsd meg a dolgom és mondd meg, hogy mire készül a Kéz.
-A tervük nemsokára darabjaira hullik, még mielőtt ez a szék, melyen ülök, trónná válik.
-Előbb leszek én a trónon Asgardban, mint te akárhol, szóval légyszíves ne húzd az időmet, mert azt nagyon utálom!
-Miért, attól tartasz, hogy amíg beszélgetünk, megtaláljuk a kis férjedet? – hozta fel, így egy pillanat alatt előkaptam a nunchakumat és az egyik részét a nyaka köré tekertem.
-De menő! – szólalt meg Danny hátulról, így észrevettem, hogy megérkeztek.
-Na most felhúztál! – jelentettem ki Sowande felé – Nagyon egyszerűen fogom mondani a helyzetet, hogy képes legyél felfogni! Válaszolni fogsz a kérdéseimre, vagy nagyon eldurvul a helyzet! – jelentettem ki komolyan miközben gyengén fulladozott.
-Minek is hívnak téged? A Pokol Árnyéka… – válaszolta meg a saját kérdését – Mégha meg is tudnál ölni, az sem változtatna semmin. Ha levágsz egy ujjat, a kéz még használható. Győzni fogunk. Seregeink vannak és fegyverünk.
-Igen, csak azt is elfelejted, hogy a négy ujjú kéz, sokkal sérülékenyebb, mint az ép! - húztam mosolyra a számat, ezzel utalva, hogy vesztésre állt.
-Nem fognak leállni! A Vasököl a kulcs a Kéz hatalmához! – krákogta, így elgondolkoztam egy pillanatra. 
-A kulcs? – ismételtem meg – Érdekes! – jegyeztem meg mire meghallottam, hogy elvágta a kötelet, amivel ki volt kötve. 
-Ave, vigyázz… – szólt nekem Matt, így megragadta az alkalmat Sowande és felpattant, de én ahelyett, hogy megijedtem volna csak szorítottam a nunchakun, de olyan szinten, hogy levágtam a fejét.
-Uram isten! – kapta el a fejét Jessica.
-Nem kellett volna megölnöd – jegyezte meg Matt egy kis szünet után.
-Vagy ő vagy mi, úgy gondolom jól választottam! – magyaráztam meg majd elraktam a fegyverem.
-Megállíthattuk volna! – állt Murdock mellé Danny.
-Figyu, elég ilyen harcban voltam már ahhoz, hogy képbe legyek a feltételes mód nem opció! – fordultam felé – Várható volt, hogy kitör a fogságból! A lényeg, hogy már tudjuk a választ!
-Mert tudjuk? – vonta fel a szemöldökét Jessica.
-Egész végig Dannyt akarták – mutattam az adott ember felé.
-Igen, ezt eddig is tudtuk! – helyeselt Luke.
-Azt nem tudtuk, hogy a Vasököl a kulcsa annak, amit a Kéz keres! – jegyeztem meg – Ez nem véletlen szóhasználat!
-Szerinted Danny egy kulcs? – kérdezte Matt – Mihez? A túléléshez?
-Ha kulcs van, akkor zár is!
-Azt hittem, csak metafora! – válaszolt szarkasztikusan Jessica.
-Szarkasztikát félre lehet tenni! – kértem még normálisan.
-Szóval azt hiszed, hogy szó szerint kinyit valamit? – értelmezte Luke.
-Helyesbítek, tudom! – javítottam ki, így közelebb léptem a csapathoz – És azért a valamiért érdemes volt meghalni! – mondtam el.
-Én fegyver vagyok és nem egy kulcs – szólalt meg Rand.
-Te így tudod! – pillantottam felé.
-Mit tudnék kinyitni? – jött mellém.
-Te mondd meg! Biztos ezért nem öltek még meg! – vontam vállat.
-Azért nem öltek meg, mert az oldalukon akarnak tudni.
-A Vasököl chije egy fegyver, ebben igazad van, viszont hallottam történeketeket arról, hogy másra is használták már! Hogy lezárjanak dolgokat, vagy újra felnyissák őket!
-Vagyis azért van a Kéz New Yorkban, mert Danny hozzáférést ad valamihez vagy felnyit valamit? – fogalmazta át a helyzetet Luke.
-Ugyan már srácok! – kuncogta el magát Danny – Ez őrültség! 
-Nem számít, hogy elhiszed-e vagy sem! – jelentettem ki – A lényeg, hogy ők elhiszik, hogy igaz.
-Ő a Kéz tagja volt! – mutatott a holttestre – Egy olyan szervezetnek, amit hazug pszichopaták hoztak létre. Egy szavát se hihetitek el!
-Egy baj van ezzel Danny… – fordultam felé – Hogy nem hazudott! – mondtam majd becipzároztam a kabátomat – Az én munkám itt véget ért egyenlőre! – jelentettem ki majd elindultam kifelé – Elmegyek az őrsre, hogy biztonságba tudjam a többieket! – tettem hozzá majd kiléptem az épületből.
-Avery! - szólt utánam Bot, így megforgattam a szemem és megálltam.
-Igen? - fordultam felé - Mit akarsz?
-Amit Sowande vallatásánál tettél… - kezdte, de megállt, mert nem tudta kimondani a szót - Az szép volt! Én sem tettem volna máshogy!
-Wow, ez most egy dicséret volt? - döbbentem le.
-Matty és te is úgy bántok velem, mintha én lennék a rosszfiú, de arra nem is gondoltok, hogy miattam tartotok ott, ahol! - jelentette ki megsértődve.
-Te annyit tettél értem, hogy megtanítottál uralni a chimet és semmi mást! - emeltem feljebb a hangom - Te nekem semmit nem segítettél, csak kihasználtad a szerencsétlen helyzetemet! A képességeim ellenére vettek fel a S.H.I.E.L.D.-hez, anélkül lettem Bosszúálló! Te csak egy pont vagy a múltamban, mert az első adandó alkalommal feladtál, mert nem akartam megölni egy embert! - emlékeztem vissza - Örülhetsz, a tanítványod egy tömeggyilkos lett, és úgy hívják, hogy a Pokol Árnyéka! Kérlek, hagyj békén minket és húzz el a legtávolabbi helyre és ha megteheted dögölj meg! - fejeztem be majd dühösen kimentem. 
Jól tudtam, hogy a harlemi őrsre vitték a többieket, mert Lukenak ott volt ismerettsége. Odamentem és az úton valamennyire le is nyugodtam. Nem volt olyan könnyű eljutni a város másik részébe, főleg, hogy még mindig paranoiásként figyeltem, hogy követett-e valaki. Amint a rendőrségre értem, akkor bementem és körbenéztem. Az egyik pihenőbe megtaláltam Colleent, akinek egy vágás volt a hasán, mint kiderült Bakuto által. Megvizsgáltam a sebet belülről, de mivel Claire, Luke barátnője, jól ellátta, nem volt semmi baja. Tovább mentem a következő pihenőbe, ahol megláttam Karent és Foggyt ülni az egyik asztalnál.
-Na most ugye csak szívatsz? - kuncogta el magát Foggy - Avery Jackson-Rogers! - állt fel majd odajött hozzá és jó szorosan meg is ölelt - Nagyon régen találkoztunk!
-Hiányoztál Foggy! - simogattam meg a hátát.
-Hogy vagy? Hogy van Steve? - érdeklődött miközben elengedett.
-Steve éppen a lakásban alszik, míg én támogatok egy önbíráskodó bandát az éjszaka közepén - magyaráztam el.
-Szóval semmi sem változott - nevetett fel.
-Hát, a Stark Vállalat jobb, mint a régi munkahelyem, nem mellesleg mentorálom az új Bosszúállókat, szóval nem panaszkodhatok! – vontam vállat.
-Ja, meg amúgy megkaptad a szérumot – legyintett, mintha nem lenne nagy dolog.
-És megkaptam a szérumot, igen! – helyeseltem mikor Karen mellénk lépett – Helló! – öleltem meg őt is – Milyen az újságírás? – érdeklődtem kedvesen.
-Egész érdekes, tetszik! - mondta amikor elengedtük egymást.
-Örülök, hogy tetszik - jegyeztem meg.
-Te miért vagy itt? - kérdezte értetlenkedve - Matt miatt hoztak be?
-Oh, én miattatok jöttem el, hogy nagyobb biztonságban legyetek! - vallottam be - A többiek jobban örültek, hogy ide jöttem!
-Szóval Matt bevont téged! - értelmezte nagyot nyelve - Azt hittem, hogy eléggé eltereltük a figyelmét az esetekkel és mertem feltételezni, hogy már nem is gondol a régi életére.
-Nagyon is gondol rá, csak nektek nem vallja be! - mondtam el az igazságot - Matt szenved mióta meghalt Elektra, de ti inkább még inkább rontotok a helyzetén! - szóltam le őket, ha már alkalmam volt - Akármennyire rossz dolog, A fenegyerek által volt lehetősége teljesen kiteljesülni, mert az az éne egy ösztön én, amit nem tud egész életében elnyomni! Ő erre lett kiképezve, sőt ennél sokkal többre, így is kevesebbet tett annál! - meséltem el nekik - Szóval amíg ti azt hiszitek, hogy nagyban segítik a kis barátotokat, addig ő hozzám jött szenvedve! Egyszer nézzétek az ő oldalát és akkor rájöttök, hogy mi neki a jó! - kértem majd kimentem. 
-Most ugye csak rosszul látok? - szólalt meg a folyosó másik oldalán Misty Knight, így lehajtottam a fejem - Minek köszönhetem a hatalmas Jackson kadétot az én őrsömön?
-A te helyed? - kuncogtam el magam - Wow, úgy tűnik sok mindenről lemaradtam! Utolsó infóm, hogy detektív vagy! - indultam el felé.
-Utolsó infóm, hogy a Stark Vállalat résztulajdonosa vagy! - mosolygott rám.
-Lehet róla szó! - vontam vállat.
-Minek köszönhetem a látogatásodat?
-Egy névtelen kérés miatt vagyok itt a civilek védelme érdekében - tettem zsebre a kezem.
-Névtelen? - vonta fel a szemöldökét - És mióta teszel meg ilyeneket?
-Egy barátom kérte, így már jó?
-Jobban elhiszem - indult el, így követtem őt - Nem láttalak az Akadémia óta! - hozta fel - Milyen az élet?
-Próbálok olyat mondani, ami nem olvasható a médiában - jegyeztem meg, így elkuncogta magát - Veszélyesebb feladat Bosszúállónak lenni, de megtaláltam a férjem és emiatt nem bántam meg, hogy otthagytam a rendőri pozíciót! Boldog házasságban élek és minden a legnagyobb rendben! Veled?
-Ismered Harlem városát - tárta szét a karját majd megálltunk a kávé gép mellett és öntött egyet nekem és magának - Még mindig tisztán iszod? - pillantott rám, így biccentettem. Emiatt oda is adta a poharat majd leültünk az asztalánál.
-Én meg mehettem volna a Pokol Konyhájára – jegyeztem meg majd ittam a kávéból – Nem tudom eldönteni melyikünk helyzete elcseszettebb! – tettem hozzá, így elnevettük magunkat.
-Annak ellenére, hogy előbb végeztem, mint te, sokkal többet értél el.
-Úgy hívják ezt, hogy szerencse! – kényelmesedtem el a helyemen. A következő pillanatban meg is szólalt Misty adóvevője, így a rendőr fel is pattant – Majd talizunk! – intettem majd ki is rohant.
A nyugodt időben kerestem egy csendes szobát. Találtam egy pihenőt, így ott elkezdtem meditálni. Kizártam minden külső hangot és csak a chire koncentráltam. Az elmém ezalatt pihent, míg a testem éber maradt. Ez volt jó ebben az egy órában. A lelki nyugalom és a kapcsolat felépítése a test és lélek között. Amikor az osztag visszatért, felfigyeltem a hangokra és szagokra. Megéreztem Luke, Jessica és Matt testét, így egyből kinyílt a szemem. A hangokból követtem, a rendőr, aki Mattet szálította majd a szobába érve meg is kértem, hogy hagyjon kettesben minket. Ott voltam mellette, hogy legalább ha felébred, nyugton maradjon. Viszont ez az őrállás nem tartott sokáig mert megláttam Mistyt bemenni a kihallgatóba. Furcsállottam a helyzetet, mert tudtommal nem hoztak be tettest. Hallgatóztam, viszont amikor meghallottam, Jessicát a félig kómás hangjával, akkor felpattantam és bementem.
-Oké Misty ezt most abbahagyjuk! – léptem be a kihallgatóba.
-Avery, ezt nem teheted! – fordult felém a rendőr.
-Oh, dehogynem! – ellenkeztem vele magabiztosan – Te is tudod, hogy kurvára nem akarok a foglalkozásaimmal menőzni, de ha te így játszol, akkor előveszem a rendőr és ügyvéd kártyámat! – jelentettem ki.
-Hol van Danny Rand? – kérdezte Jessica.
-Danny Rand is ott volt? – lepődött meg Knight.
-Nincs meg Danny? – értelmeztem kiakadva – A rohadt életbe – hitetlenkedtem.
-Mennem kell! – kezdett el mozgolódni Jessica, de mivel le volt bilincselve, nem tudott.
-Nekem meg válaszok kellenek! – tette hozzá a rendőr.
-Misty, erre nincs időnk! – emeltem feljebb a hangomat – Danny Rand bármelyik percben kinyithat valamit, ami által végünk lesz, szóval hagyjuk ezt a picsába és engedd el az ügyfelemet!
-Hol vannak a többiek? – érdeklődött Jessica.
-Lent vannak, még kiütve… – válaszoltam halkabban.
-Figyelj, rá kell jönnötök, hogy egy oldalon állunk – ült le a székre Misty – Megvédtem a barátaitokat, most rohadtul ideje lenne, hogy beavassatok! – jegyezte meg, így Jessica rám nézett, mint ügyvédére, emiatt legyintettem.
-Létezik egy furcsa árnyékszervezet – kezdte el.
-Már nyomozok utánuk – helyeselt a nyomozó.
-Nem sok sikerrel!
-Hányan vannak?
-Csak egy! – szóltam közbe mielőtt itt elmondanák az igazat – Amelyik John Raymondot is célba vette – hoztam fel a Jessica ellen induló vádaskodást.
-Mégis milyen személy képes kiütni Jessicát és Luke Caget?
-A hozzám hasonlók – vontam vállat – Elég válasz? Elengeded már őt?
-A rendőrségnél nem csak úgy csettintésre történnek a dolgok! – emlékeztetett.
-Azt akarod, hogy fentről jövő utasítást adjak be? – hoztam fel – Misty, New York veszélyben van! Még az én férjem is Brooklynban, nemhogy itt mi! Ők azok, akik képesek minket megmenteni! – mutattam Jessicára, de erre ő csak kiment a kihallgatóból.
-Mr. Murdock – lépett be a rendőr a másik szobába, így lehajtottam a fejem.
-Most tényleg szívatsz engem? – követtem a volt munkatársamat – A védelmem alatt áll Matthew Murdock is!
-Ave – ismert fel Matt.
-Meg se szólalj! – kértem a barátom – Szia Foggy! – vettem észre a régi ismerőst, így intett nekem – Ami történt, az ügyvédi titoktartás miatt nem mondhatjuk el!
-Ne szívass Avery Jackson! – fordult felém Misty – Mind a ketten tudjuk, hogy ő nem csak ügyvéd, ebben a sztoriban! – mutatott Murdockra.
-Először is, Jackson-Rogers – javítottam ki – Másodjára meg minek gondolsz egy vak embert? Szemtanúnak? Azt akarod, hogy leírja, hogy minek hallatszott az eset?
-Hagyjuk a baromságokat! – állt közelebb – Elvitték Danny Randet és ha bűnösnek vélik, akkor még te sem védheted meg a barátaidat!
-Keménykedni akarsz? Nem nagyon tudlak komolyan venni, amikor a mellemmel vagy egy magasságban… – mondtam, így Foggy elkuncogta magát – Szóval, hagyjuk a baromságokat és ne hülyéskedj egy komoly üggyel, amit nem tudsz megoldani! – jelentettem ki dühösen, így kiviharzott – A kurva életbe, felment miatta a vérnyomásom! – éreztem meg magamon a változást.
-Hé, nyugi! - próbált meg segíteni Matt mellém lépve - Foggy, magunkra hagynál egy kicsit? - kérdezte, így a másik ügyvéd biccentve ki is ment.
-Hogy vagy? - tereltem el a gondolataimat.
-Bot meghalt… - hajtotta le a fejét - Elektra megölte.
-Keserédes - jegyeztem meg csípőre tett kézzel - Amúgy örülök, hogy az a senkiházi meghalt, de egyben sajnálom is, mert az volt hozzá az utolsó szavam, hogy dögöljön meg… - hoztam fel - Egyszer az életbe hallgatott rám a köcsög és itthagyott engem egy kurva erős karmával a fejemen, mert azt kívántam, hogy legyen halott!
-Dannyt is Elektra rabolta el! - tette hozzá.
-Szuper! - mondtam szarkasztikusan - Ennél jobb nem is lehetne! 
-Mindig van ennél jobb, ezt ne felejtsd el! - fogta meg a vállam, így letudva a beszélgetést jó szorosan megöleltem.
-Nem akarlak többet kómás állapotban látni, megértetted? - jelentettem ki komolyan.
-Vettem! - simogatta meg a hátam, mire mind a ketten megtorpantunk, mert meghallottuk, hogy Luke is ébren volt. 
-Mind a hárman ébren vagytok, ez csak jó dolog! - engedtem el a barátomat majd az automatához metem és kértem magamnak egy üdítőt.
-Miért veszekedtél egyébként a rendőrrel? - jutott eszébe Mattnek.
-Jessicát a kihallgatóba vitték kómás állapotban és leláncolták. Amikor felkelt, akkor Misty egyből nekiállt kihallgatni, így én közbe avatkoztam, mint ügyvéd!
-Ott bajok lesznek, ahol Avery Jackson-Rogers közbeavatkozik, mint ügyvéd! - jött mellém, mire Luke behajolt az ajtón.
-Behívtak minket és Jessica azt mondta, hogy Avery az ügyvédünk… - jegyezte meg, így lehúztam a palackban lévő vizet.
-Ezért hagytam ott a rendőrséget! - mormogtam majd Matt és én követtük a többieket. Matt az álca érdekében úgy közlekedett, hogy engem átkarolt, csak hogy ne legyen gyanús. Amikor odaértünk az irodába, akkor mindenki fel is állt.
-Nem szeretnének leülni? – kérdezte a kapitány, amikor beléptünk a szobába – Ahogy gondolják! – tudta le ennyivel majd becsukta az ajtót.
-Nem sikerült azonosítanunk a raktárban talált hullákat és, bár kettőtöknek szép kis előítélete van, emlékeztettem a rendőrséget, hogy nincs bizonyítékunk, ami azt sugallná, hogy tettesek vagytok…
-Egyenlőre nincs bizonyítékunk – javította ki a felettese.
-Én meg ez alapján beperelhetném a rendőrséget, mert előítélet alapján gondolnak embereket tettesnek – tettem keresztbe a kezem, így a kapitány megállt velem szembe – Egy jó ügyvéddel, vagyis magammal, még nyerhető is a per!
-Jó újra látni Jackson! – mosolygott rám.
-Ugyan már, hány embert kell még kijavítanom itt, hogy Jackson-Rogers? – hitetlenkedtem – A történelem egyik legnagyobb nevét vettem fel, és senki nem tiszteli… – panaszkodtam majd vettem egy mély levegőt – Oké, szemtanúként kezelik az ügyfeleimet és nem gyanúsítottként, eddig megegyeztünk? - mondtam el az ajánlatot.
-Akkor osszanak meg több információt – alkudozott.
-Be kéne tölteni a vakfoltokat – szólalt meg Misty.
-A különleges egységünk már hónapok óta nyomoz egy rejtélyes bűnszövetkezet után. Gyorsan cselekednek és elfedik a foltokat, gyakran ártatlan emberek vérével.
-Emberek vannak veszélyben…
-Ügyfeleim kimerültek – utaltam a többiekre – És érzelmi stressz érte őket. Biztos, megértik, hogy haza kell menniük!
-Szerintem pedig Önök nem értik, hogy milyen súlyos is a helyzet! – lépett hozzám közelebb a főnök – Mindenki, aki kapcsolatba kerül ezekkel a seggfejekkel, holtan végzi. Vagy elkezdenek segíteni nekünk, vagy felszabadítok pár börtöncellát, még Önnek is Jackson-Rogers! – fenyegetőzött, így kidülledt a szemem.
-A Kéznek nevezik magukat – szólalt meg Luke – Léteznek és gyilkosok. Nem mellesleg magukkal vitték Danny Randet.
-De mit akarnak tőle? – értetlenkedett Misty.
-Nem tudjuk! Már egy ideje a nyomában vannak. Ki tudja, hogy legközelebb mit csinálnak.
-Amint a bűnözők úgy érzik, nyerésre állnak, hanyagok lesznek. Ez előnyt jelenthet!
-Ezek nem ilyen bűnözők! – ráztam meg a fejem – Ezek nem válnak hanyaggá, csak még veszélyesebbé.
-Csak úgy, mint te… Árnyék – nézett rám, így nyeltem egy nagyot.
-Nekünk kell megállítani! – jelentette ki Luke – Mi elintézhetjük!
-Az igazságszolgáltatás nem az önbíráskodók dolga, hanem a rendőröké! – ellenkezett a kapitány.
-Luke, nem kell megvédened mindenkit – lépett hozzá Misty – Mondd el, hol találjuk a Kezet és innen átvesszük.
-Nem tehetem – suttogta.
-Oké, valaki hívja a kerületi ügyészt – adta fel hátrébb menve a kapitány – Nem mondhatják meg, hogy ki mit csináljon! A törvény mi vagyunk! Vagy egész New York megőrült?
-A törvény a rendőrök? – ismételtem meg – Csakis ebben a városban több száz törvénytelen letartóztatás vagy haláleset történik, mert a rendőrök rasszisták és nárcisztikusak! – emeltem feljebb a hangomat – Ne mondja meg nekem, hogy Önök a törvény, mert nem áll a rendőrség jogában borzalmakat művelni, de mégis megteszik! – jelentettem ki, de erre Knight csak lehajtotta a fejét – A rendszer egy nagy rakás szar, mert fehér emberek döntötték el ott fent a vezetőségben, szóval ameddig én itt vagyok, addig az ügyfeleim a joghoz méltó elbánást fogják kapni! – tudtam le ennyivel majd kimentem a többiekkel az irodából.
-Avery! - szólt utánam Misty majd megfogta a kezem.
-Nem! - ellenkeztem egyből - Több éven keresztül a tökéletes rendőr akartam lenni, az ember, aki talán változást hozhatna a rendszerbe, de most megvilágosodtam és rájöttem, hogy ezt nem lehet! A rendszer rohadt szar és emiatt ártatlanok halnak meg! - jelentettem ki, így nyelt egy nagyot - Pontosan ezért hagytam ott az Akadémiát akkor! - jöttem rá majd kirántottam a kezében a karom majd a csapathoz mentem.
-Minden oké? - nézett rám Luke.
-Nem! Én most szépen hazamegyek és lefekszem aludni! Ti megbeszéltek egy tervet, ha kell, akkor hívjatok! Szabadítsátok ki Danny Randet és ha kell, törvényen kívüli módon! Én megálmodom a bíróságra a szövegem, amivel megmentelek titeket a börtöntől! - vettem egy mély levegőt - Sok sikert! - pillantottam a többiekre majd kisétáltam a rendőrségről.
Próbáltam lenyugodni a Brooklynba vezető úton, de nem nagyon sikerült. Az már egy fokkal jobb volt, hogy az épület portása kedvesen fogadott engem. Amikor felértem a lakásunkba, akkor levettem a bőrdzsekimet, majd a cipőmet. Melegítőben feküdtem be az ágyba és ásítozva le is hunytam a szemem. A következő pillanatban Steve át is karolt hátulról, így akaratlanul is mosolyra húztam a számat. Pihenhettünk maximum egy órát, amikor megcsörrent a telefonnom megint. Hitetlenkedve mormogtam egy sort, de addigra Steve már fel is vette a hívást. 
-Igen? - szólalt bele - Üdv, detektív! - köszönt, így felnéztem a párnából - Azonnal megyünk! - mondta majd ki is nyomta - Midland Circle! - mondta el a lényeget, így fel is pattantam egyből.
-Misty Knight hívott engem? - döbbentem le majd kirohantam a cipőmért és a kabátomért.
-Miért, mit tettél, hogy ezen csodálkozunk? - követett engem már ő is felöltözve.
-Elküldtem a rendőrséget melegebb éghajlatra - vontam vállat, mintha teljesen normális dolog lett volna.
-Miért nem csodálkozom ezen? - szólt be kuncogva, amikor beléptünk a liftbe.
Egyből a kocsihoz siettünk, majd autóval szinte a megengedett sebesség kétszeresével közlekedtünk, hogy minél előbb odaérjünk. Steve vezetett, így én addig hallgatóztam a környéken. Hallottam, hogy Fenegyerek visszatért, így alapesetben örültem volna, de abban a pillanatban rohadtul nem. Amikor az adott épülethez értünk, akkor a rendőrkocsik mellett megálltunk és ki is pattantunk.
-Mi történt? - kérdeztem egyből - Miért van itt mentő? - fordultam a kocsi felé.
-Az egyik már elment Mistyvel, mert Bakuto levágta a karját.
-A kis rohadék! - mormogtam mire Jessica, Danny és Luke kijöttek.
-Hol van Matt? - értetlenkedett Steve.
-Hol van Matt? - ismételtem meg a férjem kérdését, így a három szuperhős meg is állt - Válaszolnátok már?
-Lent maradt Elektra ellen - szólalt meg Luke, így lefagytam - Ki kellett jönnünk, mert a bomba nemsokára lejár!
-Bomba? - akadtam ki, majd egyből el is kezdtem futni az épület felé.
-Jack! - fogott le Rogers, mert a felső emeleten már robbant az egyik detonátor. És ezzel arányosan, minden kihelyezett robbanóanyag aktiválódott, ezzel lerombolva az épületet.
-Matt! - tört ki belőlem a sírás majd összerogyott a lábam - Nee! - hajtottam le a fejem, így Rogers hátulról átkarolt - Nem hallom a szívverését! - szipogtam - Nem hallom egyáltalán!