Dimenziók között

13

-Egy percre sem lehet nyugta egy leszúrt embernek? - kérdeztem mormogva félig aludva, mert hallottam, ahogy Sky megjelent egy portálon keresztül.
-Volt nyugtod, amíg behoztak ide! - jegyezte meg, így megdörzsöltem a szemem majd kinyitottam, így megláttam, hogy leült a székre.
-Aludni szeretnék! Nagyon gyenge vagyok és nem bírok sok mindent tenni! - mondtam.
-Aludj csak, én csak itt leszek halkan és nem is zavarok! - motyogta majd előrehajolt és a kezeibe temette az arcát.
-Lemaradtam valamiről? - érdeklődtem, bár egyből tudtam, hogy volt valami, mert akkor Sky nem lett volna ilyen.
-Hol van Steve? - terelte el a témát körbenézve.
-Én hamarabb kérdeztem - emlékeztettem, ezzel fel is adta, hogy titkolózzon.
-Ja, semmiről - legyintett - Szerencsésen a Bosszúállók gyűlésen átvert mindenkit a gonosz Steve, Tonyt majdnem megfojtotta és arra mentem haza, hogy megcsaltak. Ennél jobb napom nem lesz - jelentette ki, egy levegővel hadarva, így vettem egy mély levegőt - Most örülsz? - nézett rám.
-Igen, tökéletesen elégedett vagyok! - válaszoltam mosolyogva majd elkezdtem feltápászkodni.
-Na na na! - dülledt ki a szeme - Hová-hová? - rohant hozzám, hogy visszafektessen.
-Megyek és kinyírom Murdockot gonosz Rogersszel együtt! - magyaráztam mire erősebben lenyomott.
-Erre semmi szükség! - rázta meg a fejét.
-De igen van, hiszen megcsalt téged! - emlékeztettem, hogy megértse a kiakadásomat.
-Te is ezt tetted a pasiddal! - hozta fel a múltban történő esetemet, így megforgattam a szemem.
-Lehettem tizenhat, amikor az megtörtént, meg is gyóntam a papnál a tettemet! - vallottam be, így meglepődött, hogy egy ilyen vallásos dologra képes voltam - Gyakorlatilag most meg nem csaltam meg Stevet. A gonosz Steve ugyanúgy Steve és csak megcsókoltam. Tudatlan voltam, míg Matt teljesen éber volt!
-Nem érdekel! - jelentette ki - Te akkor sem mész innen sehova, ameddig itt vagyok! - mondta komolyan, így beadva a derekam biccentettem és emiatt elengedett.
-Kivel? – tértem vissza a megcsalásra.
-Karen... - mormogta.
-Az a ribanc? - akadtam ki - Most tényleg? - hitetlenkedtem - Mit mondtál Mattnek, hogy ennyire levitted az életkedvét, hogy a titkárnőjével feküdjön le?
-Kértem, hogy jöjjön el velünk Washingtonba! - vont vállat - A cég és Fenegyerek miatt kijelentette, hogy nem tud. Második gondolatom az lett volna, hogy eljön néha szabadságra, mert úgy sincs olyan sok kliense... - hajtotta le a fejét, így fintorra húztam a számat.
-Ugye ezzel te is rájöttél, hogy mekkora fájdalmat okoztál neki?
-Elsőre nem gondoltam volna, hogy akkorát, hogy meg is csaljon! - vallotta be.
-Nem akarok Murdock mellé állni, de alapból abban a tudatban élni, hogy a barátnőd sokkal többet keres, mint te... Nem mellesleg, hogy a szívét-lelkét beleteszi egy ügybe... – sajnáltam meg egy pillanatra.
-Rogers elmondta neked, milyen rossz egy milliomos pasijának lenni? - poénkodott mire lehajtottam a fejem.
-Matt elmesélte, hogy többször volt ebből probléma, hogy te mit engedhetsz meg magadnak és, hogy ő mit! – mondtam el az igazságot.
-Aha! - bólintott.
-Sajnálom Sky! Jobb embert érdemelsz ennél! - jelentettem ki, így felpillantott a szemembe - Igazat mondok, ne nézd a szívverésem! - tettem hozzá, így felkacagott.
-Oh, arra figyeltem fel, hogy tárgyiasítottad! - vallotta be - Soha nem beszéltél róla ennyire lekezelően! Mindig mellette álltál és néha azt éreztem, hogy veled többet megosztott, mint velem!
-Ez nem volt így! - vágtam rá, egyből, így reméltem, hogy nem vette észre a füllentésemet - Na akkor egy terv, hogy hogyan rúgassam ki Karen Paget a Nelson és Murdockból? - hoztam fel.
-Ha megveszed a céget! - válaszolt - De magánprakszis, szóval nem lesz olyan könnyű!
-Kérvény, mint az egyik legtöbbet fizető munkáltató? - jutott eszembe - Elég nagy összeget buknának, ha visszamondják!
-Nem hangzik rosszul! - adott igazat.
-Akkor járjak csak még egyszer és mindent elintézek! - jelentettem ki - Egyéb téma?
-Megtartottad volna a babát? - kérdezte halkan, így megfagyott a vér az ereimben hirtelen - Már ha nem veszíted el?
-Bele se gondoltam abba, hogy mit tettem volna! - vallottam be - Vissza már nem csinálhatom úgy se! De igen! - bólogattam - Megtartottam volna és addig egy hipergyors esküvőt tartottunk volna Stevevel, hogy a házasság után szülessen meg! Elmentünk volna hónapokra Ausztráliába anyuékhoz, hogy ők is foglalkozhassanak vele... - képzeltem el majd egyből megráztam a fejem - De ennek már semmi értelme! - tudtam le ennyivel.
-Jó anyuka lettél volna! Ebben biztos vagyok!
-Mennyire tartasz rossz embernek, ha azt mondom, hogy ennek az elvetélésnek van jó oldala is? - érdeklődtem halkan mire furcsállva összevonta a szemöldökét.
-Fejtsd ki és akkor megmondom!
-Nem akarom, hogy a gyermekem olyan világra szülessen, ahol a szülei folyamatosan harcolnak a gonosz énjükkel! Nem tartom biztonságosnak a Földet ahhoz, hogy megszüljek egy gyereket!
-Még mindig paranoiás vagy! - szólt be mosolyogva majd megfogta a kezem - De ebben nincs semmi rossz dolog! - nyugtatott meg.
-Más témád neked van?
-Pletykáim mindig vannak Avery, ezt már tudhatnád! - dőlt hátra nevetve.
-Akkor hallgatlak! - intettem, hogy elkezdje.
Nagyon jól esett, hogy beszélgettünk Skylerrel. Eltereltem a gondolatát arról, hogy Matt megcsalta, ő meg arról, hogy mennyi gépre vagyok felkötve. Bár igaz, hogy egész végig arra vártam, hogy elaludjon és akkor el tudnék szökni, hogy megölhessem az ügyvédet, aki kihozta a szerelmemet a börtönből, de pechemre Sky éber volt. Túlságosan is, ha pontosabban akartam volna célozni! Ébren tartotta a gondolat, hogy a legnagyobb félelme most valóra vált azzal, hogy a Legfelsőbb Hydra és a Tél katonája átjött a mi dimenziónkba. Ahogy elmondta, hogy mi történt a megbeszélésen legszívesebben minden egyes kütyüt letéptem volna magamról és öngyilkos akcióba indultam volna német Steve ellen. A végén persze én aludtam el a kora reggeli órák miatt, de persze nem tudtam rendesen aludni, mint amióta bent fekszek a nyamvadt kórházba. Egyszerűen a gépek csipogása, és a korlátozottság a csövek miatt... Az agyamra ment minden és legszívesebben otthon lettem volna, annak ellenére, hogy még mindig nem éreztem magam biztonságban Steve mellett. Jobb volt a helyzet, mint a műtét után, de még nem teljesen a régi. Talán nem is lenne soha se a régi, kivéve akkor, amikor végre megölném a másik Rogerst. Fél nyolckor keltem fel teljesen, de nem hazudnék ha azt mondanám, hogy minimum egy fél órám keresztül csak szenvedtem csukott szemmel. Sky mellettem csak nézett ki a fejéből, ezért nem is szólaltam meg. Szerencsémre Steve meg is jelent, így fellélegeztem.
-Végre valaki! - ujjongtam felemelve a kezeim majd lepacsiztam az élettársammal.
-Én is itt vagyok ám! - szólalt meg Sky magára mutatva miközben ásított egy nagyott.
-De már untam a képed! - vontam vállat, így elkuncogta magát a beszólásom miatt.
-Én is szeretlek! - helyeselt - Még egy ilyen és szólok a szüleidnek! - vágott vissza, emiatt fintorra húztam a számat.
-Azt akartam mondani, hogy egy csodálatos nő vagy, akinek rengeteg jó tulajdonsága van és egy öröm vele egy helyiségbe lenni! - javítottam ki magam, így mindenki elnevette magát. A legkisebb bajom lenne német Rogers, ha a szüleim rájönnének arra, hogy mi történt velem - Ez rosszabb, mint amikor Stevevel fenyegetőzöl! - rázott ki a hideg a félelemtől.
-Ezt most bóknak veszem, azt hiszem! - húzta össze a szemöldökét Steve miközben leült mellém.
-Oh, feltétlenül annak szántam! - bólintottam mire bejött egy nővér - Jó reggelt! - mosolyogtam rá.
-Hogy tetszik lenni Ms. Jackson? - érdeklődött az állapotom iránt.
-Rettentő hálás lennék, ha már nem lenne bennem egy infúzió kötve, nem lenne ott egy cső, ahol nem kéne, és nem lenne egy tasak a combomra kötve! - válaszoltam, így halkan elröhögte magát.
-Fejfájás? - hozta fel.
-Nincs! - ráztam meg a fejem.
-Émelygés?
-Csak a műtét után volt egy órán keresztül! - emlékeztem vissza.
-Hasi fájdalmak?
-Enyhén, amikor felülök - vontam vállat.
-Ugye nem hallottam jól? - komolyodott el majd mellém jött és felhúzta az ingemet, hogy megvizsgálja a sebtapaszt a műtéti hegnél.
-Jack, megbeszéltük, hogy nem szabad felülni a mai naig! - szólalt meg Steve, így megforgattam a szemem.
-Minden egyes órában felültem mióta felébredtem a műtétből! - legyintettem.
-Avery! - szólt rám Steve ingerültebben.
-Nyugalom papi, nincs semmi bajom! Csak enyhe a fájdalom a műtét óta, mert folyamatosan kapok gyógyszert! - mutattam az adott tasakra az állványon.
-Most már teljesen megértem, hogy egy doboz nyugtató után, hogyan voltál képes visszaverni egy gonosz szuperkatonát! - mormogta Sky.
-Én csak nem érzem magam tisztának! - vallottam be - Haza akarok menni! Főzni, sőt sütni! Úgy megkívántam egy eper pitét! - jutott eszembe.
-Majd én akkor csinálok! - mondta Sky mosolyogva átvéve a szerepemet.
-Ne merészelj! - mormogtam a fogaim közül mire védekezően felemelte a kezét. Egyből rájött, hogy nem segített ezzel a helyzeten.
-Akkor nem! - értett velem egyet majd a nővér folytatta a kivizsgálásomat.
-Mikor vesznek le a gépekről? - néztem az ápolóra kíváncsian.
-Amint a sebésze úgy gondolja!
-Hívja ide, legyen szíves! - kértem szépen, mert beugrott, hogy a doktorral még elérhetek valamit - Beszélek vele és egyből úgy fogja gondolni!
-Jól hallottam, hogy beszélni akar velem Avery? - lépett be az említett sebész vigyorogva. A nővér el is lépett mellőlem majd átadta a helyet a profinak.
-Dr. Avery! - pillantottam rá mosolyogva - Tudom, hogy én vagyok a legjobb betege! Imád engem, a kedvencének tart! És persze nem csak a nevünk miatt, ami röhej tárgya! - jegyeztem meg mire Sky elnevette magát, így kérdőn ránéztünk mind a ketten.
-Bocsánat, csak most jöttem rá, hogy maga Dr. Jackson Avery és ő meg Avery Jackson! És ugye... Mindegy! - legyintett majd újra egymásra pillantottunk a dokival.
-Visszatérve! - tereltem a témát - A kedvenc betegeként elárulhatná nekem, hogy mikor mehetek haza!
-Bár nagyon biztos vagyok benne, hogy az élettársa vigyázna magára, sajnos még pár napig itt kell maradnia! - húzta fintorra a száját, de én egyből észrevettem, hogy élvezte, ahogy összetörte a vágyaimat.
-Na most változott meg a véleményem a kedvenc orvosomról! - sértődtem be, mint egy tíz éves.
-Milyen más orvost ismer rajtam kívül? - szállt be a játékba.
-Banner! - vágtam vissza.
-Nem sebész, nem mentette meg a maga életét, mint én! - vont vállat.
-De együtt dolgozunk! - ellenkeztem - Plusz ott van még Stark!
-Fizikából van doktorija! - mondta ki, így lehajtottam a fejem.
-Tudom azt én is! - vallottam be - Kérem! - néztem rá a boci szemeimmel.
-Amíg nem sétál ki a saját lábán, én nem engedem el, ügynök! - rázta meg a fejét.
-És ha ágyban leszek egész nap és Rogers szolgál ki? - mutattam az említett emberre.
-Makacs lenne és felállna és ha előbb megteszi, mint ahogy én engedném, akkor kialakulhat a belső vérzése újra és felszakadhat a hege!
-Kiköt az ágyhoz... – folytattam.
-Azt majd máskor megteszi! - vágott közbe mosolyra húzva a száját.
-Na de doki! - lepődtem meg mosolyogva - Ilyen mocskos fantáziája van?
-Azt hiszi, hogy meg tud engem győzni, de nem! Volt magánál makacsabb betegem is! - jegyezte meg.
-Azt kétlem! - dőltem hátra magabiztosan, mintha én lennék a világ legmakacsabb embere.
-Megjegyzem, hogy az élettársa és a barátnője hallgatnak, mert velem értenek egyet! - hozta fel, így felváltva a kettőre pillantottam.
-Ez... - kezdtem mire mind a ketten rám néztek - Teljesen igaz, mert mindig is én voltam az, akinek be nem állt a szája! - jegyeztem meg - Legalább a csöveket szedjék ki! - kértem.
-Bélfunkció? Vizelet?
-Jó, csak ne előttük kelljen róluk beszélnem erről! - hajtottam le a fejem szégyenkezve.
-Életjelek?
-Stabilak! De merem kockáztatni, hogy a vérnyomásom kezd emelkedni maga miatt! - szóltam be mosolyogva a doki felé.
-Ezt bóknak veszem! - biccentett.
-Lokival nem volt ennyire nehéz dolgom! - morogtam feladva a helyzetet.
-Ezt is bóknak veszem! - folytatta, így megvakartam a tarkóm.
-A fájdalomcsillapító sem kell! - emeltem fel azt a csövet - Nem fáj semmim, pedig már egy ideje lefolyt az is! Felejtsünk el minden egyes csövet, legyen szíves! - panaszkodtam, de már szinte reménytelenül.
-Az infúzió és a gyógyszert kilőhetjük! - biccentett, így felcsillant a szemem - De a húgyvezetékcső és a széklet tasak marad, amíg nem jár! - tette hozzá, emiatt lehervadt a mosoly a számról.
-Ha kell most is felállok!
-Nem fog! - ellenkezett egyből.
-Maga nem a főnököm!
-Avery! - szólt rám Roge.
-Vettem! - hajtottam le a fejem.
-Üljön fel, Jackson! - kérte a doktor, így megtettem és izomból felültem - Semmi fájdalom?
-Csak a tudat, hogy rohadt sokat kell addig edzenem, hogy visszanyerjem a régi formámat! - vallottam be mire kiszedte a gyógyszeres branült a kezemből és lenyomta egy vattával az apró vérzést - Majd a nővér kiszedi az infúziót, ha lefolyik!
-Megbeszéltük! - bólintottam mire győzedelmes mosolyával ki is sétált - Mintha magammal veszekednék! Sajnállak titeket! - pillantottam Steve és Sky felé.
-Oh, a doki még egy szinttel lejjebb van, te csak megértőbb vagy, mert nem ilyen módon mented meg az emberek életét! - állt ki mellém Sky.
-Akkor felhívjátok Natashát, hogy nemsokára edzhetünk? - jutott eszembe.
-Velünk is tudsz ám edzeni! - jegyezte meg Steve.
-Ja, és persze aggódni fogsz, mind egyes lépésemnél, téged az első körben kizártalak! - kuncogtam letudva ennyivel, és erre igazat is adott beismerve, hogy tényleg ez lenne vele.
-Itt vagyok én is! - mutatott magára Sky.
-Nem hiszem, hogy jobb lennél Stevenél! - ráztam meg a fejem - Te is a végén aggódnál!
-Na tudod mikor! - szólt be, de engem nem vert át, mert ismertem és mióta be voltam gyógyszerezve mindent hallottam, mert nem tudtam elnyomni a hangokat.
-Átmentem a teszten és utána edzhetünk! - legyintettem - Nekem Nat kell, mert nem ad korlátokat!
-Úgyse edzhetsz egy darabig! - vágott vissza Steve.
-Azt mondod? - húztam ravasz mosolyra a számat majd nekiálltam felüléseket csinálni - Ennyi vagy! - nyújtottam ki a nyelvem.
-Fáj?
-Nem, még nem! - ráztam meg a fejem.
-Huszadik után fájni fog! - tippelt mire közeledve a húszhoz tényleg elkezdett egy enyhe szúró fájdalom keletkezni a hasamban.
-Nem is! - jelentettem ki a huszonötöt elérve - Ez csak a fura érzés, mert régen nem csináltam! Tényleg, mostanában inkább kardiózok, minthogy külön erősíteném a testrészeket! - jöttem rá - Steve, otthon van egy szakácskönyv, amit én írtam össze! - tereltem a témát miközben még mindig erősítettem.
-Igen, mit csináljak abból meg? - kérdezte egyből levéve a lényeget.
-Azt az epres pitét! - fejeztem be a felülést, mert a sütitől összegyűlt a nyál a számban - De semmi változtatás a recepten!
-Igenis anya! - szalutált, így meglepődten felé fordultam.
-Ide figyelj papi! Nem illik a receptjeimmel viccelődni! És ha mégegyszer anyának hívsz, akkor bajok lesznek! - jelentettem ki.
-Fenyegetőzöl? - értelmezte kacagva.
-Tényeket közlök, hogyha még egyszer anyának mersz hívni, felkelek és szétrúgom a segged! - javítottam ki, és szerencsémre Sky arcán egy rezzenés se jelent meg, így magában tudta tartani, hogy ezt miért mondtam - Szóval! Most Roge szépen elmegy nekem pitét sütni, míg Sky elhozza nekem a kutatás dolgait, hogy legalább dolgozhassak és ne unjam szét a fejemet! - jegyeztem meg vigyorogva.
-Hiszen azért vagyunk itt, hogy ne unatkozzál! - értetlenkedett Sky.
-Hahaha! Nagyon vicces! - mondtam fapofával felé fordulva - Na most menjetek! - tapsoltam kettőt.
-A műtét komplikációja hölgyeim és uraim, az az, hogy parancsolgató lett Avery Jacksonból! - állt fel Sky majd Steve követte kifelé.
-Csakhogy tisztázzuk! - torpant meg Rogers az ajtóban majd visszanézett - Láttam a vizsgálat által a széklet tasakot! - mosolyodott el, így kiakadva nekidobtam a párnámat - Ja és a szöveg az esküvőn, hogy együtt leszünk jóban és rosszban, egészségben és betegségben... Ez megtestesíti a rosszat! - mutatott a lábamra utalva a tasakra.
-Hogy neked mekkora szerencséd van, hogy ki vagyok kötve! - jelentettem ki így röhögve továbbment a barátnőmmel.
-Ez az ön párnája asszonyom? - vette fel az egyik ápoló férfi.
-Igen, próbáltam egy pajzsként hajítani, mint az élettársam, de ezzel nem működik! Sajnálom! - meséltem mire behozta és felrázta nekem majd a hátam mögé helyezte, így kényelmesen hátradőltem.
-Hozhatok önnek valamit? - érdeklődött mire felcsillant a szemem.
-Szép az idő! Segítene kimenni? - kérdeztem.
-Hozhatok egy kerekesszéket... - jutott eszébe.
-Először leszedne az infúzióról, kérem! - mutattam az üres tasakra.
-Persze! - bólintott majd egyből átment a másik oldalamra és megszabadította a másik kezemet is a branültől - Van valami jó mesélni valója? - hozta fel, így elkuncogtam magam.
-Reménykedtem, hogy maga tud jó, kis kórházi pletykákat! - vallottam be mire már nyúlt a takaró alá, hogy megszabadítson a húgycsőtől.
-Hagyja Davis! Nem engedélyeztem a kerekesszéket sem! - szólalt meg kintről Dr. Avery mire felé fordult.
-Ne már! Majdnem megvolt! - hitetlenkedtem.
-De uram, az állapota stabil! Egy sétára már szabad vinni! - állt mellém az ápoló.
-Ha rajtam múlik, akkor csak holnap mehet ki! - vont vállat majd aláírva egy aktát el is ment.
-Sajnálom Jackson ügynök! - igazította meg a takaróm a férfi.
-Ugyan! Még rá kell jönnöm, hogyan járjak túl Avery eszén! - legyintettem - Köszönöm azért, hogy megpróbálta! - biccentettem, így kiindult.
-Kér egy kis narancslevet? - fordult vissza.
-Kórházi zselé van?
-Piros vagy zöld?
-Piros!
-Máris hozom a zselét!
-A narancs dzsúzt is, kérem! - szóltam utána mire elkuncogta magát és kiment a rendelésemért.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen állapotban is láthatlak téged egyszer! - szólalt meg Bruce, így észrevettem odanézve, hogy Stark is eljött.
-Én meg nem gondoltam, hogy Stark eljönne miattam a kórházba! Úgy tűnik ezek ilyen dolgok! - vontam vállat poénkodva, így beljebb léptek.
-Hogy vagy Virágszál? - érdeklődött Tony, emiatt vettem egy mély levegőt.
-A hosszú választ akarod, vagy a rövidet? - válaszoltam egy kérdéssel, így elfeküdt a pót ágyon, míg Bruce a székbe huppant le.
-Együtt ebédelek Pepperrel, szóval... - jutott eszébe, emiatt felkacagtunk mi ketten.
-Jól vagyok! - vágtam közbe - Most már jól!
-Annak nagyon örülünk! - jegyezte meg Bruce.
-És téged mennyire kapott el német Rogers? - érdeklődtem Stark felől.
-Hozzád képest könnyen megúsztam! - vont vállat - Bár az is igaz, hogy nem én vertem szét! - hozta fel kuncogva.
-A S.H.I.E.L.D. nagyon titkosította az eseted - mondta Banner - Amikor érdeklődtem Furynál szinte nem mondott semmit!
-De aztán feltörtem újból a rendszert és megtaláltunk! - fejezte be a tudós helyett Stark.
-Olvastam a kórlapot! Nem kis sérülés!
-Élek, és ez a lényeg! - tudtam le ennyivel mire megjelent Davis újból.
-A kért zselé és a dzsúz Jackson ügynök! - tette le az asztalomra.
-Köszönöm szépen! - biccentettem mosolyogva miközben kiment.
-És mondd milyen érzés egy széklettasakba... - hozta fel Stark.
-Ne is folytasd! - emeltem fel fenyegetően az ujjam mielőtt befejezte volna - Nem akarok róla beszélni!
-Szóval szar! - értelmezte.
-Rogers hogyan bírja? - kérdezte Banner - Natasha és Barton nem tűntek úgy, hogy repesnének!
-Nehéz volt ez nekik! - adtam igazat, de eszem ágában sem volt elmondani, hogy miért ilyen a kedvük. Ha elmondanám, hogy terhes voltam, Stark lenne az első, aki elmondaná Stevenek - De Rogers bekerült az örsre, merthogy a S.H.I.E.L.D. kihívta a zsarukat, annak ellenére amilyen szervezet! Ennek mi értelme van? - vontam össze a szemöldökömet.
-Nem lennének közömbösek Rogers ellen! Teljesen jogosnak tartom! - vallotta be Bruce.
-Az is igaz! De persze Murdock kihozta egy pillanat alatt!
-Ha már így szóba jött Morgan barátja, nekem nem nagyon tetszik! - jutott eszébe Tonynak, így felkacagtunk - Mintha titkolna valamit a kis ügyvédi táskájában!
-Megcsalta Skyt! - újságoltam, így mind a ketten rám néztek - Ne is mondjátok, én is itt tudtam meg kikötve és nem tudom megölni!
-Ja hát igen, ha egy férfi az egyikőtökkel jár, akkor a másik is benne van a szerelmi kapcsolatban!
-Ez nem is igaz! - ellenkeztem.
-Ugyan! Előbb elmondott neked mindent Matt, majd csak annak a töredékét adta tovább Skynak! - hozta fel - Nem említve az esti kis kalandjaitokat!
-Mióta tudjátok?
-Ne felejtsd el, hogy a világ legbiztonságosabb épülete az enyém! - emlékeztetett - Mi van közted és Murdock között? - vont kérdőre.
-Szupertitkos információt akarsz tudni, amit Sky elől el kéne titkolnod, ameddig én nem mondom, hogy tudja! - tájékoztattam, így felült majd áthelyezkedett a lábamhoz.
-Na most megnyertél! - jelentette ki mire Brucera pillantottam - Ne keress mentőutat Bannernél, mert túlságosan mélyen benne vagy már!
-Nem mondjuk el neki, nyugalom! - szólalt meg a tudós, így vettem egy mély levegőt.
-Szóval számotokra se titok, hogy Matt Murdock a Fenegyerek! - suttogtam mielőtt valaki hallana minket - Amikor Sky eltűnt, akkor én utána olyan szinten rosszul voltam érzelmileg, hogy a szüleim segítséghez fordultak. Már szinte mindent megpróbáltunk, de erre megjelent egy idős vak férfi, akinek segítségével bevillantást kaptam a keleti gyógyulásba. Megtanított harcolni, és simán levertem egy felnőtt férfit tizenkét évesen. Ez a férfi megtanította, hogy a negatív energiát, ami felhalmozódott bennem, hogyan tudom felhasználni a küzdőtéren. Arra is ráébresztett, hogy a látás túlértékelt, megtanított, hogy hogyan hallhatok olyanokat, amik alapból nem normálisak.
-Mint például? - tette keresztbe Stark a kezét.
-A delokalizált elektronok mozgását az ARK-reaktorban - mutattam Stark mellkasára, így mind a ketten eltátották a szájukat - Ti thai kaját ettetek? - éreztem meg a leheletükön.
-Tegnap előtt! - csodálkozott tovább Banner - Ezt hogyan?
-Néha az emberi tudomány túl kevés az ilyen dolgok megmagyarázásához! - vontam vállat - Gyerek voltam, nem emlékszem, hogy mit tett velem az a vénember! A lényeg, hogy azért képzett ki, hogy csatlakozzak a seregéhez, de aztán lemondott rólam, mert érzelmileg gyengének tartott. Lényeg a lényegben, hogy előttem Mattet képezte ki, és csak ő vele példálózott, hogy ő ezt így csinálná, azt úgy... Figyeltem gimi óta őt! Nem vesztettem szem elől! És amikor Sky egyből lefeküdt vele én kötelességemnek éreztem bemutatkozni. Persze Sky tudta nélkül... Matt előbb ismert engem igazán, minthogy Sky elmondta volna, hogy egy másik dimenzióból származik! De ezt nem mondtuk el Skylernek, csak Steve tudta. A kapcsolataim miatt mentem én vele éjszakánként néha szétverni a gonoszokat. Kellettem neki, mint egy erőforrás. Én meg letudtam azzal, hogy ezzel biztosabbá teszem Skynak a kapcsolatát. De nem, és most itt vagyunk! - mutattam körbe.
-Ha ez igaz, amit mondtál, akkor miért nem vetted észre, hogy gonosz Steve az mielőtt leszúrt? - jutott eszébe Brucenak.
-Én ezeket a szuper dolgokat elnyomtam, mert nem gondoltam, hogy bármikor is szükségem lenne rá! Jó ügynök vagyok én azok nélkül is, de most a gyógyszer miatt meg nem tudom visszatartani, mert annyira erős!
-Szóval van képességed! - értelmezte Stark.
-Ez nem képesség, elsajátítottam ezt! Ti is képesek lennétek megtanulni, ahogy Sky is tette a másik dimenzióban! - vontam vállat.
-Milyen hatótávolságban hallasz?
-Pepper most hívta Happyt! - mondtam ki ezzel utalva a távra.
-De hiszen Happy a parkolóban van! Ez nem lehet, blöffölsz! - vágta rá hitetlenkedve.
-Törd fel a mobilját és meglátod! - tudtam le ennyivel mire előkapta a készüléket és elkezdte nyomkodni azt.
-Ez elképesztő Ave! - jegyezte meg Banner mire Tony lefagyott.
-Na jó, hiszek neked! - adta be a derekát Stark.
-Bizonyíték nélkül is megtehetted volna! - suttogtam.
-Kezdek tőled jobban tartani, mint Morgantől!
-Én a helyedben az elejétől kezdve jobban tartottam volna Averytől! - nevette el magát Bruce - Bennem nem volt kétség, hogy attól, hogy még Sky erősebb, Avery mentálisan is tud támadni, ami néha nagyobb károkat okoz a fizikainál!
-Basszus Avery hol voltál, amikor szingli voltam? - panaszkodott Stark mire megrezzent a telefonja.
-Menned kell! - mondtam miközben elolvasta az üzenetet.
-Vigyázz magadra és ne ölesd meg magad! - kérte felállva majd lepacsizott velem.
-Azon leszek!
-Gyógyulj meg hamar! - ölelt meg Bruce majd ketten együtt kiindultak.
-Miért magának van a legnagyobb forgalma ebben a kórházban? - kérdezte a nővéri pulttól a sebészem.
-Tán baja van ezzel? - vontam fel a szemöldököm, így besétált.
-Addig nem, ameddig nem az az ember jön ide, aki azt tette Önnel, amiért idekerült! - ellenkezett megtámaszkodva az ajtóban.
-Méltó ellenfél Dr. Avery! - vallottam be - Szinte magamra emlékeztet!
-Bevallom Jackson, hogy megragadta a figyelmem a gyors gyógyulása! Senki se lenne ilyen állapotban, mint maga egynapos műtét és egy nap pihenés után! Hogy csinálja?
-A meditáció által gyorsítani lehet a szervezet gyógyulását! - vallottam be - Újratölteném a chi-met is, de valaki nem enged felállni! - utaltam rá, így felkacagott.
-Biztonság kedvéért meditáljon még egy kicsit és holnap után már felállhat a terapeuta mellett!
-Úgy sem tudom meggyőzni, szóval... - hajtottam le a fejem - Köszönöm! - biccentettem.
-Hogy tessék? - értetlenkedett - Nem hallottam elég jól!
-Nem fogom még egyszer kimondani! - ráztam meg a fejem.
-Egy próbát megért! - vont vállat - Én akkor megyek is tovább! Örülök, hogy jobban van Jackson ügynök!
-További jó munkát Dr. Avery! - biccentettem, így el is ment.