Dimenziók között

30

-Mindenhol felbukkan! - mutatta meg nekünk a tabletet Hill, az elmúlt két nap eseményeit tartalmazta - Robotika laborok, fegyvergyárak, kutatóközpontok... - mondta amikor kiléptünk a liftből és elindultunk a lépcsőn - A jelentések szerint egy robot, vagy robotok, mindent kipakolnak.

-Áldozatok? - kérdezte Steve.

-Akik ellenálltak... A túlélők zavartak voltak. Szörnyű félelmekről és egy villámgyors valamiről számoltak be – folytatta, így vettem egy mély levegőt.

-Maximoffék - jöttem rá - Érthető, hogy társultak! Valaki összeköti őket...

-Többé már nem! - lapozott a tableten a barátnőm, így megláttuk Struckert holtan és felette egy vérrel felfestett üzenetet.

-A francba! - mentem tovább majd megálltunk Clint mellett - Várj még! - szóltam Rogersnek mikor nyitotta a száját - Lehet, hogy most egy ideig nem tud beszélni velük! – magyaráztam, így leterhelve a szemembe nézett.

-És meddig várjunk?

-Egy percig jó lesz! Már a vége felé járnak a beszélgetésben – tudtam le ennyivel mikor Clint meglátott minket. Elmutogattam neki, hogy pusziljuk a családját, így ő azt továbbította is.

-Lilanak találtam egy tök menő íjat! – hozta fel Steve – Úgyis olyan akar lenni, mint az apja, így ajándékozhatnánk neki egyet.

-Ezt még megbeszéljük először a szüleivel, hogy ők mennyire tartják ezt jó ötletnek – mondtam, így bólintva beleegyezett – Barton! - szóltam neki hangosan - Fejlemény van! - jelentettem ki mire letette.

-Minden rendben? - fordult felé Steve.

-Csak a baba rugdossa belsőszerveit, semmi komoly - vont vállat mire Steve bement, de én megvártam Clintet.

-Nem mondtad el neki a veszélyt, mi? – tettem keresztbe a kezem.

-Hogy mondasz el ilyet egy terhes nőnek?

-A feleségnek mindig tudnia kell az igazságot. Igen, lehet, hogy veszélyes, mint most, de attól még képbe kell legyen a dolgokkal! – suttogtam, hogy nehogy a többiek meghallják.

-Kösz Ave! – mosolygott rám, így megveregettem a vállát majd ketten bementünk a többiekhez.

-Ez mi? - kérdezte Thor amikor megkapták a tabletet.

-Egy üzenet... - nézett körbe Steve mire az istenség Starknak nyomta a gépezetet - Ultron megölte Struckert...

-És kicsit kipingálta a tetthelyet! - jegyezte meg Stark - Csak nekünk...

-Csak elterelés! - nyugtatott minket Natasha - Miért üzenne? Az előbb tartott beszédet! – vont vállat enyhén fáradt hangon.

-Strucker tudott valamit, amit Ultron el akar titkolni! - gondolkoztam el a helyzeten.

-Lefogadom... - kezdte a géphez fordulva, de egyből hitetlenkedett – Igen! Az összes infónk elveszett róla!

-Nem az összes... - mormogta Stark - A papír alapon lejegyzett iratokat nem tudta eltüntetni! - magyarázta majd kiment.

-Látjátok, és még egy köszönömöt sem kapok, amiért lemásoltam azokat a dolgokat! – jegyeztem meg majd követtem Starkot a labor raktárjába – Ott vannak a Strucker bűntettei, én fogom a szövetséges és az ellenfél dobozt! – mondtam közömbösen majd meg is ragadtam a két dolgot.

-Ave... – állt mellém Stark, így én mit sem törődve továbbmentem – Avery, kérlek! – szólt utánam, így megtorpantam, de nem fordultam vissza, így a hátamat látta csak – Sajnálom! Őszintén! – jelentette ki, így lehajtottam a fejem majd folytattam az utam a többiekhez. Hallottam, hogy ő is megfogta a dobozt és követett engem, de inkább nem foglalkoztam vele, mert még mindig fájt a tette.