Dimenziók között

37

-Felség! – biccentett Rhodey az uralkodó felé. Eközben persze a herceg velem tartotta a szemkontaktust, így nyeltem egy nagyot. A következő pillanatban mellém állították Stevet és Samet, így rájuk pillantottam.
-Te tudtad? – fordult felém Steve. 
-A töltények csak úgy lepattantak róla, amikor a helikopterből sortüzet nyitottak ránk – emlékeztem vissza – Arra rájöttem, hogy vibránium ruha, de azt csak sejtettem, hogy ő lenne az! – suttogtam mire a két társamat elvitték mellőlem majd Rhodes megállt velem szemben.
-Ave – kezdte, de meghallottam az aggódást a hangjában.
-Berlin? – mosolyogtam el magam. 
-Nem fogod fel a tetted súlyát, mi? – jött rá már hitetlenkedve.
-Oh, hidd el, hogy nálam jobban senki nem fogja fel! – jegyeztem meg – Csak én veszem észre, hogy ez a helyzet a legrosszabb, ami történhet, de erre ti meg kihátráltok és aláírtok egy olyan szerződést, amiben biztosítjátok, hogy az ország szolgái lesztek, amíg meg nem haltok! – tört ki belőlem idegesen, így közelebb lépett majd levette a páncél részét a fejéről, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Bűnöző akarsz lenni? Mert ezzel a gondolkodással csak azt éred el! – suttogta, így vettem egy mély levegőt.
-Ne felejtsd el Rhodey, hogy tudom, mikor hazudsz! – mondtam mire megtorpant. Egy darabig szemeztünk egymással, de aztán legyintett egyet, így tovább vittek a többiekhez - Rendben skacok, mondom a tervet! - kezdtem el, amikor becsukták mögöttem az ajtót - Innentől kezdve, ha kérdeznek bármit is, a válaszotok az lesz, hogy ügyvéd jelenléte nélkül nem válaszolok! - jelentettem ki.
-És ki lesz az ügyvéd? – kérdezte Sam, erre én csak felvont szemöldökkel ránéztem – Dr. Avery Jackson-Rogers lecsap, értem! – jött rá magától.
-Mire számíthatunk? – érdeklődött a férjem miközben a lebilincselt kezét vizsgálta.
-Maradjunk annyiban, hogy készülünk a legrosszabbra, de reménykedünk a legjobban! – fújtam ki a bennem maradt levegőt.
-Az az? – értetlenkedett Wilson.
-Börtön és csak egy figyelmeztetés! – mondtam el egyszerűbben a két végletet, így biccentett egyet.
Abban a pillanatban el is indultunk, így mindannyian csendben ültünk, mert nem akartunk semmilyen reakciót mutatni a rendőrök felé. Én reptér felé hallgatóztam egész végig, hogy a vezetőnek mit utasítottak. Ezt elmutogattam és tátogtam a többieknek, így mindenki képbe volt mindennel. A reptéren még a katonai repcsin át is öltöztettek minket, így befoglalták a ruháinkat és a fegyvereinket. Egyből meghallottam, hogy nem kapnánk vissza, emiatt egy kicsit dühös lettem. A bilincset ekkorra már levették rólunk és normális utasként voltunk a repülőn Berlin felé. Barnesra ez nem volt igaz, mert abból nézve, amit hallottam, Buckyt egy kapszulába zárták a bérgyilkos múltja miatt. Ezt nem mondtam el Rogersnek, mert csak kiakadt volna. Az is elég volt, hogy az egy órás repülőúton együtt voltunk a Wakandai herceggel. Kínos csend uralkodott köztünk, ő szinte meg se szólalt, én azért kommunikáltam a férjemmel és néha Sammel. Emiatt lehetett az, hogy az egy óra rengetegnek tűnt, amíg Németországba értünk. Amint leszálltunk a katonai bázison, akkor egy külön autóba ültettek minket majd el is indultunk a CIA főhadiszállására. Elég nagy felhajtást csaptak miattunk. Rengeteg szirénázó autó kerített minket körbe, ez nagyon zavarta a dobhártyámat, mert akkor nem tudtam rendesen kizárni a hangokat. Bár még az elterelés mellett is rengeteg idő kellett az ügynököknek, hogy átvigyenek minket a városon, így én már szinte majdnem elaludtam a férjem vállán.
-Macskapárti vagy? – szólalt meg Sam amikor lekanyarodtunk a hatalmas épülethez vezető útra. 
-Tényleg? – jegyeztem meg szarkasztikusan – Egész úton egy szót sem szóltál hozzá, de most a cél előtt két perccel kérdezed meg? – ültem fel rendesen.
-Macskának öltözött és nem érdekel titeket, hogy miért? – állt ki a kíváncsisága mellett, így csak megforgattam a szemem.
-A páncélja vibránium? – kérdezte Steve. 
-A Fekete Párduc Wakanda védelmezője hosszú nemzedékek óta - kezdte T'chala herceg - Harcosról harcosra száll nálunk ez a szerep. És most mivel a barátja megölte az apámat hirtelen királlyá is váltam. Szóval azt kérdezem, úgy, mint harcos és mint király, vajon meddig lesz képes megvédeni tőlem a barátját? – pillantott Rogera, így a férjem nyelt egy nagyot.
-Amikor utoljára megnéztem a nyersanyag forrását az országának, akkor azt állította a néhai apja, hogy a vibránium bányák kiapadtak… – hoztam fel – Az összeset elhasználták az Ön menő ruhájára? – folytattam, így meghallottam, hogy az uralkodó pulzusa emelkedett – Tegnap előtt olvastam egyébként ezt a hírt! – tettem hozzá mire a hangárban megállt a kocsi és egyből egy ügynök ki is nyitotta nekünk az ajtót, így én kipattantam. Egyből megláttuk ahogy Bucky-t egy hatalmas kapszulában vitték el valahova. Idegesen elindultunk a ránk váró csapathoz majd Steve mellém állt. 
-Mit csinálnak vele? – mondtuk egyszerre, emiatt én a férjemre pillantottam, ezáltal a tudtára adtam, hogy rendeztem az ügyet. 
-Amit magukkal is kellene! – vágott vissza egy alacsony, szőke férfi – Pszichológiai felmérés és kihallgatás – válaszolta meg rendesen.
-Ő Everett Ross, az egység parancsnok helyettese! – mutatta be őt Sharon. 
-Ja, már találkoztunk egyszer! – mormogtam – Ügyvédként megkérdezném, hogy mit terveznek pontosan az ügyfelemmel.
-Ügyvédként az ügyfele? - ismételt meg mosolyogva - Vicces! Carter nem mondta, hogy ilyen viccesnek tetszik lenni! – nézett rám – Gondosan zárják el a fegyvereiket! – parancsolta a kommandósoknak – Kapnak elismervényt! – biccentett majd a mellettünk el is vitték a ruháinkat. 
-Ha kinézek az ablakon nehogy azt lássam, hogy valaki ebben repked! – fenyegetőzött Sam. 
-Te meséltél rólam? – mentem Sharon mellé. 
-Tán baj van ezzel? - kuncogta el magát - Úgy tudtam, hogy szereted amikor jókat mesélnek rólad!
-Végül is... - vontam meg a vállam - Nem is panaszkodtam! 
-Akkor most Rumlow is kiesett? - hozta fel a Nigériában történteket, így vettem egy mély levegőt. 
-Mindenki kiesett - helyeseltem vele, de a megkönnyebbülés helyett inkább aggodalom kapott el. 
-Legalább ennek örüljünk! – karolt át mikor elkanyarodtunk – Nekem más felé kell mennem! Majd később találkozunk! - jegyezte meg, így biccentettem. 
-Szia! – köszöntem el majd rámentünk egy hídra. 
-Így, hogy most már Mrs. Rogers is figyel, akkor mondom a lényeget! – jegyezte meg Ross – Maguk négyen irodát kapnak cella helyett! Ha lehet, akkor ne hagyják el... 
-Én biztos, hogy nem megyek sehová! – helyeselt a király majd Natasha csatlakozott közém és Steve közé. 
-Csakhogy tudjátok, ilyen az, amikor valaki még ront a helyzeten! – mondta, így megforgattam a szemem. 
-Túlélték! – válaszoltam majd beléptünk az operációs részlegre. Egyáltalán nem volt energiám ahhoz, hogy Romanoffal leálljak vitázni, hogy helyes, esetleg helytelen volt a tettünk.
-Romániát senki se hagyta jóvá! – ellenkezett Tony a telefonba, amikor beléptünk az irányítóközpontba – Rhodes ezredes mindent elintéz! 
-Most már mást ne szúrjatok el! – kérte Nat majd tovább ment. 
-Hogy lesz-e? – állt fel Tony majd felénk jött – Nyilván lesz következménye! Persze, hogy idézhet, mert az előbb mondtam! Még valami? Köszönöm uram! – tette le miközben velem szemezett. 
-Következmény? – emésztgettem. 
-Ross vádat akár emelni ellenetek! Engednem kell! - tárta ki a karjait. 
-Szükség lehet akkor egy jó ügyvédre! - húztam fintorra a számat.
-Lehetséges, hogy el kéne jelen pillanatban!
-Nem kapom vissza a pajzsot, mi? – tette fel a kérdést Steve, amikor elvitték a fegyvereket előttünk. 
-Gyakorlatilag a kormány tulajdona – magyarázta Nat – A szárny is! 
-Ez csúnya! – rázta meg a fejét Sam. 
-A börtönnél jobb! 
-Attól függ, hogyan nézzük! - vontam meg a vállamat, mire Tony megállt előttem - Segíthetek valamiben?
-Ezt elfelejtettem! – mutatott Tony a karkötőmre, így kuncogva lehajtottam a fejem. 
-Ez csak egy közönséges karkötő... - jelentettem ki.
-Én csináltam neked Ave! - hozta fel - Tudom, hogy mi ez igazából! 
-Ahogy mondtam! Ez csak egy egyszerű ékszer! – nyomtam meg a gyöngyöt, de nem történt semmi. 
-Ezt hogyan? - döbbent le egyből - Én csináltam! 
-De én még megvettem a boltban minden felturbózott fegyver nélkül! - tudtam le ennyivel majd elmentem mellette és beléptem az üveggel elzárt kis helyiségbe. A két társam is követett minket, így én a panelen bekapcsoltam a Barnest mutató kamera felvételét a tévére.
-Szerencsére jól van! – fújta ki a levegőt Steve. 
-De eddig szabad volt… - ellenkeztem amikor megállt mellettem majd átkarolta a derekam. 
-Meg akarták ölni! - hozta fel - Jobb ez a helyzet, mint a semmi! Nem lesz semmi baj! Megoldjuk! - simogatta meg az oldalamat majd megpuszilta az arcom.
-És hogyan? Kivisszük csak úgy őt? Ez a CIA! - ellenkeztem már enyhén ingerülten, mert nem jutott semmi sem az eszembe. 
-Nem erre gondoltam! 
-Ezt nem tudjuk megoldani! - ráztam meg a fejem - Ez az Egyezmény... Ahh! – temettem az arcomat a kezembe majd leültem – Néha úgy érzem, hogy pályát tévesztettem - vallottam be majd hátradőltem.
-Üdv a klubban! - tette zsebre a kezét a férjem.
-Ingerült vagy mióta ez az Egyezmény a képbe került! - jegyezte meg Sam. 
-Nem is tudom miért… - forogtam egyet a székkel - Én csak... Kezdem azt érezni, hogy már nem én fogom a kormányt. Hogy valaki más irányít helyettem és ez nem tetszik! Mintha legyőztek volna, csak azt nem tudom, hogy ki… - meséltem el - Mindegy is! Hülyeség... - legyintettem majd megállt a tekintetem a királyon. 
-Drágám! - szólt rám Steve, így észrevettem, hogy a kezem elkezdett világítani. Megráztam egyből a karom majd rádőltem az asztalra - Minden rendben?
-Hoznál nekem egy kávét? - pillantottam a férjemre, így ő egyből biccentett.
-Jövök én is, mert éhen halok! - pattant fel Wilson majd ketten együtt ki is mentek.
-Hé! – jött be Tony – Láttam, hogy egyedül maradtál - kezdte, de mivel nem mozdultam meg egyáltalán, így nyelt egy nagyot - Mutassak valami jót? Apám cuccai közt találtam! – mutatott fel egy kis dobozt. 
-Én találtam, mivel engem érdekelt apukád munkássága! – javítottam ki.
-De én hoztam el! Mindegy! - mormogta - Aktuális... – nyitotta ki majd elém tette – Roosevelt ezzel írta alá a kölcsönbérleti törvényt. Támogatta a szövetségeseket amikor a leginkább kellett! - hozta fel, így mosolyra húztam a számat.
-És háború felé sodorta az országot! – fejeztem be helyette. 
-Látod? Enélkül itt se lenne a férjed! - jegyezte meg kuncogva - Csak igyekszem, hogy is mondják... - torpant meg - Igen! Ez egy olajág! Ugye ez a neve? – kérdezte mire szégyenkezve lehajtottam a fejem. 
-Amióta Pepperrel szünetet tartotok, nem megy neked valahogy a beszélgetés! - mondtam a barátom felé pillantva.
-Mindig is ő volt a jobb a tárgyalásban - vonta meg a vállait - Aztán jöttél te és hamar túlszárnyaltál engem!
-Nem volt nehéz feladat! - húztam fintorra a számat, így elkuncogta magát.
-Néhány éve majdnem meghalt, szóval bezúztam mindent... – magyarázta, így felé fordultam. Tudtam, hogy megviselte a téma, mert lehetett ezt hallani a szívén – Később meg jött a Hydra, aztán Ultron! Az én hibám! - mutatott magára - Aztán, aztán, aztán sosem lett vége. Nem is akartam, hogy vége legyen! - vallotta be - De elveszíteni sem! Gondoltam az Egyezmény talán megoldás lehet... – mesélte majd felállt – Elég nehéz eset vagyok! 
-És erre még csak most jöttél rá? - vontam fel a szemöldököm, így Stark felkacagott. 
-Apa is nehéz eset volt, de mégis kijöttek anyával... - emlékezett vissza.
-Nem akarom megnehezíteni ezt… - hajtottam le a fejem. 
-Tudom, mert rém udvarias vagy! Azt hittem, hogy a velem töltött idő segíthet ezen, de Rogers vagy az istenit – állt meg mögöttem. 
-Ha látom, hogy gyülekeznek a fellegek nem vehetem semmibe! Bár néha szeretném… - fordultam a barátom felé. 
-Nem igaz! - ellenkezett egyből.
-Tényleg nem! – kuncogtam el magam – Tudod, néha... 
-Néha átrendezném azt a csodás fogsorodat! – fejezte be helyettem - De nő vagy és nekem meg van tartásom, szóval nem teszem meg!
-Ugye tudod, hogy nem éreznék meg semmit sem a szérum miatt? - jegyeztem meg. 
-Ennek ellenére jó volna ha maradnál! - tért vissza a lényeghez, így vettem egy mély levegőt - Szükség van rád! Nem történt semmi visszavonhatatlan! Ha aláírod, igazolhatjuk az utóbbi egy napot! Barnes meg egy amerikai klinikára kerül és nem egy wakandai börtönbe! – mondta mire kivettem egy tollat a kettő közül. 
-Nem mondom, hogy ki zárt, de kellenek biztosítékok! – kezdtem bizonytalanul. 
-Jó! Amint eloltottuk a piár tüzet módosíthatunk a szövegen! – huppant le Tony mellém – Elintézem, hogy visszavegyenek titeket és Wandat!
-Wandat? Vele meg mi van? – lepődtem meg. 
-Semmi! - ráztam meg egyből a fejét - Még a bázison kell maradnia, Vízió szórakoztatja… - mondta, így egyből rájöttem a hallásomnak köszönhetően a dologra. 
-Ne már Tony! – hitetlenkedtem felpattanva – Valahányszor azt hiszem, hogy végre helyesen látod a dolgokat... 
-Az egy negyven hektáros terület úszómedencével, vetítő teremmel! Luxus helyen védjük meg! - vágott közbe a szavamba.
-Megvéditek? Te tényleg így látod? - emeltem feljebb idegesen a hangomat - Megvéditek őt? Börtönbe zárjátok! - mondtam el a valóságot. 
-Nem amerikai állampolgár és tömegpusztító fegyvereknek ritkán adnak vízumot! 
-Ugyan már Tony, hiszen olyan, mint mi mindannyian! - tártam ki a karom a csapatra utalva.
-Pofa be! - kiabálta el magát, így keresztbe tettem magam előtt a kezem - Csak azt teszem, amit kell! – dőlt hátra Tony már normál hanggal – Hogy ne legyen még rosszabb! 
-Ha ettől jobban alszol! Legyenek csak egy helyen! – adtam vissza a tollat majd kimentem. 
Éreztem, hogy ment fel bennem a pumpa. Nagyon ideges voltam abban a pillanatban és képbe voltam, hogy valamit nagyon erősen meg kellett volna ütnöm, mert kezdett újból világítani a könyököm. Az első raktárba bementem majd miután becsuktam az ajtót, jó hangosan elkiabáltam magam. Az nagyon is jól esett, rengeteg negatív energia szabadult fel bennem abban a pillanatban. Utána pár levegővétel után visszamentem már nyugodtan a folyosóra. Elmentem a büfébe a többiekhez majd ott meg is vártuk, hogy Sam megegye a szendvicsét. Addig én is ittam egy kávét, aztán még egyet és még egyet. Mintha alkohol lett volna, úgy húztam le a rövid kávékat. Annyiban hatásos volt, hogy teljesen éber voltam megint. Ezután együtt visszamentünk az irányítóba majd helyet is foglaltunk az elkülönített helyen. 
-Az elismervény a ruhádért! – jött be Sharon percekkel később. 
-Madár jelmez? Ne már! – olvasta fel Sam hitetlenkedve a papíron álló szöveget. 
-Nem én írtam! – ellenkezett mire a benti képernyőn megjelent a közvetítés.
-De miért hozták nyilvánosságra a fotót? – jutott eszébe a férjemnek.
-Hogy bevonjunk másokat és minél többen keressék! – válaszolt Carter logikusan, így zsebre tettem a kezem. 
-Igen… - fordultam felé - Így könnyű előcsalni valakit! Egy robbantás majd ott van a fotó! Hét milliárdan keresték a Tél katonáját - magyaráztam el az elmúlt nap történését. 
-Bemártották, hogy így találják meg? - értelmezte azt, amire utalni akartam - Még ha bemártják is, akkor sem ők kapják el, hiszen hozzánk kerülne! - tette hozzá, így a képernyőre néztem. A következő pillanatban el is ment az egész épületben az áram, így lehajtottam a fejem.
-Ötödik szint, keleti szárny! – mondta Sharon mire mi hárman kisprinteltünk. 
Nem volt könnyű odatalálni, de rákoncentráltam Bucky szívverésére és azt követtem. Sajnos a pulzusa egyre jobban emelkedett, így tudtam, hogy nem valami kellemes dolgot műveltek vele. nem is volt meglepetés a látvány, amikor az adott helyre értünnk. Én bementem a kihallgatóba, ahol mozgott egy ember, de a férjem megelőzött engem és a ruhájánál fogva felrántotta a földről és a falnak nyomta.
-Mit akar? - kérdezte dühösen.
-Látni, ahogy egy birodalom összeomlik - válaszolt a férfi, de én abban a pillanatban meghallottam Barnes légzését, viszont ehhez képest túl későn reagáltam, mert hirtelen megragadt és nekivágott a kapszulának. Nem nagyon tudtam mozdulni, mert a gerincemet ért ütés nem volt annyira kellemes. Egy perccel később, amikor minden erőmet összeszedtem, feltápászkodtam a földről. Sam mellettem szenvedett ugyanúgy és Barnes pont akkor lökte bele a férjemet a liftaknába - Hogy menj a picsába! - jegyeztem meg, de erre Buck el is ment. Odarohantam a lift ajtajához majd lepillantottam, így megláttam Stevet a lift tetején feküdni - Drágám, a bordáddal óvatosan, de jól vagy! - mondtam, de nem válaszolt, így rájöttem, hogy kiütötték - Fasza, akkor megint enyém a megtiszteltetés! - értelmeztem majd elindultam Barnes után.
Hallottam a kis harcát a többiekkel, de mire odaértem, már eltűnt onnan, így rohantam tovább a szívét hallgatva. Egyenesen a helikopter felé ment, így az nagyon nem tetszett nekem. Igaz, hogy a hátam még mindig nem volt valami jó állapotban, mindent arra tettem, hogy képes legyek minél gyorsabban futni. Mikor már közel voltam, be is indította a propellert, így szinte felugrottam az utolsó szintre és kirántottam az ajtót. Éppen hogy nekiállt felszállni, így felfutottam a leszállópályára majd felugrottam és megragadtam a helikopter lábát és elkezdtem azt lefelé húzni. Sajnos a gép sokkal erősebb volt nálam, így szinte megkönnyebültem, amikor Steve utolért minket és csatlakozott hozzám. Addigra már a pály széléhez értünk és már a vashálóra is leugrottunk. Biztosításként a másik kezemmel megragadtam a beton szélén lévő korlátot és a férjem követett is engem ezzel a tettel. Sokkal nagyobb húzóerőt tudtunk így produkálni, bár nem a mi érdemünk, hogy a helikopter egy helyben maradt. Nem mellesleg a következő pillanatban Bucky ránk is rántottam a gépet, így gyorsan a férjemet megragadtam majd magam után húztam egy olyan pontra, ahol nem talált el minket a rotor. Mikor megállt a helikopter, akkor lihegve mind a ketten felnéztünk, várva a nyugalmat. Nyugalom az nem volt, mert a Tél katonája a fém karjával megragadta Roge nyakát és elkezdte fojtogatni. Erre még az is hozzájött, hogy a gép elkezdett lecsúszni az épületről, így kidülledt a szemem.
-Ne! - pattantam fel, de abban a pillanatban lezuhantak mind a ketten - Most ugye csak rohadtul szívattok engem! - pattantam fel majd megnéztem, ahogy becsapódtak a folyóba - Esküszöm, hogy nyugdíjba vonulok! - mormogtam majd a fiúk után ugrottam. Először a férjem után mentem és segítettem neki felhúszni a felszínre. Párat egyből köhögött is, így megnyugodtam, hogy jól volt - Sírba viszel egyszer Steven Grant Rogers! - fröcsköltem le.
-Oh nyugi, te is csináltál már hasonlót! - válaszolt krákogva.
-Gyere, szedjük ki Barnest! - mondtam majd mély levegőt vettünk és leúsztunk a meder aljára.
Mellúszásban lementem majd megkerestem a helikopternek az ajtaját. Egy kör után meg is találtam majd megpróbáltam kinyitni. Nem sikerült ezért megragadtam a betört üvegen keresztül majd kitéptem azt a részt. Egy szilánk darab elvágtam az övet, ami Bucky körül volt, majd átkarolva a társamat elkezdtem felfelé úszni. Pillanatokkal később már friss oxigénhez jutottam. Odaúsztam a parthoz majd Steve segített kihúzni Buckyt majd utána engem is kiemelt. 
-Te vérzel! – látta meg az alkaromon lévő vágást. 
-Biztos, hogy a betört üveg vágta el a kezem! Semmi komoly! - legyintettem. 
-Ezt ki kell tisztítanunk! - jegyezte meg aggódva, így a szemébe néztem.
-Jól vagyok Szívem! - simogattam meg az arcát, majd letéptem a pólóm alját és azzal bekötöttem a sebem - Menjünk inkább! Itt ez nem biztonságos! – néztem körbe, így Roge meg is ragadta Buckyt.
-Akkor siessünk! - indult el, így én követtem.
Nehéz volt egy biztonságos helyet találni, hiszen el kellett rejtenünk egy tömeggyilkost, akin körözés volt. Meg addigra már minket is kerestek, szóval még nehezebb volt a dolgunk. Mivel sikerült a mobilomról feltörni P.É.N.T.E.K. rendszerét, így könnyebben tudtunk találni egy elhagyatott gyárat a város szélén. Ott sikeresen elbújtunk majd tönkre is tettem a telefonom, hogy Stark ne tudjon minket lenyomozni. A többiek mobiljával nem volt gond, mert ők nem csatlakoztak a szerverhez, de én igen, így fel kellett adnom a mobilomat. Amíg Barnes ájult állapotban volt, Steve és én leültettük egy összenyomó mellé majd a fém karját szorosan összeszorítottuk a két fém lappal, hogy ne tudja mozgatni. Én ezután elvállaltam az őrszem szerepét, így az ajtóhoz mentem és folyamatosan lestem a légi forgalmat.
-Még mindig repkednek? – jött mellém Steve percekkel később. 
-Újabb és újabb helikopterek jönnek ide! – néztem továbbra is az eget – Nem ugyanaz, mivel van különbség! Most vagy nem bíznak egymásban, vagy tényleg nem veszik félvállról a munkájukat... – értelmeztem a lehetőségeket.
-Ahogy te mondtad! Ez a CIA! – idézett fel engem, így fintorra húztam a számat.
-Sajnos igazam volt! – léptem el az ablaktól.
-Srácok! – szólt nekünk Sam mire felnéztünk. 
-Felébredt? – kérdezte Steve felém pillantva. 
-Úgy hallom – értelmeztem az apró neszt, így átkarolt engem majd együtt visszamentünk a kis helyiségbe.
-Steve! – szólt neki Bucky. 
-Most melyik Buckyval beszélek? – lépett közelebb az említett. 
-Az édesanyád neve Sarah. Régen újságpapírral tömted ki a cipődet... – kuncogott az emlék által, így én is elmosolyodtam. Ezzel a ténnyel én is képbe voltam, így tudtam, hogy igazat mondott.
-Ezt nem a múzeumból tudja – pillantott rám és Wilsonra Roge.
-És akkor most egyből bízzunk is meg benne? – kérdezte szarkasztikusan Sam.
-Velünk van! – nyugtattam meg a mellettem álló veteránt.
-Mit csináltam? – érdeklődött mormogva a volt bérgyilkos.
-Eleget! – válaszoltam keresztbe téve a kezem. 
-Aj istenem! Tudtam, hogy ez lesz! – hajtotta le fejét – Még mindig bennem van a Hydra programja! A fickónak csak el kellett sorolni pár szót! – emlékezett vissza.
-Ki volt az? – mentem hozzá közelebb.
-Nem tudom! – rázta meg a fejét.
-Sokan meghaltak! – guggoltam le Barnes előtt – A bomba, az álca, csak azért volt, hogy beszélgessen veled! Itt most nem lesz elég a nem tudom! – jegyeztem meg.
-Szibériáról kérdezősködött... – jutott eszébe Buckynak – Hogy hol őriztek. Tudni akarta pontosan hol. 
-Miért érdekelhette ez? 
-Mert nem csak egy katonája van a télnek! – nyelt nagyot, így lehajtottam a fejem.
-Kik voltak? 
-A legelitebb halálosztag! – folytatta Barnes – Többet öltek, mint bárki a Hydránál és mindezt még a szérum előtt! 
-Tehát olyanok lettek, mint te! – értelmezte Sam. 
-Rosszabbak! – ellenkezett.
-Tyűha, akkor Avery Jackson-Rogers klónok – válaszolt Sam, így lehunytam a szemem.
-A katonák, irányíthatók? – érdeklődött Steve. 
-Igen! 
-A fickó meg akar dönteni egy birodalmat! – hozta fel Roge.
-Hát velük megteheti! – vágta rá Buck – Harminc nyelven beszélnek, észrevétlenné válnak, beszivárognak, gyilkolnak, káoszt okoznak! Egy este alatt tönkre tehetnek egy országot a semmiből! 
-Ez még mindig Ave leírása! – suttogta Sam.
-Vettük Sam, köszi! – szólaltam meg – Létre akar hozni egy Hydra sereget, ami felér több száz katonával – értelmeztem.
-Mit gondolsz Jack? – szólt nekem Roge.
-Ha a csávó aktiválná is a katonákat, csak egyesével tudnám őket likvidálni! – gondolkoztam el – Bucky szavaiból ítélve magasan képzettek, egy távoli lövéssel nem tudom leállítani őket! Testközelben kell lennünk, harc közbe kell megölni őket!
-Képes lennél rá? – nyelt egy nagyot miközben felálltam.
-Ha adtok még száz darab rövid kávét, ha nem százötvenet, akkor igen! – válaszoltam keresztbe tett kézzel.
-Egy hete sokkal egyszerűbb lett volna! – mormogta Wilson a falnak dőlve. 
-Ha szólnánk Tonynak... – hozta fel Steve. 
-Nem hinne nekünk! Még nekem sem! – ellenkeztem egyből. 
-És ha hinne is... – folytatta az elméletét.
-Lehet, hogy az Egyezmény megkötné a kezét! – fejeztem be a gondolatmenetet.
-Magunk vagyunk... – mondtam csalódottan.
-Nem biztos! – ellenkezett Sam – Lenne valaki! 
-És ki? – néztem rá csodálkozva. 
-Volt egy kis összetűzésem vele, de kapóra jöhet! – legyintett leegyszerűsítve a sztorit.
-Szerinted Maximoff benne lenne? – fordult felém Steve. 
-Nem nagyon szeretném belekeverni Wandát, de nincs más lehetőségünk – vettem egy mély levegőt - Valahogy Wandat viszont ki kell hoznunk Vízió őrizetéből! 
-És ha... – csillant fel Steve szeme. 
-Ő visszavonult! – vágtam közbe, mert egyből tudtam, hogy kire gondolt – A családjával akar lenni! 
-Szépen megkérjük! A válasza lehet attól még egy nem! 
-Rendben! Én meg visszaszerzem a ruháinkat addig, amíg ti intézitek az embereket!
-Azt hogy? A CIA nagyon elzárta! – mondta Sam mire elmosolyodtam. 
-De ismerek valakit, aki tartozik nekem valamivel! És elég jóba vagyok vele, szóval... – vontam meg a vállam.
-Akkor megvan a terv? – nézett körbe a férjem.
-Sam, te intézd az ismerősödet – kezdtem – Steve, te meg beszélj Clinttel! Én felhívom Cartert és érdeklődöm, hogy Sky aláírta-e vagy sem a szerződést!
-Akkor nyomás! – bólintott Rogers.