Dimenziók között

9

-Miért nem szóltál, hogy van egy család-protokoll? - kérdezte Steve mikor becsörtettem a lakásomba.
-Sziasztok! - hallottam Sky hangját, de őszintén szólva nagyobb dolgom volt letudni a hatalmas problémánkat.
-Szerinted nem szóltam volna, ha nem felejtettem volna el? - hoztam fel - El se olvastam, hogy miről szól, mert huszonhárom évesen nem gondoltam bele, hogy érintene engem olyasmi, hogy család-protokoll!
-Miről van szó? - érdeklődött Sky a konyhából, de én csak vettem idegesen egy mély levegőt, megpróbálva, hogy lenyugodjak.
-És neked mi a véleményed? - nézett a szemembe - Egész úton csendben voltál, míg én elmondtam a véleményem!
-Azért voltam csendben, mert nem volt szívem az arcodba nevetni! - vallottam be - Mert ez az egész nem más, mint egy rossz vicc! Egy huszonnégy éves menjen hozzá egy kilencvennégy éveshez? Mint egy rossz romantikus regény! - jelentettem ki kitárva a kezeimet jelezve a mértékét a kiakadásomnak.
-Mert ez vagyunk mi? - vonta fel a szemöldökét - Egy rossz romantikus regény?
-Nem erre céloztam? - ráztam meg a fejem.
-Pedig nagyon ennek hangzott!
-Én csak reálisan gondolkodtam hangosan! – magyaráztam meg – Mert kimondom, ha annyira kell, nem terveztem a húszas éveimben megházasodni, és még a harmincas bakancslistámon is kérdőjellel van fenn! És valljuk be, hogy igazából te se mellettem terveztél még jobban megöregedni!
-Honnan tudod? - vont vállat - Honnan tudod, hogy mit tervezek és mit nem?
-Ki tervez egy pár napos kapcsolat után jövőt a másikkal? - kérdeztem kiakadva.
-Az, aki első látásra beleesett a másikba! - válaszolt már ő is ingerültebben, felvéve az én stílusomat - Terveztem, mert beléd szerettem és gondoltam lehetsz te a nagy ő! Az értelme az itteni életemnek! - vallotta be, így megállt bennem a vér is a kijelemtésétől - Reméltem, hogy hátha én is ilyeneket éreztettem veled! Próbáltam ezt a tudtodra adni, de... - mondta mire felemeltem a kezem.
-De ezt is csak egy vita közben vagy képes bevallani! – vágtam közbe – Ha Fury fel se hozza ezt az egész protokollt, akkor nem is vallottad volna be? - vontam kérdőre enyhén összetörve.
-Én próbáltam éreztetni...
-Éreztetni mikor? - csaptam a combomra drámázva - Amikor bevertél az oldalamba? Vagy amikor esetleg titokban a régi szerelmed után kutattál, hogy megtudd, hogy emlékszik még rád?
-Honnan tudsz Peggy-ről? - lepődött meg a kijelentésemen, aminél szinte hatalmas erő kellett, hogy ne kezdjek el könnyezni.
-Miről nem tudok? - vontam meg a vállam - Mondjuk ott az atomfizika, de kutatások, egy doboz nyugtató, és ezer liter kávé után csak menne! – jelentettem ki poénkodva.
-Ez most nem az az időpont, amikor helye van a viccelődésnek! - jegyezte meg.
-Miért? Ez az egész házasság ügy, nem egy hatalmas vicc? - mutattam körbe túlozva egy kicsit a testbeszédemen.
-Mi? Milyen házasság? Lehetek a tanútok?- kérdezte izgatottan Sky.
-NE MOST SKY! - kiáltottunk rá egyszerre.
-Tudod mit? - tette csípőre a kezeit Steve - Teljesen el tudom képzelni a közös jövőnket együtt, boldogan! Ha neked ez nem megy, akkor mégse érzünk ugyan úgy egymás iránt.
-Persze, hogy el tudom képzelni! Hiszen egy álmom válna valóra! - kacagtam fel hisztérikusan.
-Akkor mégis minek kiabálsz velem?
-Mert nem egy háromnapos kapcsolat után terveztem megesküdni! - emeltem ki az időt, hogy felfoghassa.
-Figyeltek ti rám egyáltalán? - emelte fel Sky a hangját, így mind a ketten felé fordultunk.
-Miért, mondtál valamit? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Igen, mondtam és folytatom is! - tette le a poharat a pultra - Ti elmentek gyűrűt választani, én hívom Natet és Clintet! Hárman megszervezünk mindent!
-Te nem hallottál semmit a veszekedésből? - hoztam fel az egész vitát, ami azóta tartott, hogy hazaértünk - Nem fogunk összeházasodni!
-De amint Skyt hallottad, simán lerendeznénk! - állt a barátnőm pártjára Rogers.
-Igen Ave, neked csak a kis "Igen"-t kell kimondani! - jegyezte meg mosolyogva Skyler.
-Kicsi? Mégis megváltoztatja az egész életemet! - javítottam ki.
-Ahogy az enyémet is, de ez csak egy nagyon jó irány lenne nekünk! - mondta Steve, így a tenyerembe temettem a kezem.
-Tudjátok mit? Nekem ehhez kell egy kis alkohol! - ragadtam meg újból a táskám majd kirohantam a lakásból. Az autóig írtam gyorsan a csoportba, hogy innom kell, és egyből jött a Gyilkos Duó helyeslése, így megnyugodva szálltam be a kocsiba, hogy elindulhassak a kocsmába.